Tom Hardyval az élen úgy gondoltuk, hogy nem lőhetünk mellé, mikor filmet választunk a moziműsorban, de olykor fájdalmas az igazság.
A történetről előlegesen annyit elmondunk, hogy az Élet Alapítvány rátalál a földönkívüli létformákra, amiket szimbiotáknak neveznek el. Különböző kísérleteket végeznek az embereken, míg Eddig Brock (Tom Hardy) forrónyomra kerül, s olyanba üti bele az orrát, amit ő és barátnője (Michelle Williams) fog bánni. A következményét már mindenki ismeri a képregényekből, Venom egyesül Brockkal, hogy közös erővel éljék túl és mentsék meg Carlton Drake (Riz Ahmed) gonosz tervétől.
A Venomról érdemben írni igazából nem nagyon lehet. Legfőképpen azért, mert nem is filmről van szó jelen esetben, hanem egy nagyon jól átgondolt, patikamérlegen kimért pontosságú termékről. Így önmagában az olyan tulajdonságok, mint érték, történet, vagy maradandóság nem számítanak, hiszen a filmnek egyetlen célja van: lemásolni amit mások sokkal jobban csinálnak/csináltak, mindeközben pedig rengeteg pénzt bezsebelni, minimális erőfeszítéssel.
Persze az egészért a Marvelt hibáztathatjuk, akik az univerzumépítésükkel az egész hollywoodi pereputtyot megőrjítették. Hirtelen mindenki univerzumokban gondolkodik, de sajnos több kevesebb sikerrel képesek csak másolni a Marvel Moziverzumot. A Disney tulajdonában lévő Star Wars franchise is elkezdte bővíteni a messzi-messzi univerzumot (galaxist), de hogy példaként a Marvel ellenlábasát hozzuk, a DC Moziverzum is mindent megtett az elmúlt években, hogy egymásra épülő filmeket készítsen. De még olyat is fel tudunk sorolni, amiből sohasem kértünk, hiszen a Universal stúdió is tett egy próbát az univerzum építéssel A múmia reboottal, azonban csúfos kudarc lett a Rémuniverzum. Filmeket készíteni már nem érdekes, itt bizony jövedelmező fejőstehenekre van szükség, bármi áron. Ha úgy van, akkor rendezőket is kirúgnak – gondolunk itt Phil Lord és Chris Miller párosra, akitől a Disney megvált a Solo: Egy Star Wars-történet forgatása közben -, leváltanak – Colin Trevorrow még el sem kezdte a Star Wars: Episode IX munkáit, de máris repült Kathleen Kennedy vezetése alatt -, filmeket újraforgatnak (Predator – A ragadozó), csak azért, hogy a lehető legtöbb nézőt lehessen becsábítani, hogy egy minél inkább kilúgozott, univerzális alapfilmet készítsenek.
Míg azonban a Marvel ezt valamennyire ügyesen tudja csinálni, addig mindenki másnak beletörik a bicskája. A DC és Warner páros büszkélkedhet néhány egészen kiváló filmmel, melyet lehúzott a túlzott összehasonlítgatás a hasonszőrű filmekkel, és a Star Wars is valamennyire döcög előre, a többieknek azonban már most érdemes szögre akasztani a gúnyát, és nem próbálkozni tovább ilyesmivel. Ebben a légkörben éppen ezért teljesen érthetetlen a Sony húzása. Amit Pókemberrel az elmúlt évtizedben műveltek, az már önmagában is elmegy egy paródiának: viták, kulisszák mögötti harcok miatt Raimi sohasem fejezhette be a kiváló Pókember sorozatát, melyben bár volt egy kilógó rész, egy bizonyos minőséget és stílust tudott tartani, nem mellesleg beindította ezt az egész képregényfilmes hisztériát. Majd Webb rendező A csodálatos Pókembere is csak két részt élt meg, hogy végül a Sony és Marvel szerződés értelmében a barátságos és közkedvelt Pókember hazatérhessen. A Sony azonban rádöbbent, hogy ők is szeretnének a tortából, így született a Venom és a decemberben érkező új animációs Pókember-rajzfilm, a Pókember: Irány a Pókverzum.
