A Szikla újfent megmenti a világot, ezúttal a szörnyektől.
Davis (Dwayne Johnson) csalódott az emberekben és minden idejét az állatok megmentésének szenteli. Legjobb „barátja” George, egy intelligens fehér gorilla, akit Davis mentett ki a vadorzók karmaiból még kölyök korában. Egy kissé érthetetlen genetikai kísérlet során azonban elszabadul egy gáz, ami az addig barátságos gorillából egy vérszomjas, dühöngő óriás King Kong-szerű szörnyet csinál.
A Tombolás nem véletlenül lett a film magyar címe, hiszen a gáz hatására mutálódott állatok iszonyatos zúzásba kezdenek, mindenre pusztulást hozva ami az útjukba kerül. A többes szám nem véletlen, ugyanis George-on kívül két másik állat is érintkezett a szérummal, így kapunk egy több méteres repülő farkast és egy óriási, vérszomjas őskrokodilt is, akik ha lehet még a gorillánál is nagyobb kárt okoznak.
Normál esetben a világ, (ami lévén egy amerikai filmben járunk egyenértékű Chicago városával) pusztulásra lenne ítélve, de A Szikla jó szokásához híven szerencsére ezúttal is kisegít bennünket. Ahogy a történetből ez egyértelműen kitűnik, ezt a filmet nem fogjuk jövőre az Oscar esélyesek között emlegetni, vegytiszta látvány és szórakoztatás az egész, mindenféle mélyebb mondanivaló nélkül. Ha el kellene helyeznünk a filmet, akkor valahol a Transformers és a moziban most futó Tűzgyűrű, valamint a King Kong keverékeként írhatnánk le, kiegészítve a videójátékokból adaptált filmek eddig eléggé mostoha sorsával.
Ha már az elején tisztázzuk magukban, hogy pontosan milyen filmre ülünk be, akkor igazából nem érhet csalódás. Az események folyamatosan követik egymást, a látvány és a szörnyek igazán monumentálisak és jól megkreáltak, az akció igaz, hogy teljesen tét nélküli, de mozgalmas és jól néz ki a képernyőn. A történetben igazán logikai hiba nincs, hiszen nem is vállal be semmiféle komoly mondanivalót vagy fordulatot, abszolút alárendeli magát a látványnak, ami lévén egy látványfilmről beszélünk, abszolút a pozitív oldalra írható.
A nem szörny karakterekről nem is érdemes sokat várni, őket valószínűleg a készítők is gyorsan beáldozták a látvány oltárán, egyedül a pankrátorból manapság a világ első számú férfi színészévé avanzsált Johnson és George kapcsolata, illetve a főhős állatokhoz való viszonya kerül kibontásra, ezek a jelenetek rendben is vannak. A Szikla hozza a tőle már jól megszokott és neki nagyon jól álló, szerethető akciómacsót, igaz ő ennél sokkal többet is tudna, ha akarna. A két „főgonosz” karaktere teljesen súlytalan és idióta, a szabályokhoz ragaszkodó ezredes kötelező jelleggel fel-fel bukkan, Jeffrey Dean Morgan pedig saját magát alakítja.
Ami pedig a lényegnek tekinthető, az a szörnyek illetve azoknak a megvalósítása. Ezek több, mint rendben vannak, valahogy így kell a CGI-jal bánni (khm bajusz). A film tele van helikopteres, felülnézetes jelenetekkel, de a a videójátékok kép világát vissza adó kameramozgások azok, amik a legjobban állnak neki. Ebben a tekintetben nem egységes a történet, hiszen néha egészen ijesztő elemek bukkannak fel, hogy aztán 20-25 percig nyugalmasan majszolhassuk tovább a korábbi összerándulás után még a zacskóban maradt kukoricánkat. Sokan vehetnének példát az első űrben játszódó jelenetről, ami a tavalyi Élet című űrhorror egy sokkal jobban sikerült verziójának ígéretét mutatja, míg tart.
VÉGSZÓ
Összességében kapunk tehát egy teljesen rendben lévő akció-orgiát, igen erős és példás CGI elemekkel és egy teljesen egyszerű történetet. Azaz, egy olyan filmet, ami nem akar több lenni, mint ami. Ha pedig ezzel a fejünkben váltunk rá jegyet, nem is fogunk csalódni, sőt kifejezett jól fogunk tudni rajta szórakozni. A Jumanji sikerét egész biztosan nem fogja felülmúlni, de úgy néz ki egy korrekt videójáték adaptációt sikerült végre tető alá hozni, amelyen Dwayne Johnson személye is sokat lendít.
Szólj hozzá!