Ha idén nyáron egyetlen egy vígjátékot nézel meg moziban, akkor az Éretlenségi legyen az, és hogy miért? Kritikánkból rövidesen kiderül.
Tudom, közhelyes és elcsépelt állítás a fenti állítás, de Olivia Wilde – eddig csak színésznőként tevékenykedett – az első egész estés rendezéssel is felhívta magára a figyelmet, így már nem csak színésznőként, hanem rendezőként is helytállt Hollywoodban. A film sztereotípiák mentén indul, az első 15 perc minden gimis toposz felvonultatása, aztán az eddigieket egy nagy idézőjelbe rakja, és elkezdődik a film igazi része. A történet során két stréber lányt követünk a suli utolsó napjaiban, akik magasról lenézik a bulizó osztálytársaikat, majd miután egyikük, Molly (Beanie Feldstein) kap az élettől egy nagy pofont, ráveszi a barátnőjét, hogy még egyszer tombolják ki magukat, mielőtt véget ér a gimi.
Az első, amit el kell mondanom, hogy ez a film vicces. De nagyon. A bemutatott éjszaka rendkívül szürreális, harsány, fordulatos és izgalmas, mindenki vágyott, vágyik egy ilyen bulizásra, vagy már rég kipipálta a bakancslistájáról. Jók a visszatérő poénok, a helyszínek, helyzetek változatosak, ahogy a karakterek is. Az Arany Állam úri gyerekeiről beszélünk, minden szereplő önmaga eltúlzott karikatúrája, de a végére mindenkit meg tudunk kedvelni, mert a mozifilm nagyon jól építi és bontja a sztereotípiákat egyszerre. Hogy tudja ezt megtenni? Kiváló castinggal, és azzal hogy minden karakterre igaz is, meg nem is az, amit róla terjesztenek. Mindenkinek van egy harmadik oldala, amit nem veszünk észre, hacsak nem figyelünk rá eléggé. És ezek a karakterek hitelesek, és őszinték a szituációk amibe keverednek, bármennyire is fura alakoknak tűnnek ezek a tinik.
Beanie Feldstein remek kezdetben a feltűnési és kitűnési viszketegségben szenvedő önző lányként, Kaitlyn Dever néhol nagyon érzékenyen alakítja a félénk lányt, aki meg akarja találni magát, és igazából az egész szereposztást fel lehet sorolni, mindenki érdekes, vicces és többrétegű. Akit ki kell emelni az Jason Sudeikis akinek ez jutalomjáték, Billie Lourd aki ebben a filmben majdhogynem földöntúli képességekkel rendelkezik, Austin Crute és Noah Galvin ripacsokként elképesztően szórakoztatóak.
A képi világra és a rendezésre nem lehet panasz, a történetben is okosan és jól használják a közösségi médiát és a technikát, a díszleteket és a ruhákat bármelyik MTV valóság-show megirigyelné. A zenéken pedig olyan erős nyomot hagyott a 10-es évek végének trendje, nem csodálkoznék ha később oktatnák. Nem nagy slágerek, hanem pont azok a stílusok amiket a főszereplők korosztálya is hallgathat (még azért megkockáztatom, hogy magamat is ide soroljam).
Természetesen Magyarországról és akár az USA más területeiről is furcsa lehet nézni ezt a filmet, hisz mégiscsak Los Angelesben játszódik, nagyon tehetős szülők gyermekeiről szól, de remélem ez azért nem gátolja meg a mozit abban, hogy kultikus alkotás legyen belőle.
VÉGSZÓ
Egyszerűen azért, mert a filmnek szíve van, nagyon őszinte és tényleg olyan, mintha a mostani Instagram és Snapchat generáció készítette volna. Túlzó, harsány, vicces és mivel kamaszfilm, így van benne melodráma is bőven, de teljesen elviselhető mértékben. A stop-motion jelenet pedig egy kincs. Generációs film, az év meglepetése.
Szólj hozzá!