KRITIKA: Hellboy

Hiába szimpi még mindig a Nagy Piros, most sajnos nem lett pokolian jó a film.

Hiába szimpi még mindig a Nagy Piros, most sajnos nem lett pokolian jó a film.

A történet szerint a világ leghíresebb paranormális nyomozóját (Ő lenne Hellboy), Angliába küldik, hogy mentse meg a világot (megint), de mások benne a világ elpusztítóját látják. Vajon Hellboy melyik oldalra áll, a szörnyek vagy az emberek oldalára?

A film legnagyobb erénye, hogy remekül áll a filmnek és a karaktereknek is a végtelen gore és káromkodás, a piros karikát emberesen megszolgálja a mozi. Neil Marshall rendező a korábbi műveiből sikeresen átmentette a vért és a hentelést, a kézi kamerás akciójelenetek pedig fantasztikusak. Maga a lore ami körbeveszi az természetesen érdekes és izgalmas, hisz Mike Mignola zseniális, s az ő általa teremtett szörnyeket végre olyan visszataszítóan és félelmetesen ábrázolták, ahogy a mester megálmodta. De a filmben nem autentikus a világépítés, mintha a kis ötlet cetlik amikre kezdetben felírták a dolgokat, így egybe átemelték a filmbe és elfelejtették őket logikusan összekötni. Sokszor annyiban merül ki a mitológia bemutatása, hogy emberek beszélnek, mesélnek és meséltetnek, mi meg értetetlenül ülünk és bólogatunk.

Eleve a forgatókönyv, ami elég darabos és kesze-kusza, vagy lehet a vágáskor tűntek el az összekötő részek, egyáltalán nem szervesen épül fel a cselekmény. És ez még oké is lenne, ha az alkotók a lovak közé dobták volna a gyeplőt és teljesen felülnek a B-filmes vonatra, mert vannak olyan részek, amikor nem veszik magukat semennyire komolyan és azok bitangul tudnak működni. Ám nem „nyomják fullba a kretént”, és komolyan se veszik magukat eléggé így két szék közé esnek.

Ami igazán hiányzik a filmből az a szív, ami az előző feldolgozásokban végig jelen volt, ott sokkal jobban megismertük a világot is a szereplőket is, nem voltak benne ennyire kínos párbeszédek, és azok a filmek legalább tudták mit akarnak.

 

A karakterek se lépnek túl a papírmasé jellegen, Hellboyt se ismerjük meg igazán, mik a motivációi, mit miért tesz, rejtély marad, de őt a karizmája és a „kifinomult modora” megmenti a felejthetőségtől. Milla Jovovich főgonosz alakítása arra érdemes, hogy megemlítsük.

VÉGSZÓ

Sajnos az egész filmen érezni egy pilot epizód szagát, néhol a költségvetés szűkössége érződik, néhol a felkészületlenség és a kiforratlanság. Igazán kár érte, ha sikeres lesz (tipp: nem lesz), biztos befizetek a folytatásra, hátha addigra összeraknak egy értelmes forgatókönyvet, mert amúgy szórakoztató volt. Ez nagyrészt a Nagy Piros és humorának az érdeme. Azon kívül ez bántóan középszer, ilyen jó alapanyagot és főszereplőt kár elpocsékolni.

Total
5
Shares
Previous Article

Érdekes részletek derülhettek ki az új Star Wars játékról!

Next Article

A Disney ezen a néven mutatja be a Skarlát boszorkány és Vízió közös sorozatát

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!