A Marvel bemutatta saját Robin Hoodját, a tolvajból lett szuperhőst, aki megmenti a világot, s mindezt szarkasztikus humorral.
Az elmúlt évtized másról sem szólt, mint szuperhősökről, akikkel sok legendás rendezőnek meggyűlt a baja. Sikert sikerre halmoztak, de a receptet mégsem a Marvel Studios találta fel 2008-ban az első Vasember-filmmel, hiszen már a ’80-as és ’90-es években is készültek képregényfilmek, de igazán csak a 2000-es évek elején lendült fel ez a piac a 20th Century Fox irányítása alatt az X-Menekkel és a Sam Raimitól a Pókember-trilógiával, a Vasemberrel pedig szó szerint begyújtották a rakétát. A Marvel ekkor szembesült egy komoly problémával, hogy nagyon kevés karaktert birtokolnak, miután a ’90-es években a Marvel kiadó eladta a filmes jogokat, hogy életben tudjanak maradni. Kénytelenek voltak végignézni, hogy a a Fox mit művel a Fantasztikus Négyes és az X-Men karakterekkel, ami akkor még álomnak tűnt, mert a futottak mellett, Vasember, Thor, Amerika Kapitány, Hulk új hősökre volt szüksége a stúdiónak, ez pedig merész vállalkozásnak tűnt. A rajongók a két Bosszúállók-film és Vasember után nem új hősöket akartak, hanem kedvenceiket mielőbb viszont látni a filmvásznon.
A Vasember negyedik részről álmodni sem mertünk, Thort pedig pihenőre küldték a két önálló film után, Scarlett Johansson főszereplésével akkor a Disney vezetői hallani sem akartak női szuperhősfilmről, és ekkor vették elő A Hangya projektet, ami annyira kapott volt, hogy eredetileg már 1980-as években kidolgozták a tervet, sőt, Edgar Wright éveken át csiszolgatta a forgatókönyvet. Stan Lee 1962-ben megálmodta a Hangya karaktert az New World Entertainment kiadóval karöltve, amit filmre kívántak vinni, de valami mindig közbejött. Egy időre le is tettek a megfilmesítésről, az íróasztal fiókjába tették a terveket, majd Edgar Wright 2003-ban megkapta a projektet, és éveken keresztül dolgozott a karakteren. 2012-ben odáig jutott a rendező, hogy a San Diego-i Comic-Con színpadán már egy videóval prezentálta a karakter képességeit, ám a várt siker elmaradt. Később Kevin Feige és a rendező összeszólalkozott, és távozott. A döntés hátterében az állt, hogy Wright túlságosan beleélte magát a történetébe, amit még azelőtt kidolgozott, hogy megszületett volna a Marvel Moziverzum, és a két történet nem illet össze. A stúdió mást szeretett volna, Wright pedig megkötve érezte a kezét, ezért három hónappal a forgatás előtt elhagyta a hajót.
Rendező és író nélkül maradt A Hangya, és ebben a helyzetben sok stúdió lefújta volna a bemutatót. A Marvel Studios nem hátrált meg, nem tolták el a forgatást és a bemutatót sem, hanem egy tehetséges rendezőt és egy új forgatókönyvírót szemeltek ki, aki kézbe veszi az irányítást. A választás a nagyon erős kezű Adam McKay íróra esett, aki a Taplógáz, Pancser Police vagy az Anchorman filmekkel már bizonyított, és mint tudjuk, a komikus vénával megáldott Paul Rudd is besegített a munkába. Közösen kezdték átdolgozni a Marvel legújabb hősének eredettörténetét, ami nem kis feladatnak tűnt, de a stáb és leginkább a projekt mögött álló kreatív csapat hibátlanul vette az akadályokat. James Gunntól A galaxis őrzői után kaptunk egy teljesen új hangvételű, rendkívül szórakoztató eredetfilmet igazi hősökkel kicsinyített méretben. Arról nem beszélve, hogy szarkasztikus humorral csúfolódik a korábbi filmeken.
Peyton Reed nem ismeretlen, szorgalmasan gyűjtötte a referenciákat az évek alatt, ő rendezte Az igenembert is, de való igaz, mégsem berobbant rendező. Több szempontból is jó választásnak tűnt Reed a feladatra, hiszen sokan a munka megszállottjaként ismerik, aki megállás nélkül gyártja a videóanyagokat, rövidfilmeket és werkfilmeket, másfelől mégis csak egy tapasztalatlanabb filmrendező, aki éppen ezért meghallgatja és elfogadja mások ajánlásait, történetesen éppen a Marvel Studios kreatív tanácsait (és Wright ezt nem bírta elviselni). Reed akarta ezt a munkát, ezért úgy állt neki a forgatásnak, amit a kreatív csapat mond, úgy kell történnie.
Ha nagyon szőrösszívű szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy A Hangya azért nem lett bombasiker, mert összecsapták három hónap alatt. Az igazság nem ez, és már soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt volna, ha Wright marad, és az ő történetét passzírozzák bele az univerzumba, de a Marvel ismét elkövette azt a hibát, hogy súlytalan szereplőket vitt filmvászonra. A történet pofonegyszerű, Scott Lang egy hétköznapi ember, nincs szuperképessége, nincsenek világmegváltó célja, mindössze a lánya szemében szeretne hős lenni. Ám egy balul elsült munka során visszakerül a börtönbe. És ekkor jön képbe Hank Pym (Michael Douglas), aki felkínálja ehhez a lehetőséget, hogy ne csak a lánya, hanem a világ szemében is hős legyen, hiszen egykori tanítványa, Darren Cross (Corey Stoll) gonosz terveket szövöget.
A korábbi filmekhez viszonyítva A Hangya karakterei között nem alakult ki olyan szoros kémia, mint mondjuk a Galaxis Őrzői között, miközben elvárnánk, hogy Lang és Pym között erősebb kötelék alakuljon ki. Akárcsak Rudd, Dougles is zsigerből hozza szerepét, a világért és a lányáért aggódó apát. Kár érte, hogy csak saját szerepükben brillíroznak, együtt már kevésbé, talán Lang és Hope Pym (Evangeline Lilly) között vibrál a levegő az utolsó percekben, de addigra sokan már lehet bealudtak, pedig a látvány nem mindennapi, ahogy kicsinyítve látjuk a világot körülöttünk. És akkor még nem beszéltünk az egydimenziós, papírvékony Cross főgonoszról, aki megörökölte az eddig bemutatott gazemberek összes rossz tulajdonságot, ahogy filmre vitték őket. A karakter túlságosan gyengére sikerült, nincs motivációja, s így nem nehéz komolyan venni. Gyakorlat teszi a mestert, de erre a Marvelnek már volt tizenegy alkalma.
VERDIKT
Kaptunk egy újabb rendkívül szórakoztató vicces Marvel-filmet, ami még a saját hibáit is kineveti. Csupa A-listás színészek kaptak helyet a filmben, de ki kell emelni Paul Rudd teljesítményét, aki mindent kihozott a filmből, még többet is, mint amire szerződött, mert bármennyire is szeretjük a karaktert, sajnos az önálló küldetésekben valahogy nem tud megbirkózni a feladattal, a történet lapos, a karakterek között nem alakul ki szorosabb kötődés, de Scott humorával sok rajongóra tett szert a színész.
[penci_review id=”48431″]
Szólj hozzá!