Láttuk a Marvel Moziverzum legnagyobb filmjét, melyre közel 10 éven keresztül készült a stúdió.
Az egész szuperhőskösdi 2008-ban vette kezdetét, amikor a Marvel Studios bemutatta a Vasember első részét Robert Downey Jr. szerepében. Korábban is voltak már szuperhősfilmek, elég csak a Sam Raimi-féle Pókember-trilógiára gondolni, vagy akár a Hulk első részét is idesorolhatnánk, amelyek nem képezik részét a Marvel Moziverzumnak. De a Marvel ennél sokkal többet akart, nagyobbat szeretett volna építeni, így az elmúlt 10 évben 18 szuperhősfilmen keresztül építette a filmtörténelem legnagyobb összefüggő univerzumát.
A vállalkozás őszintén szólva is meglehetősen merész volt. A Vasember elvégre mindig is csak másodrangú hős volt: azonban ez volt az egyetlen karakter, melynek a jogai még mindig a Marvel-nél voltak. A 90-es években, meggondolatlanul szétdobált jogok ahhoz vezettek, hogy a legnépszerűbb karakterek, mint Pókember, X-Men, vagy a Fantasztikus négyes, rivális stúdiók kezei közé kerültek (ami azóta már többé-kevésbé megoldódott felvásárlásokkal és együttműködésekkel). A Marvel tehát szégyenszemre magára maradt, a saját Batman-e és Superman-e nélkül, ezért kellett belevágnia valamibe, hogy összeszedje magát. Amikor azonban bemutatták a Vasembert, semmi sem volt biztos: még a nagy Bosszúállók tervezet sem, bármennyire is tűnik bevált receptnek az egész. A Vasember azonban sikeres volt, a Marvelből önálló stúdió lett, miután a Disney felvásárolta, és jöhettek a folytatások.
Az egyes részek egyenként is megállták helyüket, de elérkezve a Végtelen háborúhoz ennél ezek az önálló részek egy nagy masszív narratívává állnak össze. A film bemutatója előtt többször elmondtuk, hogy a Végtelen háború ok-okozatát csak akkor fogjuk teljesen átlátni, ha a korábbi filmeket megnéztük. És valóban. Russo testvérek a kamera mögött számtalan utalást használtak fel, de természetesen a mozifilmet azok is élvezni és érteni fogják, akiket nem szívott be annyira ez a szuperhősvilág.
A Végtelen háborút két rutinos rendező forgatta. Russo fivéreknél jobb rendezőt nem is kaphatott volna ez a grandiózus méreteket öltő orgia. Talán ebben a filmben zárul be az a kör, ami korábban az apró, sorozatos komédiákkal kezdődött, majd a nagy blockbusterekre való váltással folytatódott, és most lezárulhat az óriási megafranchise befejezésével. Joe és Anthony Russo rendező először az Amerika kapitány: A tél katonája alatt mutatta meg tehetségét, majd érkezett a sokak által a legjobb Marvel-filmnek tartott Amerika kapitány: Polgárháború, melyben ámultunk a karakterek felvonultatásán. Abban a részben csatlakozott a Bosszúállókhoz Fekete Párduc és a Sonytól kölcsönkért Pókember is. A Polgárháború bejelentésénél sokan csodálkoztak, hogy képesek lesznek-e ennyi karaktert megmozgatni a vásznon, kap-e mindenki elég időt és teret, hogy kibontakozzék szerepében. Igen, Russoék megmutatták a világnak, éppen ezért érthető döntés volt a Marvel Studios részéről, mikor nekik adták a Bosszúállók 3.-at, hiszen a filmben megszámolni sem bírtuk, hogy mennyi karaktert láttunk (67 valamiféle szuperhőst kaptunk a filmben, ezt korábban elárulták). Egy percig sem volt olyan érzésünk a film alatt, hogy sok lenne belőlük, vagy jelentéktelen szerepet kaptak volna.
Talán néha érezhető volt, hogy ez sokkal inkább egy ensemble-film, mint a korábbi Bosszúállók, vagy éppen Galaxis Őrzői filmek. Sokkal inkább a közös csapatvezetésen és az együttes harcokon van a hangsúly, mintsem az egyéni hősök szálán, valamint érződik, hogy ez a film egy óriási lezárás, emiatt válik néha valamennyiért ormótlanná a mozi. Viszont ezt kiválóan sikerült ellensúlyozni azzal a ténnyel, hogy Thanos-t tették meg főszereplőnek, aki rombolni érkezik, ellenfelei pedig a Földön lévő, harisnyás mitugrászok.
A kiváló munka érdemét alighanem a szintén rutinosnak és visszatérő Christopher Markus és Stephen McFeely forgatókönyvíróknak is köszönhetjük, akik zseniális szerepeket osztottak a színészeknek. A végtelennek tűnő kaland már az elején beszippant, és észre sem venni a 149 perces játékidőt. Sőt, annyira nagy és nem várt fordulatok következnek be a filmben, hogy az utolsó képkockák után pár percig nem bírtunk fellélegezni attól, amit láttunk.
