Mesterséges kegyelem – Kritika

Van az a pillanat egy filmnél, amikor az ember már az első tíz percben érzi: ezt az ötletet nem végiggondolták, hanem „eladták”. A Mesterséges kegyelem pontosan ilyen. Papíron izgalmas sci-fi thrillernek tűnik: közeljövő, mesterséges intelligencia által vezetett bíróság, halálos ítélet egy algoritmus döntése alapján. Sőt, napjaink egyik leginkább foglalkoztatott témáját boncolgatja, hogy mi lesz az emberiséggel a jövőben, a mesterséges intelligencia mennyire lesz életünk része, milyen területekre szivároghat be és kaphat döntési szerepet egy gépi program. A gyakorlatban viszont egy fárasztó, képernyőkbe zárt, önmagát komolynak gondoló, de végül meglepően üres film.

A történet szerint egy nyomozót – nem mellesleg Chrisnek hívják, és Chris Pratt játssza – felesége meggyilkolásával vádolnak. Védőügyvédet nem kaphat, esküdtszék sincs, csak egy AI-bíró, amely százalékokban méri az ártatlanságot. Ha nem sikerül elég magasra tornázni az értéket, az ítélet azonnali. A film innentől fogva szigorú időkeretbe zárja magát, mintha ezzel akarná elfedni, hogy valójában nagyon kevés történik.

A 101 perces játékidő túlnyomó részében Chris Pratt ugyanabban a székben ül, és különböző képernyőkön keresztül próbálja bebizonyítani ártatlanságát, hogy nem ő a gyilkos. Biztonsági kamerák, videóhívások, adatfájlok, közösségi médiás fiókok – minden ott van, amit az elmúlt tíz év „képernyős thrillerei” már unalomig használtak. A koncepció nagyjából negyedóra alatt kifullad, onnantól pedig a film egyetlen kérdése az, mikor történik végre valami, ami kizökkent ebből a statikus helyzetből. Nem segít a dolgon, hogy a film látványosan nem tud mit kezdeni saját témájával, hogy mit kezdjünk a „fejünkre nőtt programokkal”. Elvileg aktuális, sőt égetően fontos kérdésekről beszélünk: dönthet-e algoritmus emberi sorsokról, leváltható-e a jogi felelősség egy gépi rendszerre. A Mesterséges kegyelem azonban nem állít semmit. Inkább csak lebegteti a dilemmát, majd a végére odavet egy „talán az emberek és az AI is hibáznak” típusú félmondatot, mintha ez önmagában bölcs lenne. Ez nem állásfoglalás, hanem megúszás.

A film leginkább attól válik frusztrálóvá, hogy látszólag minden adott lett volna egy igazán feszült, provokatív thrillerhez. A költségvetés érezhető, korunk kiváló színészei játsszák a főszerepet (ugyanakkor a mellékszereplőkről inkább ne beszéljünk), a technika rendben van, a vizuális effektek többnyire elfogadhatóak – még ha gyakran erőltetettnek is hatnak. A harmadik felvonásban ráadásul hirtelen nagyszabású akcióba váltunk, mintha a készítők attól tartottak volna, hogy a nézők időközben elfelejtik, hogy moziban ülnek. Ez a váltás azonban nem felszabadító, inkább kínos: a film saját világát árulja el vele.

Chris Pratt láthatóan jól érzi magát a szerepben. Kényelmes, ismerős terep ez számára: a jó szándékú, hibás férfi, aki idővel meg akarja váltani magát. A probléma nem az, hogy rosszul játszik, hanem az, hogy a film nem ad neki valódi lehetőséget a mélységre. Rebecca Ferguson a döntéshozói MI szerepében ennél érdekesebb figura, még úgy is, hogy érzelmeket elvileg nem mutathat. Ironikus módon épp az ő visszafogottsága ad valamiféle súlyt a jelenlétének. A mellékszereplők viszont teljesen elmosódnak: funkcionális figurák, akiket a film azonnal el is felejt.

Az Amazon MGM Studios legújabb mozifilmjének legnagyobb bűne végső soron nem az, hogy rossz film. Hanem az, hogy jelentősnek akar látszani anélkül, hogy bármit kockáztatna. Ez az a fajta mozi, amely aktuális témát használ díszletként, miközben gondosan ügyel arra, nehogy bárkit is elidegenítsen. A készítők lehettek volna annyira következetesek, hogy a film végére ítéletet mondanak az MI körüli vitában. Ehelyett inkább a biztos középutat választotta – ami ebben az esetben egyenes út az érdektelenséghez.

VERDIKT

A Mesterséges kegyelem lehetett volna kemény, provokatív, nyugtalanító sci-fi thriller. Ehelyett egy kényelmesen langyos, képernyőkhöz kötött film lett, amely sokat beszél a jövőről, de semmit nem mond róla. És ez talán a legnagyobb ítélet, amit egy ilyen témájú film felett ki lehet mondani.