Sir Ridley Scottot nem kell bemutatni. A legendás rendező olyan klasszikus filmeket készített, mint A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász, vagy éppen a Gladiátor. Az utóbbi évek termései viszont megosztóra sikerültek. A két Alien-előzményfilm, a Prometheus és az Alien: Covenant és az Exodus: Istenek és királyok is megosztotta a kritikusokat és a közönséget. Scott továbbra is a saját feje után megy, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak. Két évvel ezelőtt két, teljesen eltérő filmmel jelentkezett: A Gucci-ház és Az utolsó párbaj. Scott bizonyította a két filmmel, hogy nem kell leírni, bőven maradt még tartalék, hogy nagyszabású kasszasikereket készítsen. Különösen figyelemre méltó, hogy mindkét említett filmet a 80-as évei közepén, ráadásul ugyanabban az évben forgatta.
A Napóleon Ridley Scott legújabb filmje, amivel ismét nagy port kavart. A film egy történelmi eposz nagyszabású látványvilágát ötvözi a sztárszereplőktől elvárható, addiktív melodrámával. Sokaknak nem tetszett a film, mondván, hogy a mély történelmi utalások helyett a szexuális tartalmak és a humor kapott főszerepet. A csatatér könyörtelen vérontásai ellenére sem veszi komolyan magát a film, még akkor sem, amikor olyan témákat kezd boncolgatni, mint a császár lelki állapota és az istenkomplexusa. A Napóleon egy történelmi dráma, amely egyszerre ötvözi a látványt a brutális akciójelenetekkel, miközben szórakoztatóan és történelmi pontosságtól függetlenül mutatja be a főbb eseményeket a császár életéből. A legfőbb eseményeket pontosan adták vissza, miközben fikciókkal tették szórakoztatóvá az adaptációt.
Ahogy már mondtuk, ez egy feldolgozás Napóleonról és feleségéről David Scarpa (A világ összes pénze) átiratában, nem pedig iskolai lecke, hogy hűen adják vissza azt, amit tanultunk a történelemórákon a francia császárról. A film azzal kezdődik, hogy Bonaparte Napóleon szemtanúja lesz Marie Antoinette, Franciaország egykori királynőjének halálának a guillotine alatt, ami a francia forradalom idején a rémuralom jelképének számított. Ezután Napóleon katonai sikereit vesszük sorra, amint kapitányból tábornokká emelkedik, majd politikai karrierjét, amint a Francia Köztársaság vezetőjéből első konzulként a Francia Birodalom császárává koronázzák. Az alapok adottak a filmben, a hiányosságokat a francia történelem kulcsfontosságú pillanatairól pedig a fantáziánkra bízzák, és pont ezt sérelmezték sokan, hogy ezeket a kulcsfontosságú pillanatokat nem mutatják be a filmvásznon, helyette az akciójelenetek kapnak szerepet.
A film erőssége abban rejlik, ahogy az angol rendező bemutatja a véres csatajeleneteket. A látványvilág magával ragadó. A Napóleon másik fénypontja, amikor Vanessa Kirby reflektorfénybe kerül, ő játssza ugyanis a címszereplő első feleségét, Joséphine császárnőt. A premier előtt mindenki arról beszélt, hogy ez Joaquin Phoenix filmje lesz, az ő arcával plakátozták ki a mozikat, de legalább annyira játszik főszereplőt Kirby. Phoenix alakítása nem működne Kirby nélkül. Lehet, hogy a két alakítás nem állná meg helyét egy történelemórán, de Scott melodramatikus, humoros, de meglehetősen egyedi hangvételével szórakoztató hódításra indulunk.
Joaquin Phoenix az elejétől a végéig önelégült arcot vág, és mindent megtesz, hogy a világ felé magabiztosságot és felsőbbrendűséget mutasson. Szigorú és taszító modora mögött egy gyengelelkű hadvezér bújik meg, aki számtalan csatát megnyert, ellenben bizonytalanságai teljesen felemésztik legbelül. Ez a sok bizonytalanság Joséphine császárnő mellett tud kibontakozni, kiderül, hogy mennyire sebezhető. Vanessa Kirby Joséphine de Beauharnais-ja már a poklot is megjárta, mielőtt Napóleonnal találkozott volna. Első férjét kivégezték, és a rémuralom idején szegénységben raboskodott. Joséphine az egyetlen, aki kiismeri Franciaország keménykezű uralkodóját. Rendkívül mérgező kapcsolatban élnek, bár Phoenix és Kirby színjátéka révén még azt is elhitetik a nézővel, hogy igaz szerelem van közöttük. Szíve és lelke a filmnek a két sztár, fordulatos és viharos románcukon pedig garantáltan jókat fogunk nevetni.
A Napóleon további gyengepontja a finálé, de erre orvosság lehet majd a hamarosan érkező 4 órás rendezői vágás, amit az Apple TV+ streamingszolgáltatáson láthatunk. A moziban bemutatott rövidebb vágással a probléma az, hogy a szűkösebb játékidőn belül nem maradt idő a befejezésre. A második felvonás hiányos, különösen akkor, amikor Napóleont Szent Ilona szigetére száműzik, és a történelemből sok emlékezetes fordulattól és pillanattól megfosztották így a filmet.
VERDIKT
Vitatható, hogy Scott egyik legjobb alkotása lett a Napóleon, és valószínűleg nem is, de ez nem vesz el semmit abból, hogy páratlan szereplőgárdával dolgozott, és Phoenix és Kirby mindent kihozott belőle amit lehetett, sőt, még többet is. Jó látni, hogy Scott továbbra is kitart a céljai mellett, és új és izgalmas formában mutatja be a történeteket, ahogy eddig még nem láthattuk. Hogy a Napóleon hosszabb kiadásban melyik kategóriába sorolható majd, az még a jövő zenéje.
Szólj hozzá!