A Disney még mindig nem akar megállni a folyamatos “élőszereplősítéssel”, még akkor sem, ha az utóbbi időben olyasmi mozikat termeltek, mint Az oroszlánkirály. A legújabb kiruccanás, bár pénzügyileg rendkívül jól szerepelt, kritikailag azért hagyott kívánnivalót maga után. Semmi innováció, csak a már elmondottak unásig való ismételgetése – Disney a lehető legrosszabb, legkapzsibb formájában.
Mintha meghallották volna a kritikusok hangját, vagy éppen a milliónyi ellenvéleménytől féltek volna, de a Mulan esetében valamilyen szempontból irányt váltottak. A döntés dicséretes, és meg is látszódik a végeredményen. Még akkor is említésre méltó lenne, ha legközelebb már nem ezen a csapáson haladnának tovább, és sajnos jelen film valamilyen szinten ezt is előrejelzi – a Disney próbálkozik, de azért még mindig nem elég bátor ahhoz, hogy rendesen beleugorjon a mélyvízbe.
Soha nem volt nagy kedvencem a Mulan animációs változata. Egyszer-kétszer láttam, de valahogy nem tudott megragadni a hangulata, és a zenei betéteket sem találtam annyira fülbemászónak, mint mondjuk az Aladdin, vagy éppen a Hercules dallamait. A nagy többség viszont odavan érte – közönség-kedvencről van szó, mely óriási tömegeket képes megmozgatni, és ezzel a Disney is tisztában van. Az oroszlánkirály után azonban meglehetősen meglepő az a lépés, az az irányvonal, ami már az első előzetes során érezhető volt – az egeres stúdió ezúttal visszafogta magát. Nincs dalolászás, nincsenek furcsa, természetfeletti lények (Mushu-nak nyoma sincs), és a történelmi háttér is (többé-kevésbé) hitelesen és tisztelettel volt kezelve – már csak a mandarin-nyelv hiányzott, de ne akarjunk túlzottan sokat. A filmtörténelem során már számtalanszor bebizonyosodott, hogy az angol nyelv az előnyére válik a legtöbb filmnek, hiszen így az amerikai és a legtöbb, angolszász piacon is tarolhat, így be kellett áldozni ezt a fajta hitelességet annak érdekében, hogy minél több emberhez eljuthasson a film.
A végeredményt elnézve pedig elégedettek lehetünk, ugyanis a Mulan valóban működik komoly, történelmi filmként, melyet nem húz le túlságosan a háttere. Legfőképp akkor, ha képesek vagyunk elengedni a stúdió szokásos ballépéseit, melyekből azért akad pár itt-ott. Az egyik legfontosabb pozitívum a látvány: a rendező, Niki Caro egy olyan világot teremtett, mely már-már a wuxiára hajaz, ám sokkal könnyebben emészthető formában igyekszik mesélni a gyerekeknek és felnőtteknek a műfajban felmerülő témákról. Nem mellesleg pedig megismertet (lassan és óvatosan) egy olyan zsánert a nagyobb közönséggel, melynek közelébe nem nagyon mernének merészkedni az átlagos mozinézők. Az akciójelenetek invenciózussága, a látványrendezés, a produkciós értékek mind tükrözik a beleölt dollárokat, és briliánsan keltik életre Mulan világát.
Mindennek a közepén tündököl Yifei Liu, akinek akár a nagy berobbanást is jelentheti a mozi. Liu képes a filmvásznon megteremteni azt az érzelmi világot, azt a motivációs rendszert, amit annak idején az animációs változatnak nem hittem el. A szemei mögött végtelen vívódás zajlik, mely szívet és lelket ad nem csak a karakterének, hanem az egész filmnek. Liu egy erőteljes, bátor női példakép lehet, az új Elsa a sok kis hercegnő között – s nem mellesleg a szülők is szórakozhatnak egy jót ezzel az egyedi, majdnem műfaji kalanddal. Főként Liu-nak köszönhetően a szerelmi szál is túlmutat a kötelező körök lefutásán, és klasszikus filmeket idéző, sokszor már a túlfűtöttség határait súroló filmes románccá válik, melyet mindannyian élvezni fogunk.
A Mulan-ban vannak tétek. A film dúskál a karakterekben, akik valódi, hús-vér emberek, motivációkkal, érzelmekkel, vágyakkal. A látvány elképesztő, és a rendező egyértelműen nem nézi ostobának a nézőit, a felnőttekhez is beszél. Igazán emlékezetes, klasszikus mozit kaphattunk volna, ha nem arról lenne szó, hogy ez még mindig egy Disney-adaptáció. Az alkotók sajnos túlzottan vissza vannak fogva azáltal, hogy ez bizony még mindig egy ismert rajzfilm klasszikus újragondolása, és emiatt nem szárnyalhatnak még magasabbra – márpedig a filmet elnézve a vágy megvolt bennük, csak a kivitelezés során kellet rádöbbenniük, hogy azért mégiscsak az egyik legkevésbé kalandvágyó stúdiónak készítenek filmet.
VERDIKT
De ezen a ponton elmondhatjuk, hogy rosszabbul is elsülhetett volna. Mert a Mulan talán az eddigi legjobb és legbátrabb Disney-adaptáció, mely mer más és bátor lenni helyenként, miközben végig megmarad egy elképesztően energikus, látványos, szórakoztató mesének. Ezen a ponton szerintem el is felejthetjük az animációt, a dalokat, mindent, amit hiányolni véltünk az eredeti darabból. A Mulan ugyanis képes megállni a saját lábán, és egy olyan (akár egyszeri, akár ismétlődő) precedenst mutat a Disney szempontjából, amit remélhetőleg még nagyon sokszor üdvözölhetünk a közeljövőben.
Szólj hozzá!