Thor után Amerika lokálpatriótáján a sor, hogy helyre rázza a népeket a II. világháborúban.
Thor filmjének köszönhetően a Marvel Moziverzum kitágult és új lehetőségek után kutat. A viking mitológia ebben a filmben is fontos szerepet játszik. Van itt minden, ami egy kvázi háborús filmhez kell. Régi módú akciók, fogolyszabadítás és persze a nácik a szuperfegyvereikkel. Mindezek ellenére még humort is csempésztek az amúgy is komorabb hangulat mellé.
A II. világháború közepén járunk, amikor a fiatal, de fizikailag gyenge Steve Rogers (Chris Evans) be szeretne lépni a seregbe, hogy hazáját szolgálhassa a frontvonalon, de sajnos fizikai állapota miatt minduntalan elutasítják a sorozásnál. Elhatározottságát és jó lelkületét látva Erskin professzor őt választja a szuperkatona projektre. A kísérlet sikerül és létre jön Amerika első számú hőse, aki először a szórakoztató iparban próbál helyt állni, majd később bizonyítja, hogy a dívák mellett Rogersre a csatatéren is lehet számítani. De a náciknál egy sokkal félelmetesebb ellenféllel is szembe találja magát, a H.Y.D.R.A. vezetőjével, a Vörös Koponyával (Hugo Weaving).
A Marvel korábbi filmjei után meglepő volt, hogy visszaléptünk a múltba, de mégis ez adta a film erejét, hiszen egy olyan Amerikát látunk, ami egy olyan atmoszférát kölcsönzött a mozinak, ami magával ragadó volt, és pusztán jó volt visszamenni a múltba, s egy szuperhős szerepében átélni a háborút. Kicsit sajnálatos, hogy nem kaptunk belőle többet, de amit láttunk, az megvett. Tisztesen bevezették nekünk azt a Steve Rogerst, azaz Amerika Kapitányt, aki ki akarta venni a részét a háborúból. Az érvelései tiszták voltak. Nem a nagy ember akar lenni, hanem egyszerűen tenni a kötelességét. Úgy gondolja, hogy mint mindenkinek neki is joga van hozzá.
Mielőtt továbblépünk, ki kell emelni a barátságát Buckyval. Kettejük kapcsolata hasonló Thoréhoz és Lokiéhoz. Ez a kapcsolat fontos részét képezi nem csak ennek a filmnek, de úgy az egész filmes univerzumnak. Ez a barátság tele van tisztelettel és hűséggel. Bucky folyamatosan törődik, megérti barátját. Nem akarja, hogy Steve a háborúba menjen, ugyanakkor érti, hogy miért is szeretne csatlakozni a sereghez. A film legfőbb erőssége talán a karakterfejlődés és a karakterek közötti kémia.
Említettem ugye Thor önálló filmjét. Szerethető és érdekes tulajdonsága a filmnek, hogy szeret visszautalni. Vegyük először Tony édesapját Howard Starkot. Steve és Bucky részt vesznek a Stark Expon, ahol találkozunk Howard (Dominic Cooper) fiatal énjével. Ugyanaz a zseni, playboy és emberbarát, aki később a fia is lesz. Elgondolkodtató, hogy Howard-dal való néha kellemetlen kapcsolata mennyire alapozza meg azt, hogy miként állnak majd egymáshoz Steve és Tony a későbbi filmekben. A másik érdekes kapcsolat maga a Tesseract. Először a Thor stáblistás jelenetében mutatták meg nekünk ezt a misztikus eszközt, amire a Vörös Koponya foga fáj. Nem vagyok rest kijelenteni, hogy a Vörös Koponya is ott van a Marvel Moziverzum legjobb gonoszai között – nem nagy kihívás annak lenni, eddig egyedül Thanos volt elég méltó kihívni a Bosszúállókat. Ebben a sajátos ideái is segítenek. Egyenesen Istennek képzeli magát (külön köszönet Erskin professzornak) és most ezt az isteni ajándékot akarja felhasználni, hogy irányítsa a világot.
Visszatérve Stevere. Miután Erskin (Stanley Tucci) őt szemeli ki a projektre, mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, ő a megfelelő ember a munkához. Egy olyan embert akart a professzor, aki teli van együttérzéssel és értékeli a kapott erőt. Itt mindenképp meg kell jegyezni, hogy a Marvel Studiosnak sikerült egy olyan CGI koncepciót kialakítania, amelyek lehetővé teszik a nehezebb kihívások könnyebb megjelenítését. Például Chris Evans testét hihetetlenül kicsire és vékonyra sikeredett az eredeti testalkatához képest, gyakorlatilag a bordái is kint voltak a srácnak. Természetesen ez sem lehet mindig tökéletes. Néhol a háttér nagyon elütött az épp esetleges robbanásoktól elugró vagy zuhanó színészektől. Ettől független a csatajelenetek nagyon szépek (bár nem épp a legrealisztikusabbak), és a fogoly szöktetős szegmens egyenesen briliáns. Az jelenetsor mutatja be szerintem a legjobban, hogy Steve miként fejlődik egy hőssé. Tökéletesen bemutatja, hogy miként lesz a gyenge emberből egy erős hős, és hogy az ötleteivel akár még a háborút is meg lehetne nyerni.
A végszó előtt még érdemes egy karaktert kiemelni a filmből. Az pedig a Hayley Atwell által alakított Peggy Carter. Ő egy kemény női karakter abban a korban, amikor a nőket nem tartották egyenjogúnak. Ő mégis kitart a maga igazáért, még inkább odateszi magát, többször erősebb, mint bármelyik férfi karakter. A film egyik nyomasztó eleme az a lassan égő szerelmi érdeklődés Steve és Peggy között. Ez meglehetősen kínos Steve szemszögéből, hiszen mindig ideges nők közelében. De ahogy egyre magabiztosabb, úgy egyre jobban mutatja ki az érzelmeit is. Ezt egy kicsit összezavarja a film közepe felé lévő jelenet Steve, Howard és egy csinos nő között. A film vége fele beismerik érzéseiket egymás felé, de mind tudjuk mi lett a végkimenetel.
VERDIKT
Tetszett, ahogy bemutatták 40-es évek időszakát és persze a jelmezeket, amelyek szakítottak az általános városképekkel. Érezni lehet, ahogy Joe Johnston hajtotta a narratívát. Lehet, hogy nincsenek komoly érzelmi mélységei, de amire törekszik a film azt eléri. A filmzenét pedig külön emeljük ki pozitívumként, azt ahogy a főtéma tökéletesen illik a karakterhez. Egy szó mint száz, hibái ellenére egy kerek és a műfajban egyedi alkotás lett az Amerika kapitány: Az első bosszúálló.
[penci_review id=”21110″]
Szólj hozzá!