Már azt hittük, hogy szegény télapónk tanult a hibáiból és jó útra tért, de tévedtünk, visszaeső bűnözőről van szó.
Főszereplőnk még mindig Willie (Billy Bob Thornton), akiről az első részben nyújtott taplósága után már-már azt reméltük, hogy megjavult, de tévedtünk. Rádöbben, hogy semmije sincs, az élet még a boldogságtól is megfosztotta, ezért úgy dönt: véget vet az életének, és öngyilkos lesz, szerencsétlen Willienek– talán ez a legjobb szó rá – még ez sem sikerül, egyszerűen nem tudja megölni magát. De élete mondhatni gyökeresen megváltozik, mikor régi barátja/ellensége, és tettestársa Marcus felkeresi őt, és természetesen megint bűncselekményre buzdítja télapónkat. Marcus elmondása szerint hatalmas zsákmányra tehetnek szert, ám előbb visszakozik a melótól Willie, nem akar ismét Marcusszal dolgozni, de nem sokkal később rádöbben, semmije nincs, nincs veszteni valója, és a pénz pedig kell. Kezet ráznak, s belevágnak az akcióba, de csak ekkor jön rá szegény Willie, hogy megint télapónak kell adnia magát, de ez még semmi, mert az igazi meglepetés csak akkor éri, mikor megtudja, hogy bűnöző édesanyjával kell együtt melóznia, mert ő az, aki beszervezte a két srácot a chicagói adománygyűjtő egyesületbe, melynek széfjét szeretnék kirabolni. Az akciót gondosan megtervezték, mindent előkészítettek, mikor feltűnik a semmiből a kissé hibbant, és agyatlan Thurman (Brett Kelly), és közben a nők is folyamatosan ostorozzák Williet. Csak tudnánk, hogy mit látnak benne a nők…
Azok a nézők, akik látták az első felvonást, most talán azt gondolták, hogy ha azt kibírták, és nem fájt, volt gusztusok a filmhez, akkor nem érheti őket meglepetés a második részben. Tévedtek! A folytatás sokkal durvábbra és emészthetetlenebbre sikerült, mert ennél tényleg mindent bevetettek, és ezt tényleg úgy képzeljétek el, hogy mindent, sem finomkodás, sem romantika nem kapott helyet a filmben, helyette maradt a tömény szex, orgia, alkoholizmus, és trágár kifejezések hatványával találkozhat az, aki beül a Tapló télapó 2. című filmre.
Mark Waters mindent bevetett, hogy sikert érjen el a filmjével, még drága anyukát (inkább mondjuk nagyinak) is bevetette, aki a film egyetlen pozitívuma. A forgatókönyv sok helyen hibás, és sajnos ezt a karakterekről is elmondhatjuk, nem nyújtanak akkorát, mint azt várni lehetett volna tőlük, kivéve Kathy Batest, akit poénjaiért és tapló nagyis stílusáért imádni lehet. Sunny Soke szerepére illik a banda főnöke jelző, mert míg ő élvezetes alakítást nyújt, és minden helyzetből remekül hozza ki karakterét, addig a többiek megfáradtak és kínos szituációkba botlanak, pedig Billy Bob Thornton nem egy ügyetlen színész, aki ne tudná eljátszani a rábízott szerepet. Itt azonban ez nem sikerült. Ezt akár a rendező számlájára is írhatjuk, de inkább a forgatókönyv a ludas ezért, amit nem dolgoztak ki kellően, és ilyen formában hagyniuk kellett volna veszni az egész folytatást.
VÉGSZÓ
Ezt hagyni kellett volna úgy, ahogy 2003-ban véget ért a Tapló télapó első felvonása, mert még azt is elrontották, amit kis túlzással, de felépítettek az első részben. Talán, ha ezt tudja Willie, akkor inkább a cellák fogságát választja, mintsem hogy egy piszkos filmben szerepeljen, melyben a viccek fárasztók, bár magyar nyelv szépségei némiképp javítottak a helyzeten, de olykor már azt éreztük, hogy ezek is átlépték a határt, és inkább kínunkban nevettünk fel, mint a vicc minőségén. Egy szó mint száz, a film taplósága már fáj.
Szólj hozzá!