M3GAN 2.0 – Kritika

M3GAN második felvonása jóval nagyobb fordulatszámra kapcsol – és nemcsak a címben! Az első rész 2022-ben robbant be a köztudatba, friss színt hozva a „gyilkos baba” és „gyilkos mesterséges intelligencia” zsánerek keverékébe. Gerard Johnstone rendező most nem akarta ugyanazt a kört lefutni, inkább tovább lépett, a M3GAN 2.0-ból egy vérbeli ’90-es éveket idéző, akciódús sci-fi lett, amiben a horror inkább csak fűszer, nem a főfogás. Ez pedig egyszerre meglepő és iszonyú szórakoztató.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért. M3GAN (újra Amie Donald játssza, Jenna Davis hangjával) túlélte a legutóbbi összecsapást, és titokban tovább figyelte teremtője, Gemma (Allison Williams) unokahúgát, Cadyt (Violet McGraw), miközben a lány már tiniéveihez közeledik. M3GAN közben maga is fejlődött, sőt, Gemmát is családtagként kezdi elismerni. A kormány azonban közben ráteszi a kezét Gemma régi, ellopott fejlesztéseire, és megalkot egy saját, szintén öntudatra ébredő gyilkos AI-t, AMELIA-t (Ivanna Sakhno), aki természetesen mindent és mindenkit el akar pusztítani, aki a létrejöttében szerepet játszott.

Hamar kiderül, hogy M3GAN kénytelen szövetségre lépni a két lánnyal, és együtt kell felvenniük a harcot a tomboló, bosszúszomjas új gép ellen. Innen a sztori egyre őrültebbé válik tele akcióval, poénnal, kung-fu babákkal, és annyi popkult utalással, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Külön élmény látni, ahogy a készítők nem fékeznek, ha csavarni lehet a tempón: egyszer csak Lady Gaga-stílusú harci robotot látunk Kate Bush-dalra verekedni egy másikkal.

A M3GAN 2.0 struktúrája nem is titkoltan merít olyan klasszikusokból, mint a Terminator 2. A film közben többször is úgy érezzük, mintha James Cameron, Michael Crichton, Páncélba zárt szellem vagy Alita: A harc angyala világába csöppentünk volna – de mindez átszűrve egy nosztalgikus, ’90-es évekbeli, videóakciófilmes szűrőn keresztül. Nem hiányoznak a direkt-videós Jean-Claude Van Damme- és Dolph Lundgren-hangulatok sem. Minden jelenet egy kicsit túlzó, egy kicsit parodisztikus, de végig tudatosan épít a camp faktorra.

James Wan produceri jelenléte is érezhető. A film egyszerre csipkelődik saját műfajával, és komolyan is veszi magát annyira, hogy a néző ne unatkozzon. Gerard Johnstone rendezése többször visszakacsint Wan és Leigh Whannell (Upgrade) kameratechnikáira is. Sőt, akadnak pillanatok, amikor konkrétan a Mission: Impossible: Leszámolás emlékezetes motoros ugrására a sziklafalról vagy más filmklasszikusokra is kikacsintanak.

Hiába vált műfajt a folytatás, a legjobb benne, hogy nem csak a poén vagy az akció viszi előre a történetet, hanem a karakterek is komolyabb fejlődést kapnak. M3GAN, Gemma és Cady mind változnak, hibáznak, tanulnak, és közben egyre jobban formálják egymást – ez különösen ritka egy horrorból indult széria esetében. Johnstone rendező tényleg odafigyelt, hogy a történet ne álljon le, és a figurák ne csak biodíszletként várják az újabb nagy jelenetüket.

Kétségtelen, hogy a M3GAN 2.0 nem mindig tartja magát egyetlen műfajhoz: egyszer horror, aztán sci-fi, néha már-már kémfilm, sőt mi több, családi dráma. Ilyenkor néha szét is esik kissé, a magyarázkodó, expozíciós jelenetek néha túl hosszúak vagy kissé esetlenek. Az is látszik, hogy néhány jelenetet vagy történetszálat a vágószobában hagytak, és emiatt néhol döcög a ritmus. De a film végig tudatosan szórakoztat: minden pillanatban vagy poén, vagy akció, vagy mindkettő.

VERDIKT

A M3GAN 2.0 egyszerre pimasz, kreatív, néhol már-már elvetemült akcióhorror, ami mer nagyot álmodni, és a nézőt sem hagyja unatkozni egy percre sem. Aki klasszikus horrort vár, lehet, hogy csalódni fog – aki viszont imádja, amikor egy franchise elmerészkedik a legelborultabb irányokba, annak óriási buli lesz ez a folytatás. M3GAN és AMELIA bunyója, a folyamatos popkult utalások és a karakterek fejlődése egy friss, élvezetes mozit eredményeznek. Nem tökéletes, de pont annyira őrült, hogy minden percét élvezni fogod.