Sorozatos hibák vezettek ahhoz, hogy utazóink a kelleténél jóval előbb ébredtek, és amiért olyan nehezen birkóztak meg a rájuk leselkedő feladatokkal.
Már egy bő éve tudjuk, mindenki fújja a film történetét, miszerint egy rutin utazással indult, azzal a céllal hagytuk el a Földet, hogy új otthonra leljünk a végtelen űrben. Sajnálatosan módon az utazók űrhajója meghibásodik, ennek következtében két utas a tervezetnél 90 évvel korábban ébredt fel. Csak ketten, Jim (Chris Pratt) és Aurora (Jennifer Lawrence) vannak ébren a hajó fedélzetén, és akik az út során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg nem bírják tovább, s engednek a testi vágyaknak. Idővel rádöbbennek, hogy a tét óriási, hiszen 5000 másik utast is meg kell menteniük, és erre csak ők, együtt képesek.
Morten Tyldum új filmjét nagyon sok tényező miatt lehetett izgatottan várni. Először is a rendező előző filmje, a Kódjátszma meglepően kellemes volt egy kifejezetten élvezetes alakítással Benedict Cumberbatch-től. Másrészről a film egy nagyon régóta feketelistán ücsörgő forgatókönyvből készült, ami egy érdekes premisszát vonultat fel: mi lenne, ha egy űrbéli koloniára tartó hajón a hiperálomból korábban ébredne fel két utas? Szerelembe esnek? Netán megutálják egymást? Képesek lesznek fordítani szerencséjükön, vagy megelégszenek azzal, ami van? Harmadjára pedig a film végre összehozta korunk két talán legizgalmasabb mainstream színészét: a manapság egyre inkább túlzásokba eső Jennifer Lawrence-t, és a feltörekvő, szerény kezdetekkel rendelkező Chris Pratt-et. Mindannyian kíváncsiak voltunk arra, mit képesek kihozni ebből az alkotók, és őszintén, minden megvolt egy modern klasszikus létrejöttéhez.
A marketing, a felvezetés, a technikák, és maguk a színészek, akiket az előbbi bekezdésben említettünk, napjaink legkiemelkedőbb színészeivel dolgozott a rendező, de ahogy a történetben, úgy a rendezésben is valami hiba keletkezett. Valami elromlott, és a hiba keresése nehezebb, mint elsőre tűnik. Természetesen vannak a filmnek olyan része is, amelyek igen is nagyon jól működnek: igen, a kémia hamar létrejön a két színész között, és jó döntés volt őket összehozni, bár Lawrence látványosan próbálja elnyomni Pratt-et helyenként, aki csípőből sokkal viccesebb és kellemesebb alakítást nyújt mint párja. Egyáltalán nem meglepők, hiszen ezek a kvalitások végig kísérték a színészeket pályájuk elejétől. Jennifer Lawrence elbűvölő jelleme mellett esedékes olykor túlvállalnia magát, és olyan színészi játékokba kezdeni, ami rányomhatja bélyegét az alkotásra, ellenben Pratt-tel, aki hiába kap mindig komoly, és kulcsfontosságú szerepet, azokat váltig játszi könnyedséggel hozza sajátos, mégis szerethető humorával.
A film viszont bebizonyította, hogy még ketten együtt sem képesek egy alapvetően rossz forgatókönyvből jó filmet csinálni, hiába van meg köztük minden, amire szükség van. Nem, az Utazók nem jó forgatókönyv. Legfőképpen azért, mert nem képes a saját erejében, a saját erősségeiben bízni, hanem folyamatosan igyekszik más, már bevált panelek felé fordulni. A film marketingje szerint az utazók “nem véletlenül ébredtek fel”, és éppen ez a film legnagyobb problémája: pusztán ígéret marad. Lehetett volna ugyanis ez egy elragadó mozi egy halálra ítélt szerelmespárról, tragikum keveredhetett volna a komikummal, és talán kaptunk volna egy keserédes, finomhangolt mozit, amire évekkel később is emlékszünk majd. Elég lett volna bízni az alapszituációban. Az alkotók azonban nem voltak ennyire bátrak, és be kellett hozniuk összeesküvést, menekülést, akciót: mindazt, amitől azt hitték, majd jobb lesz a film. Sajnálatos módon attól nem lesz egy mozifilm sokszínűbb, hogy olyan tökéletes látványvilággal mutatják be, amelytől ámulatba esik nézője, és nem képes felfogni a körülötte történő dolgokat. Az Utazókban pontosan ez történt, a díszletek sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, mint maguk a karakterek.
VÉGSZÓ
Az életben már több alkalmunk is volt arra, hogy ne higgyünk mindig a szemnek, és a látszatnak, mert becsapnak. A rendező próbálta a kreativitásával ámulatba ejteni a film nézőit, de kijelenthetjük, nem sikerült neki. Sci-fibe illő akcióval és mesés látvánnyal próbálták orvosolni a hibákat – amiket talán menetközben maguk is észre vette már -, miszerint jobb lesz tőle az Utazók, hát nem lett az… Mi pedig bánhatjuk, hogy nem azt a filmet látjuk, amit előre elképzeltünk a fejünkben.
Szólj hozzá!