Főoldal Kritikák/tesztek KRITIKA: A hihetetlen Hulk
Kritikák/tesztek

KRITIKA: A hihetetlen Hulk

Hulk is bemutatkozott a Marvel Moziverzumban, bár jobbra is sikerülhetett volna a bemutatkozás.

640

Hulk is bemutatkozott a Marvel Moziverzumban, bár jobbra is sikerülhetett volna a bemutatkozás.

Ha szóba kerül a Marvel Moziverzum, mindenki Vasemberről kezd beszélni, nem véletlen, hiszen ő kapta az első részt ebben az univerzumban, és amúgy is, a képregények egyik legismertebb karakteréről van szó, akivel mindenki azonosulni szeretne.

10 évvel ezelőtt – pár hónappal a Vasember premierje után – kaptuk meg Hulk új önálló filmjét, ami gyakorlatilag semmissé tette az Ang Lee rendezőtől a 2003-as feldolgozást, s teljesen más alapokra helyezték a filmet, de olyan nagy mértékben, hogy sajnos a későbbi változtatások miatt kilóg az eddigi Marvel-filmek sorából is, de mégis több ponton stabilan áll. A forgatókönyvre maga a rendező Louis Leterrier és Edward Norton is figyelt, merthogy elmondásuk szerint mindketten nagy rajongói a zöld meláknak, ezért próbálták a legtöbbet kihozni Hulkból.

Nem tudjuk, hogy milyen sztorival álltak volna elő, ha semleges lett volna számukra a karakter, hiszen a történet kiszámítható, egysíkú, és kevésbé hat drámainak elődjénél. Ahogy a film nyitányánál látjuk, hamar ledarálják nekünk a karakter eredetét, amivel még nem is lett volna gond, hiszen láttuk, hogy Pókembert is mennyire zseniálisan mutatták be a későbbi években. A történetben nagyjából ott csatlakozunk be, mikor Bruce már bujkálni kényszerült, egy gyárban dolgozik, és közben próbálja megfejteni, hogy hogyan is tudná meggátolni átváltozását. Ebben egy interneten megismert tudós is segít neki. Sajnos egy balesetnek köszönhetően Ross parancsnok (William Hurt) ráakad és ráküldi a kommandósokat, köztük a profi Emil Blonskyt (Tim Roth). Innentől az események beindulnak és gyakorlatilag a film végéig megmarad ez a sebesség.

Ahogy mondtam kevésbé drámaibb a film. Többet kapunk Bruceból és vele együtt Hulkból is. Mark Ruffalo egy nagyon jó választásnak bizonyult a későbbi filmekre nézve, bármennyire is szeretjük, elismerjük Norton játékát, nem illik bele a Bosszúállók formációba. Pedig ő mindent megtesz, tényleg elejétől a végéig profin játssza a szerepét, a meggyötört, de elszánt tudóst, aki próbálja féken tartani hatalmas erejét. A fő problémát a nyomás jelentette, hiszen Nortonnak és a stáb többi tagjának itt már meg volt kötve a kezük a történet kidolgozásában, hiszen a Marvel Studios ekkor már a jövőn dolgozott, hogy egymásra építse a történeteket, univerzumot emeljen Hollywoodban a Marvel írott hőseinek, ami végül kreatív különbséghez is vezetett, Norton nem tért vissza többet a szerepben. És ezt a nyomást végig megfigyelhetjük az alkotáson, nem annyira szépen felépített mint Jon Favreautól a Vasember, nem érezzük benne az erőt, hogy maradandót szeretnének alkotni, pusztán gyorsan szerették volna ledarálni az egészet, Hulk zúzzon, és valamit kihozzanak az egészből.

Mindent egybevetve a színészgárda vegyes. Tom Roth brillírozik, mint Blonsky. Liv Tyler ugyan bájos, de nekem Jennifer Conelly jobban tetszett Betty szerepében a 2003-as filmben. William Hurt pedig jól alakítja a kőkemény, de mégis kedvelhető tábornokot – bár az Amerika Kapitány: Polgárháború óta láttuk, hogy tud ő nagyon gonosz is lenni, és akkor még nem láttuk a Fekete Özvegy-filmben. Ha belegondoltok, gyakorlatilag Hurt karaktere az egyetlen biztos kapocs a film és a Marvel filmes univerzuma között. A film végén ugye megjelenik a frissen bevezetett Tony Stark, és elmondja, hogy összeállítanak egy csapatot (a Bosszúállók formációt).

Kiváló szereplőgárdával vágtak neki a forgatásnak, ám elbaltázták a lehetőséget, hogy nagyot alkossanak. Rajongunk és imádjuk az első Vasember-filmet, de ennek ellenére közel sem nevezhetjük tökéletesnek. Sőt, ha jobban belegondolunk, egy nagyon egyszerű, de jól összerakott sztorival bírt, azonosulni tudott mindenki Robert Downey Jr. reflexív karakterével. Csak azt a szintet kellett volna megugrani A hihetetlen Hulknál, egyszerű feladatnak tűnt, de kisiklott.

A jelenetek és látvány viszont kárpótol mindezért. Többek között kiemelhetném Hulk első csatáját a katonákkal, vagy épp a végső ütközetet a Förtelemmel. A CGI minősége sokkal finomabb lett az előző filmhez képest. Hulk sokkal vadabbul néz ki és nem úgy mint aki egy Barbie filmből szökött meg.

A film bár megosztó lett a rajongók között, megállta a helyét (mert nem volt más választás), és pontosan úgy teljesít ahogyan azt felépíti magának. A hibái ellenére is vannak pozitívum dolgok a filmben: vicces volt Lou Ferrigno cameoja. De ezen a szinten, még ha az univerzum elején is járunk, ilyen színészektől többet várnánk.

[penci_review id=”20750″]

Szerző
Czanik Gergely

A DC és Marvel Multiverzum egyik adminja vagyok. Továbbá a YouTube csatornánkra igyekszem jobbnál-jobb videókat gyártani.

1 Hozzászólás

Budapest Comic Con

Közelgő események

Még több a témában...