Taylor Sheridan írás után filmrendezésre adta fejét, és látva a Wind River – Gyilkos nyomon című filmjét, nagy jövő áll előtte.
Taylor Sheridan rendező a wyomingi rezervátumba kalauzol el bennünket, ahol egy gyilkosságot kell felderíteni, amit a helyi veterán vadőr, Cory Lambert (Jeremy Renner) talált meg a hóban. A nyomozásba bevonják az FBI-tól Jane Banner (Elizabeth Olsen) ügynököt is, de mivel egy tapasztalatlan ügynökről van szó, aki korábban még nem kapott önálló megbízást terepen, ezért az otthonosan mozgó vadőr segítségét kéri, aki kiválóan ismeri a helyi terepet. Lambert és Banner ügynök nekivág a hó födte tájnak, hogy a nyomokból kiolvassa válaszokat kapjanak és megtalálják a lány gyilkosát.
Taylor Sheridan utolsó két művénél kiderült, hogy egy istenadta tehetségről van szó, aki ha tolat és papírt ragad, akkor bármilyen közegben képes megmutatni írói tálentumát. Ezt bizonyítja a Wind River – Gyilkos nyomomban, ami egy mérhetetlenül leegyszerűsített és sallangmentesre sikerült krimi lett, ugyanakkor mondanivalója sok, hiszen az ügy felgöngyölítése csak egy része a mozifilm mondanivalójának, és a részletekért egészen a hó alá kell beásnunk. Nincsenek bonyolult szálak a gyilkosságban, nem mélyülünk el a cselekmények és szálak tengerében, ami elsőre úgy tűnhet, hogy a direktor csak felületesen dolgozta ki a szkriptet, de ez nem igaz. A részletek finomsága nem a krimiben mutatkozik meg, hanem a hátrahagyott nyomokban, amik mindent megválaszolnak a későbbiekben, pusztán csak a természetet kell olvasni, hogy eljussunk a tettes(ek)hez. Lambert épp annyira mozog otthonosan a zord terepen, mint Jeremy Renner a vadőr szerepében, aki élete legjobbját hozta. Eddig sem volt kérdés, hogy Hollywoodban miért figyeltek fel rá, de a Wind Riverrel feltette az i-re a pontot, és elmondhatjuk, nagyok között a helye. Ellenben az íróval és rendezővel, aki a Wind Riverben csak elvétve képes tartani a lépést A préri urai és a Sicario – A bérgyilkos cselekményéhez képest, amit betudhatunk annak, hogy Sheridannek most másodszor ragadt kamerát, hiszen korábbi irományait David Mackenzier és Denis Villeneuve vitték filmre, másrészről új művénél nem csak önmaga előtt, hanem a kritikusok előtt is helyt kellett állnia, akik korábbi alkotásai miatt meglehetősen magasra tették a lécet.
Kisebb megbicsaklások mutatják leginkább Sheridan tapasztalatlanságát, melyekkel elvétve találkozunk egyes jelenetekben, de a történet, a színészi játékok és a mesés táj kárpótol minket minden apróbb hibáért. “Mesés tájként” emlegetjük a tájat, amiből nem lehetne eleget bevágni a filmbe, és sajnos nem is éltek ezzel a mozifilmben. Lehetőség megvolt, hogy bemutassák nekünk Wyoming kietlen nagy pusztaságát, de valamiért erről megfeledkeztek, nem érezték eléggé fontosnak, hogy sokat időzzünk a fehér síkokon. A havas táj átvitt értelemmel is bír, ami részben a történet hidegségét és tisztaságát szimbolizálja, másfelől az efféle kietlenség utalás a westerni hangulatra is. A tisztaság, mint fordulatoktól és csavaroktól mentes narratíva.
A történetet egy az egyben Renner viszi hátán, kezdve azzal, hogy ő talál rá a holtestre, amelytől az egész történetet beindul. És habár az FBI-tól Elizabeth Olsen személyében kapott segítséget, az ügyet mégis egymaga göngyölíti fel. Míg a Marvel Bosszúálló-filmjeiben remek párost alkotnak ketten, itt a karakterek túlontúl idegennek bizonyulnak egymásnak, és minél inkább beleásunk Renner karakterének múltjába, annál világosabbá válik zárkózottságának oka, valamint hogy mennyire különös jelentőséggel bír a mostani eset számára. Lambertöt múltja kísérti, nem tudta feldolgozni a történteket, de most éppen ez szolgál útmutatóul a nyomozásban, hiszen hasonló tett árnyékolta be életét. Éppen ezért kötelességének érzi, hogy igazságot szolgáltasson a gyilkos felett, és egyszer és mindenkorra lezárja a múltat. Részben ez választ add arra is, hogy Olsen miért csak oly kis részét kapta a játékidőnek, de abban a kis szerepében hibátlanul adja elő tapasztalatlan kezdő szerepét. Ügyes húzás már csak az lett volna, ha sikerül úgy megírni a történetet, hogy mialatt fókusz Lambertön van, addig a cselekményeket egy olyan szereplő szemszögéből kövessük, aki hasonlóan a nézőhöz most először jár Wyomingban. Bannert a film elején úgy mutatják be, mint egy kezdő FBI-ost, aki nem csak most jár először az államban, de ez lesz az első ügye terepen is, így könnyebben lehetett volna azonosulni vele, és ez még hitelesebb történetet eredményezhetett volna. De sajnos be kell érnünk azzal amink van, vagyis hogy Lambert a főszereplő, és mindent rajta keresztül értünk meg.
VÉGSZÓ
A hibák ellenére is kijelenthetjük, hogy az év egyik legjobb filmje lett a Wind River – Gyilkos nyomon, és ezt pont olyan lazasággal állítjuk, mint ahogy Jeremy Renner játszik a filmben. A Wind River – Gyilkos nyomon egyszerű, de mégis nagyszerű, jeleneteire pedig évek múlva is emlékezni fogunk. Taylor Sheridan megmutatta a világnak, hogy nem csak írásban jeleskedik, de direktorként is megállja helyét, és egy ilyen második film után ki tudja, hogy meddig jut a létrán.
Szólj hozzá!