Tom Ford mintha mindent egy lapra tett volna az Éjszakai ragadozók filmnél, és amihez Hollywood remek színészei is betársultak.

Egy Los Angeles-i műkereskedő, Susan Morrow (Amy Adams) milliárdos Hutton Morrow (Armie Hammer) férjével él együtt. A párnak mindene megvan, vagyon, hírnév, de Susan mégsem érzi teljesnek az életét. A nő és barátai szerint is a szerelem elmúlt, és már csak kényszerből vannak együtt férjével. Az egyik hétvégén Hutton szokásos üzleti útjára megy, mialatt Susan egy rejtélyes csomagot talál postaládájában. A csomagot felbontva egy levelet és egy könyvet talál, amit volt férje, Edward Sheffield (Jake Gyllenhaal) írt és személyesen küldött el Susannek. Évek óta nem találkoztak, de most Edward mégis arra kéri a nőt, hogy olvassa el a könyvet, és keresse meg, míg a városban van. Susan magányos esténként olvasni kezdi a neki címzett könyvet az ágyban, és akaratlanul is, de felidézi szerelmük legintimebb együttléteit. A nő történet olvasása közben egyre jobban érzi úgy, hogy egy bosszú akar lenni az írás, és át kell értékelni eddigi életét. A kialudtnak hitt szerelem egyszer csak fellobban, melyről már évekkel ezelőtt letett.

Tom Ford 2009-es munkája, az Egy egyedülálló férfi, egészen egyedülálló alkotásnak tekinthető. Nem csak azért, mert Tom Ford divattervező legelső filmes próbálkozása volt, hanem mert igazán emlékezetesre sikerült. A mozi egy Christopher Isherwood regény adaptációja, és amellett, hogy a forgatókönyv rendkívül érzékenyen és megfontoltan kezelte a nem túlzottan bőséges történetet, valamint annak karaktereit, Ford nagyon markáns képi világot teremtett a műben, melybe belevitte az összes, divatvilágban megszerzett tapasztalatát.

Éppen ezért volt felettébb izgalmas kérdés, hogy Ford pusztán egyszer ruccant-e ki a filmvilágba, vagy esetleg folytatni tervezi izgalmasnak ígérkező karrierjét. Majdnem hét év bizonytalanság után, idén ősszel végre megkaptuk a több, mint kielégítő választ. Az Éjszakai ragadozók ugyanis nemcsak egy hihetetlen odafigyeléssel összerakott thriller, hanem egyben bizonyíték is: Tom Ford-ra érdemes lesz odafigyelni.

Míg Ford az előző filmjében sem kezelte szokványosan a történet idővonalát, bátran ugrálva jelen és múlt között, itt a helyzet jóval bonyolultabbá válik. A sztori több szálon halad előre, azonban véletlenül sem összefüggéstelenül: folyamatos hatással van egymásra múlt és jelen, valóság és fikció, lassan egybefűződve, hogy a végén gyönyörűen fusson össze és záruljon le minden, amit az elmúlt két órában követtünk. Ami igazán meglepő, hogy Ford képes odafigyelni az összes történetszálára, és rendkívüli hozzáértést tanúsítva vezet minket végig a feszes sztorin. A mozi ezúttal is adaptáció, Austin Wright regényét maga Ford írta át filmre, párját ritkító odafigyeléssel. A direktor a színészeit is hasonló magabiztossággal vezeti. Jake Gyllenhaal és Amy Adams nem emelkednek ki a filmből, mégis kifogástalan teljesítményt nyújtanak. Munkájuk tökéletes harmóniában van a film többi elemével. Egy percig sem túlzóak, hanem a rendezővel együttműködve, őt segítve viszik végig a történetet.

Ford ezúttal is ugyanolyan odafigyeléssel gondoskodott a film látványvilágáról is: az operatőri munka elképesztően látványos, a mozi vizuális világa gyönyörűen felépített. Minden egyes kosztüm és kiegészítő a helyén van, és hozzáad a karakterhez. S bár talán mondhatjuk, hogy ezt egy divattervezőtől eleve elvárnánk, mégis egészen lenyűgözőnek tekinthető, hogy hogyan képes Ford saját hátterét új, filmes karrierjébe fűzni úgy, hogy annak ebben a világban is legyen jelentéstartalma.

VÉGSZÓ

Ford legújabb munkája tehát legalább annyira megfontoltra sikerült, mint az előző. Az izgalmak közepette nincs sok időnk pihenésre, mert a cselekmény több szálon fut, így ha nem figyelünk, könnyen elveszhetünk a történések között.  Mindezek alapján nagyon kíváncsian várjuk, mivel fog előrukkolni legközelebb. Abban biztosak lehetünk, hogy korunk egyik legígéretesebb alkotójával van dolgunk.