A Backrooms végtelen sárga folyosóinak nyomasztó világa az internetes kultúra egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb sikersztorija. Ami egykor egy ártatlan, furcsa fotóként indult egy online fórumon, az mára egy önálló és hatalmas popkulturális franchise-zá nőtte ki magát. A koncepció lényege egy olyan dimenzión kívüli, végtelenített labirintus, ahová a gyanútlan áldozatok a valóság falain átpottyanva kerülnek be. Az évek során a rajongói közösség komplex mitológiát épített a sárga szobák köré, ám az igazi áttörést a fiatal Kane Parsons zseniális videói hozták meg. Az ő egyedi, áldokumentum-jellegű megközelítése alapozta meg a mozikba kerülő, borzongatónak ígérkező egész estés filmváltozatot is.
Egy névtelen fórumposzttal kezdődött a sárga rémálom
A Backrooms története egy egyszerű fotóval kezdődött, amelyet a 4chan nevű internetes fórum paranormális kibeszélőjére töltöttek fel. A kép egy felújítás alatt álló üzlethelyiség üres, kissé nyugtalanító belső terét ábrázolta. A posztoló olyan képeket keresett a felhasználóktól, amelyek valahogy furcsák, kényelmetlenek és nehezen megfoghatóak. Nem sokkal később egy névtelen netező egy baljóslatú leírást fűzött a fotóhoz, amellyel örökre lefektette a jelenség alapjait.
„Ha nem vagy elég óvatos, és a rossz helyeken esel ki a valóságból, akkor a Backroomsban kötsz ki, ahol nincs más, csak a régi, nedves szőnyeg bűze, a monoton sárgaság őrülete, a maximális hangerőn zúgó neonfények végtelen háttérzaja, és körülbelül hatszázmillió négyzetmérföldnyi, véletlenszerűen tagolt üres szoba, aminek a foglya leszel. Isten mentsen meg, ha hallod, hogy valami kószál a közelben, mert az a valami egészen biztosan meghallott téged” – olvasható a bejegyzésben.
Így született meg a szuper horrorszenzáció, amely a videójátékokból ismert „no-clipping” kifejezésre épül, ami azt a hibát jelenti, amikor egy karakter átcsúszik a szilárd falakon, és kiesik a hivatalos játéktérből. A projekt gyorsan egy közös, rajongói írói játékká alakult, hasonlóan az SCP Alapítvány online világához. Idővel azonban komoly törésvonalak alakultak ki a közösségben. Az egyik tábor meg akarta őrizni az eredeti, titokzatos és egyszerű hangulatot, míg a másik csoport egyre bonyolultabb szinteket, plázákat, medencéket és szörnyeket akart kreálni. Egy harmadik, szűkebb réteg pedig tisztán a nosztalgikus fotózási stílus, a weirdcore érzelmi hatására koncentrált.
Kane Parsons és az analóg horror sikere
A fordulatot 2022-ben a mindössze 16 éves Kane Parsons hozta el, aki a Blender nevű 3D-s szoftverrel kísérletezve készített néhány feszült kisfilmet a YouTube-csatornájára. Talált kamerás (found footage) videói azonnal berobbantották a Backrooms nevet a fősodorba, és ez a siker egyenesen az egész estés filmváltozathoz vezetett. Parsons szándékosan figyelmen kívül hagyta a rajongói weboldalak túlkomplikált szörnyes világát, és inkább egy összeesküvés-elméletekre épülő, áltudományos thrillert alkotott az Async Kutatóintézet titkos kísérleteiről. James Wannak és az A24 stúdiónak adott interjújában a rendező így magyarázta a koncepciót:
Ez egy purgatórium, amit mi magunk építettünk. Ez nem az emberiségen túli purgatórium, hanem olyan, ami felé egyértelműen lökjük magunkat… börtönöket építünk magunknak.
Kane Parsons
A Backrooms egy zseniális popkulturális mérföldkő, amely mesterien mossa össze a videójátékos kifejezéseket, a creepypasta történeteket és az internetes nosztalgiát. Az egykori egyszerű fórumos fotó mára a mozipénztárakat is letarolta, így a nézők végre maguk is átélhetik a sárga falak fojtogató őrületét. Csatlakozzatok a borzongáshoz, de jól jegyezzétek meg a kijáratot.
Az ötlet alapján készült Backrooms – Hátsó szobák már a mozikban.


Supergirl (2026) • (12) • amerikai kaland-sci-fi, 110 perc – Bemutató ideje: június 25.









