Annabelle

KRITIKA: Annabelle 2: A teremtés

Megnéztük a nyár egyik nagy meglepetés filmjét, az Annabelle 2: A teremtés című horrorfolytatást. És bevalljuk, becsorgott.

Megnéztük a nyár egyik nagy meglepetés filmjét, az Annabelle 2: A teremtés című horrorfolytatást. És bevalljuk, becsorgott.

Az Annabelle 2: A teremtés az 1950-es években játszódó horror, főszerepben egy kisvárosi családdal, a játékkészítő apukával (Anthony LaPaglia), feleségével (Miranda Otto) és kislányukkal. A család gondtalanul éli mindennapjait a város egy félreeső kis pontján, azonban az egyik hétvégén tragédia történik. A hétvégi miséről tartanak hazafelé, mikor egy balesetben elvesztik lányukat. Samuel és Esther elkövetnek mindent, hogy legalább lélekben visszakapják elvesztett lányukat, így megváltásként élik meg, mikor szellem képében megjelenik lányuk. Először úgy érzik, hogy könyörgéseik meghallgatásra leltek, de hamarosan kiderül, hogy nem egészen kislányuk tért haza, hanem egy gonosz lélek, aki azt kéri, hogy megszállhatja-e az egyik babát. 12 évvel később, árvák érkeznek a családhoz, akik mit sem sejtve felébresztik a babában szunnyadó gonoszt…

Az Annabelle 2. első részét 2014-ben mutatták be, amit egy csapnivaló forgatókönyvből készítettek, de meglepő módon akkor sem lett akkora csalódás, mint előzetesen várni lehetett. Kritikusok előtt ugyan elhasalt a film a maga kis butaságain, de a nézőket sikerült megmozgatnia, amit a stúdió sikerként könyvelt el, s megszavazták a második részt. A folytatás bejelentésekor továbbra sem éreztük úgy, hogy indokolt a folytatás – amelyről később kiderült, hogy egy előzményfilm lesz -, és egészen a bemutatóig kitartottunk amellett, hogy ezt most mégis miért. Óriásit tévedtünk, mert David F. Sandberg rendező olyan para filmmel tért vissza, hogy még magunk is borzongva ültük végig a filmet.

Ahogy az Annabelle első részében, úgy Sandbergben is tévedtünk legutóbbi filmje kapcsán, ami az Amikor kialszik a fény volt. A rendező ott olyan tempót diktált a cselekményben, melytől a horror szétesett, sok lett a megválaszolatlan kérdés, a buta és logikátlan következmények váltották egymást a vásznon. Ehhez képest az Annabelle 2: A teremtés lassan halad, teret és időt engedve a karaktereknek, ezáltal még inkább ki tudnak bontakozni a horror zsánerei. A kellékek és hanghatások együttese vérfagyasztó hangulatot kölcsönöz a filmnek, a vágások, a zenék és még sorolhatnánk azokat az elemeket, melyektől annyira tökéletesnek érezzük a filmet, s amelynek játékidejét még egy bő harminc perccel még meg is toldottak – ritka az a horror, amit kétórásra terveznek, az ijesztgetésekből elég kilencven perc is. A film minben percén érezni lehetett, hogy gondos tervezés előzte meg a munkát, és egy tapasztalt stáb vágott neki a forgatásnak. A teremtés nem csak a nyár meglepetés filmje lett, de egy olyan tökéletesen összerakott előzményfilm, ami minden feltett kérdésünket megválaszolta.

A sikerhez tartozik a tökéletesen megírt forgatókönyv, ami a film feléig lassan, komótosan halad előre. Itt még azt éreztük, hogy a film erősen markolja kezünket, irányt mutat a sötétben (számunkra itt voltak a legparásabb részek), hogy aztán a film hátralévő részében magára hagyjon, s ránk zúdítsa azt a terrort, melytől sikítozva fészkelődtünk székünkben. Piros pont jár azért is, hogy nem az ismert trükkökkel próbálták ránk hozni a frászt, hanem mertek új színt belevinni, habár a játékidő maradékában több olyan részt is viszontláttunk, mellyel már találkoztunk a mozik falai között. De ezzel sincs semmi baj, mégis csak egy horrorról beszélünk, ami eléggé leszűkíti a határokat, és a cél sem az, hogy meglepje a közönséget, inkább félelmet generáljon a sötét szobában. Oly mértékben sikerült eltalálni a hangvételt, hogy az első perctől szorongva figyeltük a történéseket.

Nem utolsó sorban ki kell emelnünk a karaktereket is, hiszen telitalálat volt a szerepek leosztása. Anthony LaPaglia játssza a megtört édesapát, aki nem tudta elengedni lányát, és évek óta próbál megnyugvásra lelni, talán ezért is döntöttek úgy feleségével, hogy örökbe fogadják az árvákat. Noha a főszerepet Janice (Talitha Bateman) kapta, a végjátékot mégis Lindának (Lulu Wilson) kell odaadnunk, aki félelmet nem ismerve, szórakoztatóan és szerethetően vet véget a gonosznak, amihez Charlotte nővérnek (Stephanie Sigman) is lesz egy-két szava.

VÉGSZÓ

Az Annabelle 2: A teremtés a nyár egyik meglepetés filmje lett, mely történetével és annak kreativitásával ébreszt félelmet a nézőben. Hosszú évek óta az egyik legjobb horrorfilm, amit készítettek, leszögezve azt, hogy azért bőszen merít kliséket a műfajból.

Total
0
Shares
Previous Article

Már forog a Bosszúállók 4.

Next Article

Eredetileg cliffhangerrel ért volna véget Az Igazság Ligája

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!