Nia DaCosta rendező meglepő dolgot árult el a 28 évvel később: A csonttemplom titokzatos befejezéséről

A rajongók a bemutató óta találgatnak, de Nia DaCosta rendezőnő most végre tiszta vizet öntött a pohárba: tényleg létezik gyógyszer a pusztító düh-vírus ellen?

Kévés Bence Mihály
Olvasási idő: 4 perc
Forrás: Sony Pictures

Több évtizednyi várakozás után tért vissza a képernyőkre az az apokaliptikus világ, amely egykor alapjaiban változtatta meg a zombihorror műfaját. A 28 évvel később: A csonttemplom (28 Years Later: The Bone Temple) nemcsak a puszta túlélésről szól, hanem az emberi természet legmélyebb kérdéseit feszegeti egy romokban heverő civilizációban. A nézők lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy a tudomány megpróbál szembeszállni a látszólag megállíthatatlan kórral. Sokakban felmerült a kérdés, hogy van-e még visszaút a totális őrületből, vagy a fertőzés örökre elveszi az emberségünket. A pusztító düh-vírus (Rage) árnyékában zajló események egy olyan fordulathoz érkeztek, amely alapjaiban írhatja át a franchise jövőjét. Nia DaCosta rendezőnő most végre választ adott az egyik legégetőbb rejtélyre.

Kísérlet az emberi lélek visszaszerzésére

Dr. Ian Kelson (Ralph Fiennes) karaktere a történet során nem elégszik meg a fertőzöttek semlegesítésével; meggyőződése, hogy a düh-vírus nem pusztította el teljesen az áldozatok személyiségét, csupán egy extrém pszichotikus állapotba zárta őket. Kísérletei középpontjában Sámson (Chi Lewis-Parry) áll, a gigantikus termetű „Alfa” fertőzött, akit nyugtatókkal és antipszichotikus kezelésekkel próbál visszahozni az öntudat állapotába. A film végére úgy tűnik, a terv sikerült: Sámson képessé válik a kommunikációra és régi emlékei felidézésére, miközben megőrzi a vírus által adott emberfeletti erejét és méretét, sőt mi több, úgy tűnik, még az újrafertőződéssel szemben is immunissá válik.

Ez a fordulat azonban rengeteg vitát váltott ki a nézők körében a gyógyulás valódi mértékéről. Kelson elmélete szerint Sámson korábban azért támadott meg másokat, mert érzékelése eltorzult, és nem embereket, hanem oszladozó szörnyetegeket látott maga előtt. A doktor szerint a férfi a bizonyíték arra, hogy valami emberi mégis túléli a vírus pusztítását, ám ez a felfedezés olyan morális és tudományos konfliktusokat vetít előre, amelyek messze túlmutatnak a franchise eddigi, egyszerű életben maradásra fókuszáló részein.

Nem teljes a gyógyulás, de végleges az állapot

Nia DaCosta a The Hollywood Reporternek adott interjújában tisztázta a helyzetet, bár igyekezett óvatosan fogalmazni a már készülő harmadik rész miatt. „Ez nagyon érdekes, mert lesz egy harmadik film is. (Nevet.) Tegnap este beszéltem erről Alexszel [Garland], és nem akarok semmi olyat mondani, amit később esetleg módosítani kellene, mert határozott véleményem van arról, hogyan közelítettem meg a kérdést ebben a filmben. De azt hiszem, annyit mondhatok, hogy teljesen nem gyógyult meg, viszont a gyógyulásának mértéke végleges. Már nem az, aki a film elején volt, de vajon közénk tartozik? Nem tudom. De az biztos, hogy nem az, aki korábban volt” – nyilatkozta a rendezőnő.

Ez a kettősség – az ember és a szörny közötti szürke zóna – teljesen új irányba terelheti a szériát. A 2002-es eredeti film a gyors és hiperagresszív fertőzöttekkel definiálta újra a műfajt, a jövőben viszont az jelentheti a legnagyobb feszültséget, hogyan képesek ezek a „stabilizált” egyének visszailleszkedni a társadalomba. Sámson karaktere tehát nem csupán egy megmentett áldozat, hanem egy új faj hírnöke is lehet, aki egyszerre hordozza magában a múlt emberségét és a vírus félelmetes erejét.

28 évvel később: A csonttemplom
Forrás: Sony Pictures

Wide Screen Logo

Cikk megosztás
×