Megérkezett a várva-várt(?) új Star Wars-film. Irány a mozi? Spoilermentes kritikánkból mindent megtudtok a második Star Wars spin-offról.
Szokás mondani, hogy csak akkor számítasz igazán nagy Star Wars-rajongónak, ha az eddigi kilenc filmből legalább hatot tiszta szívből gyűlölsz. Nos, most itt a tizedik mozi, amit lehet utálni: viszont a gyűlölködés ebben az esetben már sokkalta korábban elkezdődött. A film körül mindenféle pletykát és botrányt lehetett hallani már hónapok óta. A témaválasztás sajnos sokaknak nem tetszett (tetszik-e egyáltalán valami a Star Wars rajongóknak?), és a rendezők kirúgása pedig véglegesen egy olyan lavinát indított el, amelyet látszólag képtelenség volt megállítani. Rengeteg fórumon lehetett olvasni a végtelenségig monoton kommenteket, melyek szinte minden egyes alkalommal azt hangoztatták, hogy Alden Echrenreich nem Solo, meg hogy remélik, hogy ez a film lesz az első nagy SW-bukta. Nos, a végeredmény itt van, nézzük mit kaptunk.
A nagy csinnadratta közepén sajnos csak arról feledkezett meg néhány ember, hogy ahhoz, hogy egy filmről beszélni tudjunk, vagy értékelni tudjuk azt, ahhoz film is kell. Nem elég egy-két pletyka, botrány, de még a közhangulat sem adhat okot arra, hogy valamilyen filmet ilyen rosszallás előzőn meg. Először mindig szükség van egy mozgóképre, amit értékelhetünk. Ebben az értelemben a Solo-filmmel semmi baj nincsen: nem túlzottan izgalmas, de nem is olyan szinten szörnyű, mint ahogyan azt egyesek remélték. A rendezőváltás, valamint a mozi körüli botrány semennyire sem érzékelhető, és Alden is kiválóan hozza Solo szerepét, szívesen látjuk majd őt a további folytatásokban – igen, hiszen a színész kontraktusa három filmre szól, tehát, ha a nézők meggyőzik a stúdiót, akkor biztosan lesznek még Han Solo-filmek. Szegény Woody Harrelson sajnos ezt nem mondhatja el szerepéről. Nagy kár, hogy az öreg színész nem érzett rá a szerepre, ettől jelleme a filmben teljesen háttérbe szorul, és mindezt úgy állítjuk, hogy eközben nagyon fontos szerepet kapott a történetben. Joggal mondhatjuk, élete egyik legrosszabb formáját hozta egy olyan filmben, mely sokaknak álma. Nem élt a lehetőséggel. A filmet természetesen Donald Glover lopja el, aki Lando szerepében fenomenális, de ez igazából már a kezdetektől borítékolható volt, hiszen Glover egy olyan szinten tehetséges reneszánsz ember, aki jelenlétével csak felfelé húzhatta a film minőségét.
A Solo semmi újat nem tud mutatni, de mindezek mellett kellemes kikapcsolódás. A történet valamelyest kiszámítható, de itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy közben jól érezzük magunkat, és a hangulat végig meglesz a mozi alatt. Amit Kathy Kennedy és a többiek ígértek, azt mind megkapjuk: valódi sci-fi western ez, a műfajnak az összes bevett trópusával, azonban mégis van benne egy kis új, valamint egy apró ismerős csavar. Elvégre Solo eredettörténetét látjuk, mindenki kedvenc, sérthetetlen és megszentségteleníthetetlen csempészét, azonban egy olyan műfaji keverékben, mely képes frissességgel feltölteni a sztorit, még akkor is, ha tudjuk, mi lesz annak a vége. Mindent összevetve tehát remek kikapcsolódás a mozi, nem okoz csalódást, csak ne várjunk el tőle túl sokat. Üdítő végre egy olyan történetet látni, ami teljesen Halálcsillag-, és jedimentes, és végre valamilyen módon kiterjeszti az SW univerzumot, még ha nem is úgy, ahogyan azt sokan elvárták?
Igen ám, csakhogy ezek ellenére is akadnak gondok a filmmel, ami miatt kissé csalódottan távoztunk a vetítésről. A filmet Lawrence Kasdan és Jon Kasdan forgatókönyvírók sokáig úgy reklámozták, ez lesz az a film, amelyből mindent megtudunk majd a legendás Solo kapitányról. Nos, a gond az, hogy épp csak ezt felejtették ki a történet írása közben. Sokan, köztük mi is arra lettünk volna leginkább kíváncsiak, hogyan lett Han Soloból a galaxis legjobb pilótája. Erre a választ hiába várjuk a filmtől, nem kapunk, mert ebben a főszereplőt már úgy tálalják nekünk, mint „a legjobb pilótát”. Akárcsak a Zsivány Egyesnél volt, úgy a Solo-filmből is hiányzik John Williams fülbemászó muzsikája. Bár Williams készített témát a filmhez, de javarészt nem az ő zenéit halljuk a történet során. Sőt, nem kis túlzás kijelenteni, hogy annyira sok lett háttérzene az akciójelentekben, hogy azok az első 20 perc után zavarók lettek. De ezt tudjuk elmondani a vágások üteméről is. Ne kérdezzétek, nem tudjuk megmondani, hogy mi volt a cél, miért kellett ennyire szétszabdalni az egyes részeket.
VÉGSZÓ
És akkor mire a sok gyűlölet? Ezen a ponton magam sem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha tényleg nem készülne a kilencedik epizód után több Star Wars film, mert szinte lehetetlenség ezt az óriási rajongótábort kielégíteni. Azoknak viszont akik csak egy tökös kalandfilmre vágynak kedvenc univerzumukban, azoknak bátran ajánlható a mozi. Csak nehogy közben rajongókká váljanak.
Szólj hozzá!