Az évek alatt nemcsak a Bosszúállók, de a színészek is összeszoktak, mert látszik a színészeken, hogy a forgatás minden percét élvezték. A Marvel többször megmutatta, hogy kiválóan tud castingolni, és olyan érzékkel találja meg az egyes szerepekre szánt színészeket, mint senki más Hollywoodban. Ezért is működik oly mértékben a kémia a számtalan szereplő között. Robert Downey Jr., Chris Evans, Scarlett Johansson, Mark Ruffalo színészeket már megszoktuk saját szerepükben, s ezúttal sem okoztak csalódást, és talán képregényes pályájuk legjavát nyújtották a filmben. Nem mehetünk el szó nélkül a frissen szerződött Chadwick Boseman Fekete Párduc, a fiatal Pókembert alakító Tom Holland mellett sem, tökéletesen beleillettek a képbe. Az Őrzők csapatáról már nem is beszélve, akik a film humoráért feleltek, remek ötlet volt bevonni James Gunn csapatát, merthogy a Galaxis Őrzőire nagy szükség volt, hiszen a Végtelen háború egy kőkemény dráma, egyensúlyozni kellett ezt egy kis humorral. A showt azonban akkor is Chris Hemsworth lopta el, akit csak Thorként ismertünk meg az évek során. A Thor: Ragnarökig sok rajongó nem kedvelte a karaktert, de Taika Waititi a film rendezője képes volt újítani a lapos karakteren (nem csak külsőleg, hanem belsőleg is alapos változáson ment keresztül Thor), aminek hatását a Végtelen háborúban is érezzük. Thornak nem csak humorára, de erejére is nagy szükség lesz, hiszen Thanos (Josh Brolin) érkezik a Földre, hogy összegyűjtse mind a hat Végtelen Követ, mellyel egy csettintéssel megsemmisítheti a fél univerzumot.
Russoéknak sikerült a Marvel-filmek egyik nagy hibáját kiküszöbölni, vagyis hogy a 18 film egyikében sem volt méltó ellenfél. A stúdió meglehetősen félvállról vette a gonosz kérdését, és erre már a rajongók is berágtak. Mondhatjuk, megérte ennyit várni, mert Thanos személyében minden idők legjobb antihősét kaptuk. Josh Brolin valódi szerepére nagyon sokat kellett várnunk, bár a karaktert elvétve láttuk felbukkanni az egyes részekben, de ott azokban még csak trónján üldögélt az Őrült Titán. Most azonban Thanos megérkezett, és kegyetlenebb minden várakozásnál. Spoilerek okán nem szeretnénk jobban kifejteni, hogy mit takarnak ezek a kegyetlenségek, de érjétek be azzal, hogy brutálisan jó szerepet kapott, és valóban ő lett a főszereplő – Thor mellett.
Mindezek mellett valami olyasmit is kapunk a filmtől, ami manapság roppantul hiányzik a felhozatalból: lezárást. A legújabb, végtelenségbe nyúló Star Wars-epizódok, valamint maga a Marvel-univerzum negyedik fázisa, ami már be van jelentve, ámbár új szereplőkkel és történetekkel, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy telített, vég nélküli történetekkel teli filmes világban éljünk, ahol csak az szabhat határt, ha hirtelen a stúdió elvágja a pénzcsapot egy-egy hiba elkövetése után. Itt azonban bölcsen döntöttek úgy, hogy addig kell befejezni, ameddig a csúcson vannak, és bár pénzügyileg nem volt semmi okuk sem a befejezésre, kreatív szempontból éppen ideje volt, és nagyon üdvözítő, hogy maguk Russoék szerették volna, ha pontot tehetnek a tízéves történet végére. Persze ne ringassuk magunkat abba az álomba, hogy ezek után nem fogunk szuperhősmozikat kapni, vagy nem folytatódik valamilyen módon az univerzum. Itt van még nekünk ugyanis Pókember, A Galaxis őrzői, Doctor Strange és egyéb, újonnan bemutatott karakterek. Azonban az eddig felvezetett történetszál a végéhez ér, kerek egészet alkotva, ami mindenképpen dicséretes.
A film látványa megint csak magáért beszél. A vizuális effektek már súrolták a határokat, mikor nem tudod eldönteni, mi valóság, és mi a képzelet szüleménye. Az univerzum legnagyobb és leghosszabb csatajelenetét ez a film hozta el, melyben nem győztük a fejünket kapkodni a vászon egyik sarkáról a másikra. A rendelkezésre álló teljes teret kihasználták a készítők, IMAX-vásznon pedig még nagyobb élményt nyújtanak a parázsló akciójelenetek.
VERDIKT
A Bosszúállók: Végtelen háború a valaha készült legjobb szuperhősfilm a maga műfajában, és ebben nem volt semmi elfogultság. Szerettük a korábbi és más képregényfilmeket is, de amit Russoék elhoztak a rajongóknak, arra nincsenek szavak. A mozifilm hangulata egyszerre drámai és humoros, tökéletesen keverik ezt a két színt a vásznon. A karakterek és a színészek magukért beszélnek, hibátlanok. Egy nagy hibája van a filmnek, mégpedig az, hogy közel egy évet kell várnunk a Bosszúállók 4.-re.
Szólj hozzá!