A 2018-ban bemutatott Venom nem váltotta meg a világot, de a kevésbé pozitív kritikák ellenére a film életben maradt. Mi az hogy életben, a Sony Pictures egyik legsikeresebb franchise címét tudhatja magáénak ezidáig, szóval egyenes út vezetett a folytatáshoz. Viszonylag sokáig húzták a Venom 2. – Vérontó forgatását, miután nehézséget okozott kiválasztani a rendezőt Ruben Fleischer távozása után – aki inkább a Zombieland – A második lövést készítette el. Éppen ezért a hosszabb előkészület miatt bíztam benne, hogy a folytatásra összeszedik magukat a készítők, az első rész őrülete után egy komolyabb témával térnek vissza, kapunk egy vérbeli 18-as karikával ellátott filmet, és még a sztori is jobb lesz – az első rész szintjét nem volt nehéz megugrani -, ennek ellenére egy csapnivaló második részt kaptunk.
A sztori rém egyszerű: Cletus Kasady (Woody Harrelson) a kivégzésére vár a börtönben, de végórája előtt mással sem kíván beszélni, mint Eddie Brockkal (Tom Hardy), és mindezt azért, mert a sorozatgyilkos nagyon bírja az újságírót – Cletus szerint sok bennük a közös vonás. Már ez egy orbitális hazugság és hülyeség, mi lenne közös egy sorozatgyilkosban és egy (szimbiótával erősített) újságíróban? Kasady szórakozásból öl, Brock legalább a rosszfiúkra vadászik Venommal San Francisco utcáit járva, szóval mégis mi lenne a közös vonás a két karakterben? Lépjük túl ezen, nem lényeg! Az egyik látogatás alkalmával Cletus úgy felhúzza Eddie szimbiótáját, hogy Venom nem tudja türtőztetni magát, gyakorlatilag felfedi magát a gyilkos előtt, majd az egyik véletlen pillanatban Cletus kiharap egy darabot Eddie kezéből, s ezzel együtt egy magot a szimbiótából. Így születik meg Vérontó, aki gazdateste sérült elméjével még veszélyesebb és halálosabb, egyetlen céljuk pedig a gyilkolás és a káosz teremtése. Vérontó képességeivel Cletus megússza a halálos kivégzést, megszöknek a börtönből, s az első útjuk nem máshová vezet, mint a Ravencroft intézetbe, ahol Cletus régi szerelmét tartják fogva. Kiszabadítják a Naomie Harris által játszott Frances Barrisont azaz Sikolyt, és már hárman akarják az Eddie-Venom páros fejét venni. Elkezdődött egy őrült hajsza mindenféle felvezető, történet kibontása nélkül, hogy bő 90 perc tömény akció legyen megállás nélkül.
Előzetesen mindenki arra számított, hogy a Venom 2. – Vérontó megkapja a legnagyobb besorolást, vagyis a 18-as karikát. Erre minden oka meglett volna Vérontóval a fókuszban, hiszen a Marvel képes regénysorozatának az egyik legkegyetlenebb gyilkológépe, majd hidegzuhanyként ért mindenkit, amikor bejelentették, hogy a Venom után a folytatás is csak PG-13-as jelölést kap az Egyesült Államokban. Itthon 18-ast kapott bizonyos okok miatt, de semmi sem indokolja ezt, elmaradnak a kegyetlen kivégzések – azt leszámítva, amikor Vérontó a börtönben lenyomja nyelvét az egyik őr torkán, vagy leharapja a fejét, de igazából egyiket sem mutatják meg, szóval a rajongó képzeletére van bízva a dolog. Ha már a besorolást emeltük ki, akkor említsük meg a film játékidejét is. Meglepően rövidre sikerült, mindössze 97 perces, és ezzel a legrövidebb Marvel adaptáció lett Hollywoodtól. A rövid játékidő miatt teljesen máshogy álltak a sztorihoz. Arra nem lett volna idő, hogy mélységekig bemutassák az egyes szereplőket, de legalább, amit ezt a keveset jobban kivitelezhették volna. Megvan a lehetőségük a készítőknek, hogy a legtöbbet kihozzák a 1993-ban publikált 14 részből álló Maximum Carnage című képregénysorozatból, amiről a filmet is mintázni szerették volna a sebessége és az egyszerűbb történetvezetés után.
Ahogy arra a képregény címe is utal, maximálisan a vérontásra van kihegyezve a történet. Ezt csak részben sikerült feldolgozni. Vérontó nem szerepel annyit a képernyőn, a korhatár sem tenné lehetővé, és egyébként is, a készítőknek más elképzelésük volt. A történetet három kisebb részegységekre lehet bontani. A film legtöbb, és alighanem a legerősebb részét Venom és Eddie kapcsolata tölti ki. Folytatódik az első részben látott civakodás kettőjük között, pedig már sokaknak akkor sem tetszett, ehhez képest a második részre még inkább kiteljesedik Venom és Eddie ripakodása. Szavakkal és pofonokkal is osszák egymást. Úgy tűnhet, ki nem állhatják egymást, mert minden apróságon berágnak, és megsértődnek a másikra, de tulajdonképpen egymás nélkül már nem tudnak létezni. Szemlátomást Tom Hardy beleszeretett ebbe a szerepbe, imádja játszani a lúzer Eddie Brockot, és mélyíteni hangját Venomnak. Ideig-óráig tényleg jó szórakozás nézni, hogy mennyire önfeledten játssza a szerepet, azonban egy ponton túl már a vicceken sem tudunk nevetni, annyira kínosak lesznek a jelenetek Venom és Eddie között.
