Wonder Woman 1984

KRITIKA: Wonder Woman 1984

Még mindig Wonder Woman a DC Moziverzum legszerethetőbb karaktere.

Egy ilyen pokoli nehéz év után nem lehet kérdés, hogy miért vártunk annyira a Wonder Woman 1984 bemutatóját, hiszen a Gal Gadot főszereplésével készült folytatás volt 2020 utolsó, és egyben egyetlen képregényfilmje. Lehet azon vitatkozni, hogy a WarnerMedia jó döntést hozott-e, mikor az HBO Max streamingszolgáltató mellett voksolt, bár fontos megemlíteni, hogy a VOD mellett a mozikban is be fogják mutatni a filmet – köztük Magyarországon is majd jövőre, de egy ilyen viharos év után kár ezen marcangolni magunkat, mert a karácsonyi időszaknál jobb alkalmat nem is választhattak volna egy ilyen blockbuster bemutatójára.

Wonder Woman 1984

Patty Jenkins három éve szó szerint csodát művelt a Wonder Womannel a filmvásznon, miután sokáig a producerek és Hollywood nem hitt a női főszereplős szuperhősfilmekben, ám Gal Gadot és Jenkins páros megtörte a jeget, hatalmas siker volt a film minden tekintetben. A rajongók és a kritikusok is áradoztak az első résztől, na erre most rátettek még egy lapáttal a második részre. A Wonder Woman 1984 látványban, történetben, karakterek ábrázolásában és fejlődésében is túltesz az első részen. Az elsőhöz képest nagy ugrás a cselekmény tekintetében is, hiszen az I. világháború után az 1980-as években találjuk magunkat, ami megadja az alaphangot is ennek a filmnek. Nagyon jól áll a filmnek a retro, ami egyben szórakoztató is, másfelől pedig életben tartja a DC Moziverzumot a korábbi alkotások után. Zack Snyder sötét és komor tónust jelölt ki, ami végzetes hibának bizonyult. Évekbe tellett, mire a DC és a Warner vezetői ráébredtek, hogy változtatni kell, színesebb és vidámabb, szórakoztatóbb alkotásokat kell letenni az asztalra, máskülönben megbukik a teljes DC széria a mozikban. Szerencsére a vezetőség tanult a hibáiból, és rövid időn belül már azon kaptuk magunkat, hogy elvesztünk a színek világában a Wonder Womanban, majd ezt folytatták az Aquaman és a Shazam! produktumokban, amihez most csatlakozott a Wonder Woman 1984 is.

A két és fél órás játékidő elsőre kissé soknak tűnik, bár az elmúlt évek alkotásainál már láttuk, nem elég a két óra, a legnagyobb kasszasikerek már bőven meghaladják a kétórás játékidőt. Az első jelenettől eltekintve Jenkins remekül menedzselte az időt, bár véleményünk szerint kelleténél jóval tovább kellett várni az első akcióra. Az elején picit megijedtünk, de félelmünk gyorsan elmúlt. Ha hibát szeretnénk keresni az első felvonásban, és úgy összességében a teljes filmben, akkor az az lehet, hogy nem a moziban, IMAX minőségben láttuk a filmet, mert egy ekkora volumenű alkotást, ilyen impozáns jelenetekkel szélesvásznon a legjobb átélni. Az akciójelenetek jól megkoreografáltak, de mégis hibádzik, sokszor azt érezni, hogy mesterkéltek. Ezt éreztük az első ’80-as években játszódó akciórésznél is, hogy itt minden mű, semmi sem igazi, és ha ez volt a cél, akkor remekül sikerült átadni az érzést.

Wonder Woman 1984

A film gyakorlatilag azt mutatja be, hogy Diana hercegnő hogyan éli mindennapjait Steve Trevor és az Igazság Ligája nélkül a ’80-as években. A Smithsonian Múzeumban dolgozik egy csapat élén, akik műtárgyakat restaurálnak, miközben titokban harcol az igazság oldalán, a bűnözők ellen. Amikor különös szállítmányt kap a múzeum, benne egy kővel, ami képes teljesíteni a kívánságokat, Diana szíve kívánságát kéri, Barbara pedig inkább azt kéri, hogy Dianához hasonlítson, és ez a nagyon furcsa kaland végül Maxwell Lordhoz vezet. Idővel a sztoriban kissé furcsa dolgok történnek, miközben áldozatokat kell hozni a nagyobb jó érdekében, és ez az áldozat rányomja bélyegét a történetre és az előadásmódra is.

