A Virsliparti készítőitől egy sötétebb, komorabb témájú rajzfilmet kaptunk.
Az elmúlt évtizedekben számtalan módon feldolgozták már az Adams család morbid hétköznapjait, de ennyire unott pofával még egyszer sem ültük végig filmet, mint az Adams Family – A galád család egész estés rajzfilmet a mozikban. A franchise gyökerei egészen 1938-ig nyúlnak vissza, akkor született meg ugyanis az első variáció, de azóta számtalan formában és módon feldolgozták a hétköznapinak közel sem nevezhető Adams család történetét. Az első képregények 1938-ban jelentek meg a New Yorkerben, ami lényegében tükörképe volt a világnak, ahol nagy bevándorlási hullám vette kezdetét, ami elérte Amerikát a II. Világháború kirobbanása következtében. A képregények főszereplői az Adams család volt, akiket bevándorlóként bélyegeztek meg, akik mind szokásukban, mind pedig viselkedésükben nagyban eltértek a helyi lakosoktól.
Hogy mi jellemzi Adamséket? Gótikus kastély egy félreeső, a világ nyüzsgésétől elzárt helyen, ahol senki és semmi sem zavarhatja meg a család életét. Minden, amit csinálnak, az eltér a normális életviteltől: a sötét dolgokat szeretik, elrettenti őket a rend, a káoszt és a koszt keresik, nem értik poénjainkat, mert ők inkább a morbid humort keresik, és alapvetően az elmúlás témája az, ami foglalkoztatja őket – nem rettennek meg a haláltól sem. Röviden úgy tudnánk leírnia a családot, akik igazából minden olyan dolgot szeretnek, ami az élettel és a vidámsággal ellentétet mutat.
Először David Levy vitte képernyőre a képregényt még a ’60-as években, majd harminc évvel később, 1991-ben Barry Soonenfeld egy olyan egész estés mozifilmmel állt elő, ami szembement a gótika hagyományainak, s a hangsúlyt inkább arra hegyezték ki, hogy szembeállítsák egymással a hagyományokat a modern eszmékkel. Lényegében pont ezt látjuk a mostani rajzfilmben is, amiben a hagyományokat követő Adams család akarata találkozik a kertvárosiakéval. A kertvárosban mindenki azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy normális, ám ahogy egyre mélyebbre ásunk a szereplők hétköznapjaiba, úgy kapunk tisztább képet róluk, hogy ők sem azok a mintapolgárok.
Sokat változott a világ, mert míg a ’90-es években a gótika tabunak számított – az emberek szerették volna kerülni a szürke hétköznapokat a filmekben – mára divattá vált ebben a műfajban forgatni, hiszen bármennyire is morbidnak tűnhet egy ilyen film, nevetést tudnak kicsalni a nézőből. A Virsliparti rendezői ellentéteket helyeznek egymással szemben azzal, ahogy a feketébe öltözött, mindig komoly és falfehér arcú Szerda találkozik a nagyvárosból jött, életvidám, a közösségi média falára posztoló lázadó kamasszal. Vagy az mennyire megszokott, hogy a család legkisebb tagja előszeretettel robbant fel tárgyakat, mert míg korabeli gyerekeket a homokozóban játszanak, addig ő gránátokkal és rakétákkal üti el szabadidejét.
Ha előzetesen arra számítottunk, hogy a rajzfilm majd ezeket az ellentéteket egymással szembeállítva dolgozza fel, vagy viszi tovább egy következő szintre, akkor csalódottan üljük végig a másfél órás mozit, hiszen a Greg Tiernan és Conrad Venom groteszk stílusban eleveníti meg az Adams családot, egy pofonegyszerű alapkonfliktussal. A hegytetőn lakó Adamsék és a völgyben terjeszkedő kertvárosiak találkoznak egymással. És ez egyben a rajzfilm vesztét is rejti, hiszen semmi érdekes nincs a két életvitel találkozásában, a karakterek sablonosak, felszínesek, túl egyszerűek lettek, bár a készítők becsületére legyen mondva, hogy legalább az Adams család tagjai hűek maradtak régi önmagukhoz. A film egyik mondanivalója, hogy tartsuk tiszteletben a hagyományokat, és fedezzük fel a múlt értékeit is.
VERDIKT
Voltaképpen a múlthoz való ragaszkodás okozza az Adams Family: A galád család egyik legnagyobb hibáját, hiszen ahogy a korábbi feldolgozásokat sem a történetükért szerettük, az új rész is felszínes lett ezzel a leegyszerűsített konfliktussal. Ugyanakkor karakterekben és stílusában legalább hűek maradtak az Adams Family hagyományához.
Szólj hozzá!