Mafia: The Old Country – Teszt

Emlékszik még valaki egy GTA-szerű, lineáris, sztori játékra, amely A keresztapa vagy Scorsese gengszterfilmeket idézte? Nos a Mafia közel 10 éves parkolópálya után tért vissza, igaz közben a legelső rész kapott egy elég jó felújított változatot Mafia: Definitive Edition címen, de új epizódra mostanáig kellett várniuk a rajongóknak. A 2K és a Hangar 13 most elhozták a negyedik részt Mafia: The Old Country néven, amely a címe alapján is jelzi, hogy időben és térben visszatérünk az olasz bűnszervezet alapjaihoz. Mindez szép és jó, de közben megkapjuk ugyanazt a történetet, amit már elmeséltek korábban és a játék szépsége ellenére bántóan elavult és egyszerű. Mégis egy méltó folytatása ennek a különleges szériának.

A Mafia első részét még a cseh Illusion Softworks adta ki 2002-ben. Akkor egy korszakalkotó játék volt. A GTA-k őrült, nyitott világával ellentétben ez a játék egy sokkal komolyabb, érettebb, lineárisabb gengsztersztori volt, mely a műfaj legjobb filmjeit idézte. Mindezt egy szimulátorszerű autóvezetős rendszerrel (az a hírhedt verseny, ugye) és egy elég jó harcrendszerrel, kornak megfelelő grafikával tálalták. A receptet a második rész, a Mafia II tökéletesítette, mely talán a széria legjobbja. Aztán az egész fejlesztőcsapatot bezárták, ami megmaradt belőlük az a 2K egy frissen létrehozott brit fejlesztőjéhez, a Hangar 13-hoz került. Ők csinálták meg a Mafia III-at 2016-ra, amely már koránt sem volt egy jó játék, furcsa volt a hely, a kor, a vietnámi veterán főszereplő is, de leginkább technikailag volt rossz állapotban az egész. A Mafia így elég nagy parkolópályára került. A Hangar 13 később remake-elte az első részt, mely egész jól sikerült, majd a második részt is egy külsőssel, ami kevésbé.

A háttérben viszont már készült az új, negyedik rész, amely iránt elég sok mindenki nagy fenntartással állt, a korábbi teljesítmény alapján. Ahogy jöttek a hírek úgy látszott, hogy igyekeztek hallgatni a rajongókra, kisebb pálya, lineáris, filmszerű kampány, csupa olyan, amit a Mafia II-nél hiányoltak. A Hangar közben engine-t is váltott, Unreal Engine 5-tel készült az új rész, mely minden szempontból egy nagy visszatérés az alapokhoz.

A helyszín ezúttal Szicília, időben pedig az 1905-ben járunk és egy teljesen új főszereplő, Enzo Favara kalandjait követhetjük. A fiatal Enzo az egyik helyi maffia család, a Spadarók által üzemeltetett kénbányában szenved. Egy baleset következtében kijut és elmenekül, míg végül a másik család feje, Don Torrisi menti meg és fogadja be. Enzo munkát és szállást kap Torrisi borászatánál. A fiú beletanul a gengszterek világába, egyre magasabbra tör, befogadják, hűséget esküszik a szervezetnek. Persze egy tiltott szerelem is bekerül a képbe, hogy az események bonyolódjanak.
Ez a történet kisebb változtatásokkal, de gyakorlatilag ugyanaz, mint az első Mafia játék. Egy nehéz sorsú, szegény fiút megmenti a bűnszervezet, majd hű társuk lesz és egyre magasabbra jut a ranglétrán. A Hangar nem akart kockáztatni és inkább újra elmesélték a jól megszokott történetet, ismerős klisékkel. A karakterek érdekesek és kidolgozottak, a színészi játék nagyon szuper, ahogy a mocapben felvett jelenetek is nagyon hihetők, filmszerűek. Látszik, hogy a fejlesztők igyekeztek felnőni a feladathoz és sokkal mozisabbra venni az élményt. Sokszor az volt az érzésem, mintha egy interaktív filmmel lenne dolgom.

Ehhez társul egy nagyon hangulatos és autentikus atmoszféra. A Hangar fejlesztői már jó előre elkezdték kampányszerűen felvezetni, hogy mekkora munkát öltek a korabeli Szicília megalkotásában. A munka tényleg látszik, a legapróbb részletekig ki van dolgozva a környezet, amolyan virtuális turizmust kapunk a mediterrán szigeten. Az ételek, a ruhák, a bútorok, minden nagyon a helyén van. A Mafia mindig is nagyon erős volt atmoszférában és ezt elég jól abszolválták ezúttal is. Nekem abszolút A keresztapa filmek Szicíliában játszódó jeleneteit idézték.
A virtuális turizmus és a filmszerű kampány mellett azonban a játéknak számos hiányossága vagy inkább gyermekbetegsége van, amit úgy tűnik nem tudtak meghaladni. A játékmenet finoman szólva is nagyon egyszerű, néhol idejétmúlt. Egy szokásos fedezék shootert kapunk a korábbi részek alapján, ahol leginkább lopakodni fogunk, de ha nyílt tűzharcba keveredünk, akkor sem kell annyira félni, mert a játék nem valami nehéz.