A film rendkívül eseménydús. Nemcsak a jelenetek, hanem a karakterek dinamikájában is nagyon pörgős a film. A legtöbb interakciót Diana hercegnő és Steve Trevor között látjuk, miközben Dr. Barbara Minerve Gepárddá való átalakulása és Maxwell Lord jelenetei is megérnek egy misét. Egy nagyon erős és jól felépített sztorival van dolgunk, az összes karakternek megvan a maga szerepe, a kémia működik közöttük, és elejétől a végéig lebilincselő. A sok-sok jelenet közül talán Diana és Lord seregének harcát lehetne kiemelni, ezzel szemben pedig Gepárd és Diana harca abszolút csalódáskeltő volt. Arról a jelenetről van szó, amit már láttunk az előzetesekben is, amire minden képregényrajongó vágyott, hogy lássák Wonder Woman egyik ősellenfelét a filmvásznon. A dolog ott siklott félre, hogy a Marvel Studios alkotásaiban az Industrial Light & Magic olyan magasra tette a mércét a vizuális effektekben és CGI-ban, hogy utánuk mindenki a csodát várja. Sajnos ezúttal is beigazolódott, hogy a DC alkotásai picit elmaradnak a Marveltől vizuális téren.

Wonder Woman 1984

Ami pedig a szereposztást illeti, panaszra most sem lehet okunk. Gal Gadot még mindig csodálatos az amazonok hercegnőjének szerepében, ahogy tette azt eddigi DC alkotásokban. Nemcsak Wonder Woman, hanem Gadot is fejlődésen ment keresztül 2017 óta, sokkal felszabadultabb, sokkal intenzívebb Diana hercegnő szerepében a korábbi találkozásukkal ellentétben. Szó szerint a csodának tudható be Chris Pine visszatérése, aki még mindig olyan szórakoztató, mint az első részben volt. Pine felvette az “él, mint hal a vízben” stílust, és remekül hozta a meglepett, tudatlan katona szerepét az I. világháborúból, aki egyik napról a másikra belecsöppen 1984-be, a Hidegháború kellős közepébe. A film zömében Diana és Steve kapcsolatáról szól. Ha gyenge láncszemet keresünk a szereplőgárdában, akkor az Kristen Wiig. A kételkedők előre látták, hogy Wiig nem lesz jó választás egy olyan szerepre, mint Gepárd. Őszintén szólva, túl nagy falatnak bizonyult a főellenség szerepe, és ahogy Gepárd elveszíti emberségét a filmben, azzal párhuzamosan Wiig is elveszíti színészi képességét. A karakternek ijesztőnek, félelmetesnek kellett volna hatnia a filmben, de kudarcot vallottak, mert Wiig alakításában csak egy unalmas karaktert kaptunk. Az egész film legnagyobb csalódása Gepárd szerepe, pedig sok rajongóval együtt ezért vártuk annyira a filmet. A film kellemes csalódása Pedro Pascal, aki a The Mandalorian után végre arcoskodik is. Pascal egyszerűen ellopja a showt, bravúros játékkal kelti életre a gonosz Maxwell Lordot. Minden jelenetét élveztük, remek választásnak bizonyult Gepárd mellé, miközben új kihívások elé is állítja Dianát.

Wonder Woman 1984

A filmet a külföldi sajtóvetítés alatt láttuk az HBO Maxon, hazai megjelenés valamikor 2021-ben.

VÉGSZÓ

Egy szó mint száz, a kisebb hibáktól és a főellenség gyengeségétől eltekintve a Wonder Woman 1984 azt hozza, amit várni lehetett tőle: szórakoztató, látványos, remek casting (kivétel Wiig), szóval nem okoz csalódást az első rész után. Patty Jenkins rendező újfent bizonyította, csodálatos rendező. Remekel a történetmesélésben, hiszen érezzük a tettek súlyát, és hogy mennyire könnyen meséli el Diana és Steve románcát. Ezek fejében pedig még kiválóan kezeli a kamerákat is.

Total
11
Shares
Previous Article

Készül már a következő Uncharted-játék?

Next Article

Hogyan tovább, Spider-Man? Folytatást kap a nagysikerű videojáték?

Related Posts