Amennyire remek párosítás volt Tom Hardy és Eddie Brock, annyira illett Cletus Kasady szerepe Woody Harrelsonra. A színész nemegyszer bizonyította már, mennyire jól érzi magát az ilyen kattant karakterek szerepében, elég csak a Zombieland vagy Az éhezők viadala szerepeire gondolni. A szerelmi szálakból három jutott a filmre. A leglényegesebb Venom és Eddie se veled, se nélküled kapcsolata, és ott van még Cletus és Frances, valamint Eddie és Anne. Naomie Harris hozza a kötelezőt Sikolyként, és amikor sikolt egyet, meneküljön minden szimbióta, amerre csak lát – ezek a földönkívüli lények érzékenyek a hangra. Igazából azt érezzük, hogy a női karakterek csak azért kaptak szerepet ebben a földönkívüli bunyóban, hogy megfeleljenek a kor elvárásainak, hogy legyenek női karakterek. Sikoly mellett visszatér az első részből Michelle Williams, de sok szerep neki sem jutott. Nem lehet nem imádni, ahogy fapofával végigüli az egész forgatást, majd amikor átváltozik She-Venommá, kijön belőle: Ez azért poén volt. Eddie és Venom elhatározzák, hogy visszaszerzik, de esélyük sincs a nőre, Anne érettebb náluk.
A film legnagyobb hibája, hogy elfuseráltak egy ilyen kiemelkedő gonosz karaktert, mint Vérontó. Akik eddig nem tudták, hogy ki az a Vérontó, nem lesznek okosabbak, számukra nem derült ki a filmből, hogy mitől olyan rettegett karaktere a Marvel képregényének, akik pedig többet szerettek volna kapni belőle, vakarhatják a fejüket, mert kihajítottak az ablakon egy ennyire értékes gonosztevőt, amivel nagy dolgokat vihettek volna végbe az univerzumban. Jó kérdés, hogy miben segített volna a filmen, ha megnyújtják. Azt gyanítjuk, hogy semmivel. Olyan érzésünk van, mintha a karakterek sorait és a sztorit tizenévesek ollózták volna össze a képregényekből. Nemcsak a poénokat erőltetik minden párbeszédben, de a történet is nagyon izzadságszagú. A forgatókönyvírók (Andy Serkis rendező, Tom Hardy és az előző részt jegyző Kelly Marcel) mentségére legyen mondva, hogy első perctől nem akartak többet kihozni a filmből, mint egy nagy és látványos szimbióta harcot a végén. De milyen áron, könyörgöm? Nem kevés összeget kalapoztak össze a folytatásra, megvolt az alap, amiből építkezhettek volna. Minden adott volt, a pénz, a csodás szereplőgárda és ilyen markáns és neves karakterek, mint Venom és Vérontó.
A film versenyt fut az idővel, hogy beleférjen a másfél órába. Szó szerint az akciójelenetek egymást érik, egyik akcióból csapunk át a másikba, nincs egy szünet, amikor kimehetnénk a mosdóba, mert biztos lemaradsz valamiről (aminek semmi értelme amúgy). A Venom bemutatója óta másról sem beszélt a Sony Pictures, hogy saját Pókember-univerzumot építenek, és majd egyszer elmossák a határokat a Marvel Studios grandiózus világával. Sajnos be kell látnunk, hogy a Marvel segítsége nélkül a Sony képtelen saját univerzumot építeni. Ma már nem úgy működik ez, hogy van egy jól csengő neved, és ezzel világot építesz, mert egy idő után többre vágysz, és már nem a karakterek nevei lesznek hízelgőek, hanem a mögöttes tartalom: a sztori. Nos ehhez képest, semmi következetesség nincs ebben a filmben, ezért egy üres, súlytalan alkotás, és akik a fináléra várták, hogy majd jól összeeresztik a Venomot Vérontóval, ők is csalódottan állnak fel a székükből, mert láttunk már látványosabb finálét. (De a CGI rendben van, előrelépés az első rész után.)
VERDIKT
Ha fáj is kimondani, a Venom 2. – Vérontó az egyik legrosszabb és legbutább képregényfilm, amit valaha láttunk. Miközben az első részt elfogadtuk olyannak, mindenki többet várt a folytatástól, már csak azért is, mert a sokat említett Vérontó Venom ellenfele. Se vérontás, se korhatár, se sztori. A dialógusok kínosok, elég csak Cletus és Eddie találkozására gondolni a börtönben, az akciójelenetek egymást érik, de mégis, Venom és Eddie debil kapcsolata miatt szórakoztató tud lenni a film. Nagy kár érte, hogy túltolták a poént benne.
Szólj hozzá!