Főoldal BREAKING KRITIKA: Bye Bye Man: A rettegés neve
BREAKINGKritikák/tesztek

KRITIKA: Bye Bye Man: A rettegés neve

Ne mondd ki, ne gondolj rá, különben megjelenik! Csakhogy ebben a filmben semmi ijesztő sincs, nincs mitől félni.

528

Ne mondd ki, ne gondolj rá, különben megjelenik! Csakhogy ebben a filmben semmi ijesztő sincs, nincs mitől félni.

Az alapötlet tetszett, és remek elgondolás lett volna, rugaszkodjunk el a horror kliséktől és próbáljunk meg más szemszögből megközelíteni a témát, és használjuk fel a kor leggyorsabban terjedő vírusát: a közösségi médiát, ahol megállíthatatlanul terjednek az információk, megállás nélkül lájkolunk és megosztunk valamit egymással. Sajnos azonban Stacy Title rendező a potenciát nem vitte jól filmre.

Elliot (Douglas Smith), John (Lucien Laviscount) és Sasha (Cressida Bonas) egyetemisták kibérelnek egy öreg, lepukkant házat a kampuszon kívül. Már itt vétettek egy súlyos hibát a készítők: mennyire releváns, hogy három egyetemista egy ősöreg házba költöznek be, ahol még internet sincs, s ott képzelik el a jövőjüket? Teljesen logikátlan, felfoghatatlan, már-már buta megoldás volt, hogy így vezessük fel a cselekményt. És ahogy beköltöznek, kezdődik a rémálom, szokatlan és fura hangokat hallanak, amik nem hagyják nyugton őket, és persze a gardróbból sem csak a dohos ruhák szaga árad, annál sokkal veszélyesebb dolgok történnek a sötét helyen. A lakók felidéznek egy szájról szájra terjedő démont, ami annál inkább erősebb lesz, minél többet gondolnak rá, és mondják ki a nevét – mennyire jó ötlet lett volna a mai világban, ahol megállíthatatlan az információ áramlása. A különös dolgok miatt meghívják egy közös barátjukat szelleműzésre, hogy tisztítsa meg a házat, de a dolgok csak még inkább elfajulnak…

A film az elején a nagyobb hibák ellenére tényleg próbált kibújni a horrorfilmek sorából, új színben akarták eladni, azonban a történet átcsap a sablonos narratívába és ostoba ötletek sorát látjuk csak a 107 percesre nyújtott szalagon. Hogy ki is az a Bye Bye Man, és miért akarja megölni az embereket? A főszereplők erre eléggé ostoba és nevetséges módon keresik a választ, több-kevesebb sikerrel, és kielégítő választ nem is kapunk rá. Tudjuk, hogy egy mumus, akit a félelem tart életben, minél többet gondolunk rá, annál erősebb lesz. Vicc tárgya az is, ahogy szegény Freddy Kruegert másoló szörny eredetét keresik a főszereplők. Ha már annyira a jelenkoron volt a hangsúly, lovagoljuk meg a közösségi médiát, akkor a filmben miért kell még mindig a elcsépelt könyvtáros jelenetekhez ragaszkodni? Igen, a főszereplők meglepő módon nem a Google, vagy a Bing keresőt használják információszerzésre, hanem az egyetem könyvtárát, ott is az archívumba kell beleásni magukat. Ezt már láttuk csókolom, köszönjük, de elég volt. Újat akarunk látni végre!

Hiába várunk nagy jelenetet, elmarad, és szépen lassan akció nélkül, de a film véget ér. Sokszor nem is látunk semmit a filmben, csak ijesztgetnek benne, de nem történik semmi. Elképesztő a látvány, és most nehogy jó értelemben értsétek a jelzőt, mert a pár soros pozitívum után csak rosszat lehet mondani erről a filmről. Unalmas, baromira egyszerű, és már hihetetlen lett, és ehhez még hozzájönnek a szerepkiosztások is. A szereplőkkel nem tudunk, nem lehet azonosulni – pedig higgyétek el, próbáltam -, egy percig sem érzünk együtt velük. A három tinihez képest egy viaszbábúba több érzelem szorul, és még csak a szexi Cressida Bonas sem tudja feltüzelni a hangulatot, annyira semmitmondóak lettek a karakterek. Carrie-Anne Moss egyedüli neves színészként, aki még mellékszerepnek sem nevezhető szerepet kapott, és aki teljesen elvész alakításában. Arcán olyan gesztusokat vélni felfedezni, mint „mit csinálok én itt, mikor ér véget”.

A filmben látott megvalósítások idejét múltak, a vágások, a hangeffektek és a rendezői munka egytől-egyig hagy némi kivetni valót. Hiába beszülünk a rendezők egy új generációjáról, akikből idővel lehetnek majd nagy nevű direktorok, egy ilyen alkotást senki sem kívánna a neve mellé. Nem ez a megfelelő módja a tapasztalatszerzésnek.

VÉGSZÓ

A mozi a ’90-es évek hangulatát idézi, az akkoriban menőnek számított megoldásokkal és trükkökkel, de bő húsz évvel később ezeknek már ideje múlt. Fiatal, és egyben tapasztalatlan színészekkel operált fura történetet, s még annál is bénább befejezést láthat az, aki jegyet vált a Bye Bye Man: A rettegés neve című filmre.

Szerző
Kévés Bence Mihály

A filmek és sorozatok varázslatos világába csöppentem, és az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz filmeket nézzünk.

Szólj hozzá!

Budapest Comic Con

Közelgő események