Ezek után feltették maguknak a nagy kérdést: mi kell a sikerhez? Keressünk egy karaktert, akit szeret a nagyközönség; egy színészt, akit szintén imádnak; egy rendezőt, akit bábként irányíthatunk; a többi majd jön magától. Hát sajnos elmaradt a várt siker. A mozi tényleg olyan, mintha egy mesterséges intelligencia írta volna, miután megnézte az összes létező szuperhős mozit egészen 2008-ig. A film ugyanis hihetetlenül visszamaradott, és még mindig azt hiszi, hogy hősuniverzum nélküli világban élünk. Ez azért is érdekes, mert éppen ezt a hullámot szeretné meglovagolni, mégis teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, mi történt az elmúlt pár évben a mozivásznakon.
Olyan filmek jutottak eszembe a Venom megtekintése közben, mint a Daredevil, az Elektra, a Macskanő és még sorolhatnánk őket egészen a gyenge próbálkozásokig. Szomorú kimondani, de semmi értékelhető nem szorult ebbe az új filmbe, Tom Hardy-t leszámítva, aki tényleg odateszi magát, és képes valamennyire felhozni a filmet, alapvető tehetségének köszönhetően. A történetet úgy ahogy van kidobhatjuk az ablakon, stílusa nincs, minden kiszámítható, a CGI borzalmas, nehéz szép és jó szavakat találni a filmre. A Sony első próbálkozása egy totális mellélövés, ami nagy szégyen Ruben Fleischer rendezőtől, aki azért anno megmutatta tehetségét egy Zombieland és Gengszerosztag alkotásokban, de most várakozásokon alul teljesített a rendezői székben.
Nem igazán tudjuk eldönteni, hogy Tom Hardy a forgatókönyv elolvasása – de ez igaz valamennyi színészre, Riz Ahmedre és Michelle Williams és Woody Harrelsonra -, miért vállalta el a szerepet, mit látott a filmből, amiért igent mondott a felkérésre. Ha hibást szeretnénk keresni, akkor valahol a forgatókönyvíróknál kell kezdenünk. Az alapkoncepciót értjük, hogy mit szerettek volna vászonra vinni, a gond csak azzal van, hogy elképesztően zavaros módon tálalják, sokat szerettek volna markolni az univerzumból. A Marvel Moziverzum darabjai után a Venom pusztán egy mesterkélt színjáték, amiben még a főszereplőt is egy kettyós újságírónak állítják be, hogy még a rajongókban is felmerüljön az a kérdés: Eddie Brock egy alkoholista őrült volt a képregényekben?
A Venom egy nagyon erős méreg, amire ellenszert nem találsz. Újra és újra megnézhetjük a filmet, nem fogunk olyan indokot találni, hogy kimerjük jelenteni, ez egy jó képregényfilm volt, még akkor sem, ha elvonatkoztatunk a Marveltől. Jutalmazni ennek ellenére is fogják a filmet, csakhogy nem abban a kategóriában, amit szerettek volna a készítők, és ha a kritikusokon és a nagy rajongókon múlik, akkor a folytatásokat nem éljük meg, pedig mindent megtettek, hogy előkészítsék azokat.
VÉGSZÓ
A kérdés pusztán annyi: Hardy miért vállalta be ezt a filmet? Annyira rossz moziban ezidáig még sohasem tűnt fel, így gondolhatta az egyszeri néző: ha ő benne van, akkor annyira azért biztosan nem lehet rossz. Hát az lett, és semmi sem tudja megmenteni ezt a mozit. Az év egyik legnagyobb csalódása és bátran kijelenthetjük, hogy az egyik legrosszabb darabja is egyben. Hihetetlenül gyenge, és ami ennél is fájdalmasabb, teljesen érdektelen. Egy vasárnap délután a TV-ben elkapott film több bonyolultsággal és izgalommal rendelkezik, mint ez a film. És mivel ilyen pofátlanul igyekszik lehúzni a nézőket, így ebben a formájában ez sajnos senkinek sem ajánlható jó szívvel.
Szólj hozzá!