És itt van, végre megérkezett, a várva-várt Ready Player One adaptáció, Spielberg kezei közül.
A legenda nemrég hozta nekünk a kissé felejthető, de aranyos BFG-t, majd az Oscar-jelölt The Post-ot (amit nagyon nagy divat volt lehúzni, mert Oscar-jelölt Spielberg-et muszáj), azonban nem sokat késlekedett: egy újabb pörgős, nagyszabású, Hollywood-i szörnyeteget szállított ezúttal, mely emlékeztetni hivatott mindenkit, hogy miért is lett olyannyira megbecsült direktor Spielberg-bácsi. A mozi ugyanis tipikusan az a fajta film, ami miatt anno megszerettük az öreget.
Azért nem kell túlzottan örülni, ugyanis a filmmel vannak gondok, korántsem tökéletes. Ebben az esetben azonban úgy gondolom, érdemes tőlük eltekinteni. Ugyanis a film egy őszinte, mindenféle cinizmust nélkülöző nosztalgiavonat, mely nem pusztán csak a saját popkultúránknak állít emléket, hanem pofátlanul és érzékenyen visz minket végig szinte mindenen, ami megdobogtatja a szívünket, egyben Spielberg önmaga is egy utazáson, amolyan befelé néző kalandon vesz részt. Manapság ugyanis rengeteg helyről láthattunk Spielberg-tisztelgéseket. Legyen szó a tavaly szeptemberi Az-ról, ami sokkal inkább volt Amblin megemlékezés, mintsem King-horror: még az időkeret sem az ötvenes évek volt, jöhetett hát a cukormázas 80’s. Vagy ott van a nevetségesen sikeres és elismert Stranger Things, mely nem több, mint egy greatest hits a nyolcvanas évekből, némi újdonsággal megfűszerezve. A nyolcvanas-, és legfőképp Spielberg-láz tehát teljes gőzzel dübörög előre.
Nem mintha ezzel annyira sok probléma lenne, hiszen a próbálkozások meglehetősen élvezetes alkotásokat eredményeztek. Azonban Spielberg most kezébe veszi a dolgokat, és megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. Egyszerre képes filmjében ugyanis nosztalgiázgatni, az arcunkba dobálni szégyentelenül mindazt, amiért odavagyunk (vagy amiért a legtöbb olvasó, Ready Player One-rajongó szülei voltak oda), és egy izgalmas, újszerű utazásra vinni bennünket. Neki ugyanis nem elég annyi, hogy pusztán felsorolja valaki más, vagy éppen a saját legjobb dallamait. Nem, Spielberg mindig is úttörő volt, és itt sem hazudtolja meg önmagát. A Ready Player One mindenféle nosztalgia nélkül, vagy bármiféle popkúlturális tudás hiányában is egy élvezhető utazás, mely szórakoztatás közben képes utat törni, és egy régimódi történetet más szemszögből, újszerűen elmesélni.
VÉGSZÓ
Való igaz, hogy a film YA-gyökerei és szenzibilitása sokaknak nem fog bejönni, éppen ezért tartózkodnak majd a mozitól, vagy unni fogják. Az öreg problémái ezúttal sem változtak: a film valamivel hosszabb a kelleténél, és a szokásos pátosz, ami rá jellemző, itt is megtalálható (emlékezzünk csak vissza az univerzálisan gyűlölt A.I. végére, mely sokak szerint hazavágta a filmet). Azonban mindez csak nézőpont kérdése. Spielberg éppen ezen jellemzők miatt lett az, aki, önmagát pedig nem tudja meghazudtolni, se nem rossz, se nem jó szempontokból (az A.I. végét is szeretik egyesek). Az egyik legismertebb, legnagyobb élő legendánk odatette magát, és egy könnyed, mégsem feledhető, mindenki számára élvezetes kalandot hozott. Még több ilyet!
Szólj hozzá!