Minden sikeres és erős elnök mögött áll egy jó alelnök. De mi történik, ha az alelnök irányít?
Dick Cheney egy olyan karakter, aki nemhogy Magyarországon, de Amerikában sem teljesen ismert mindenki számára (de talán ez egy „alelnök-betegség”), s ez a film azt tűzte ki célul, hogy felfedje a vélt vagy valós bűneit a Bush kabinet alelnökének és egyben a Bush kormányzatnak. Egy olyan ember tablója rajzolódik ki, akinek egy célja volt, a hatalom gyakorlása és megtartása mindenáron. Egy Amerikai történelmet formáló rejtélyes politikus, de lehet ez érdekes európai nézőknek is?
Egyszerű a válasz, ha az USA közelmúltbeli történetét akarják megfilmesíteni, bízzák csak Adam McKayre. A stílus amit már a Nagy Dobásban is láthattunk, közérthetővé és szemléletessé teszi a politikát, ami így olyan egyszerűnek tűnik, amilyen egyszerűnek sose szeretnék bemutatni a döntéshozók. Néha már kicsit túl direkt, túl egyszerű, de végig leköti a figyelmünket, hol mémekkel, hol mindennapi példákkal, és van amikor totálisan abszurd (és vicces) párbeszédekkel.
A színészek egytől-egyig bravúrosan játszanak, Christian Bale nemcsak a maszk mögött rejtőzik el, hanem teljesen átlényegül. Érthető és átérezhető ez az immorális karakter. Igazából egy antipatikus férfit látunk végig, akinél csupán néha van egy szerethető mozzanata (ám legtöbbször ezeket is áthúzza később a film). A mozi lelke Amy Adams (nagyon megérdemelné azt az Oscart) által játszott Lynne, aki eleve célt adott a főszereplőnknek, aki a férjét eszközként használja a hatalomhoz, felmerül a kérdés, ha Busht Cheney irányította, Cheneyt meg a felesége, akkor ki is vezette a világ legerősebb államát? Mégis ez a motiváció általános marad, nem érezni benne azt a személyességet amennyi potenciál van Lynne szerepében.
A jutalomjáték viszont Sam Rockwellnek jutott George W. Bushként. Ritka szórakoztatóan hozza azt a ripacsságot amit az ifjabbik Busht jellemezte. Steve Carell is egy az egyben szállítja Donald Rumsfeldet, Jesse Plemons narrátorként remek, nem is rémlik senki, aki a castból gyenge pont lenne.
A film legnagyobb hibája és talán az egyetlen, hogy a végére laposabb lesz, mint amire számítottunk az első felében. Mert a film első fele bravúros, ahogy a lépked előre Cheney, s ott van a legtöbb emberi pillanat, emellett ügyesen játszik az idővonalakkal, ha az ember nem tud semmit az Egyesült Államok politikai rendszeréről akkor is el tudja helyezni a szereplőket és a történetet. Ám a második fele, vagy inkább csak az utolsó harmada a filmnek nem enged igazi bepillantást az eseményekbe, csak utal a Bush elnöki ciklusokra. Talán egy amerikainak nem is kell több, én azért néztem volna még.
A háborús események nagyon jól vannak ábrázolva, olyan hangos olyankor a film, valóban beránt minket a robbanások és lövések poklába, ami erős kontrasztot alkot a nyugodt washingtoni irodák világával. A korhűség még egy óriási plusz, a hatvanas évektől egészen a 2000es évekig, minden pontosan ábrázolt.
A játékfilm egy szubjektív műfaj, és ez a film is erősen az alkotók véleményét tükrözi. Néhol kétszínű a film, mert mossa kezeit, hogy milyen kevés információ elérhető ezért hagyatkoztak a fantáziájukra, máskor a tényeket lobogtatja maga előtt, s megpróbálja eladni magát egy „newwave” dokumentumfilmnek.
Egy európai néző sokkal kevesebb tanulságot olvashat ki a sorok közül, mint a tengerentúlon tenné, de így is érdekes látni, hogy keresik a politikusok a kiskapukat, jogászok, média és marketing szakemberekkel segítségével, és a felgyorsult világ emberének kérdéseire, milyen válaszokat hoznak létre a saját céljuk eléréséért.
VÉGSZÓ
A film eléggé egyoldalúan mutatja be az eseményeket, de erre valamennyire önreflexíven reagál a stáblista utáni jelenetben a mozi. Nagyon hatásvadász módszerei miatt bántó lehet sokaknak, bár ez is inkább az USA-ban. Ha elfogadjuk, hogy ez nem egy dokumentumfilm, hanem csak egy valós példa alapján írt fikció a hatalomgyakorlás természetéről akkor kiválóan szórakozhatunk. Aki viszont nem kedveli a politikát, az kerülje a filmet, mert sokszor lehet viszolyogni attól amit a vásznon látunk. Ha nem fordul fel a gyomrotok az ilyen témáktól, ruházzatok be bátran a mozijegyre és étkezzetek egészségesen, mert kevesen élnek túl úgy három szívinfarktust, mint az öreg Dick!
Szólj hozzá!