És az a késelés. Mivel itt nem katonákról van szó, hanem egyszerű maffiózókról, a kések elég fontos kellékek, nemcsak a ládákat, zárakat nyithatjuk ki vele, de elvághatjuk a gyanútlanok torkát, ha hangtalanul szeretnénk továbbjutni. A játék annyira részletes a késekkel, hogy a sok használattól kicsorbul és éleznünk kell útközben. Ez tök jó, tetszettek ezek a finom részletek, csak a játék minden boss harcnál a kést erőlteti ránk. Elég nevetséges volt, hogy Rambo módjára végig gyilkolunk, majd jön a cutscene, előkerülnek a kések és egy ilyen vérre menő tusában kell legyőznünk minden főellenséget. Végül is, nem egy spec ops katonával van dolgunk, egy bányászból lett gengszterrel. A vezetésmodell picit egyszerűsödött, de hozza, amit a Mafia: Definitive Edition tudott. Autóval a kanyarodást szokni kell, lóval könnyebb a dolgunk azért. Van manuális és automata váltó, persze utóbbi ekkor nem létezett még és bekapcsolhatjuk a szimulátor szerű vezetést is. Két verseny van a játékban, de távolról sem olyan nehezek, mint a hírhedt első részben. Az mondjuk már más dolog, hogy az utakon rajtunk kívül nincs forgalom.

Néhol elég erős Uncharted beütést éreztem, főleg az üldözéseknél, de azért ez nem az a szint, mint amit a Naughty Dog képvisel. Mivel a korban itt még elég kevesen autóztak, így a lovaglás ugyanolyan hangsúlyos a történetben. De hiába a szép nagy világ, ha egyáltalán nem mehetünk kedvünkre, minden előre megírt és scriptelt, a játék a kezünket fogja, nehogy megtörjön a filmes érzés. Annyira nincs szabad mozgásterünk, hogy a játék fogja nekünk leparkolni a kocsinkat, lovunkat, ha elértük a célt. Azóta a fejlesztők közölték, hogy utólag a játék kap majd Free Ride módot, ahol szabadon kóricálhatunk a térképen. És itt merül fel a kérdés, hogy akkor mégis minek egy ilyen játékban az open world formulát erőltetni? Ez egy lineáris sztori, csak oda mehetünk, ahová a történet éppen megköveteli. Persze azok, akik a Mafia III-nál pont az elnyújtott open worldöt nem szerették és a régi lineárisabb Mafiát várták, azok most örülni fognak. A Hangar 13 hallgatott kritikákra láthatóan.

Technikailag a játék előrelépés az elődjeihez mérten, de azért nem tökéletes az összkép. A Hangar 13 ügyesen váltott Unreal Engine 5-re. Az eredmény leginkább a környezeti textúrákban érhető tetten, nagyon szép tájakat, helyszíneket kapunk, egészen részletesen kidolgozott tárgyakkal. A karakterek is meglehetősen élők, az arcanimációk nagyon jók, viszont a mozgás animációk darabosak, régiek, kezdetlegesek. A fény-árnyék effektekkel akadnak gondok, sokszor nagyon szemcsés a kép egy-egy tükröződésnél. Ezen a téren jobban mutatott a Mafia: Definitive Edition. A játék azért alapvetően jól optimalizált, persze itt-ott előfordulnak bugok. Egyszer akadt olyan, hogy az NPC társ beragadt és nem indult el a küldetés, újra kellett indítanom. A teszt az alap PS5-ön zajlott, a játék nem fagyott, nem omlott össze, stabilan tartotta a képfrissítést is. Láthatóan a Hangar 13 végre elérte, hogy igazi AAA fejlesztőként tartsuk számon.

Mégis a Mafia: The Old Country egy meglehetősen rövid játék. Az egész kampány kivégezhető bő 10-15 óra alatt, utána pedig nincs más teendőnk benne. Majd, ha jön a Free Ride mód, de DLC-k hiányában ez egy ilyen rövid kaland. Így érezhetően ez egy nagy visszatérés az alapokhoz. Többször olyan érzésem volt, mintha a PS2-PS3 érában lennék. Nincs live service, online módok, utólagos hosszú támogatás, crash grab szezonok, farmolás. Kapunk egy korrekt singleplayer kampányt, majd, ha letudjuk, megyünk a következő játékra. A 100+ órákra elnyújtott és kivéreztetett open world RPG-k korában, amire 5-10 óra után unnak rá a játékosok igazából jó, hogy ilyen rövidebb, koncentráltabb játékok is érkeznek még, mint a Mafia: The Old Country. Az anyacég is látta, hogy ez méretét tekintve kicsi játék és nem lenne ildomos 70-80 dolláros áron adni, így a játék a megjelenésekor is pusztán 50 dolláron ment, ami elég áron aluli a mostani játékokhoz mérten. Jó húzás volt a Take-Two Interactive-tól.

VERDIKT

A Hangar 13 egy évtizedes kihagyás után folytatta a Mafia szériát. A történet az alapokig nyúlt vissza, egy előzménytörténetet kaptunk, amely narratívájában túlzottan is emlékeztet a klasszikus első játékra. A játék összességében szépen néz ki a mostani konzolon, a gameplay viszont régimódi, nem mutat újdonságot. Ez egy korrekt, de rövid és kimért játék, amely inkább hat egy interaktív gengszterfilmnek, mintsem egy nagyon változatos és sok lehetőséget kínáló videójátéknak. A Mafia sosem volt olyan szabad és nagy játék, mint a GTA, ennek a szériának mindig is a karakterei, történetei, az atmoszférája és a részletessége adta az identitását és ezt tulajdonképpen hozza is a Mafia: The Old Country, amely így méltó a legendás első két részhez. Nem újított semmit, nem találta fel a spanyolviaszt, de kaptunk egy decens Mafia részt, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki szereti a műfajt.

A Mafia: The Old Country most elérhető PC-n, PS5-ön és Xbox Series X/S-en. A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft biztosította, a játék dobozosan is megvásárolható PS5-re és Xbox-ra.