Megérkezett a Sony Marvel univerzumának legújabb, és ha hihetünk a pletykáknak, elméletileg utolsó darabja, a Kraven, a vadász. Vajon sikerült emelt fővel távoznia a hányattatott sorsú filmsorozatnak? A válasz meglepő, de többé-kevésbé igen.
Kraven, a vadász karaktere meglehetősen furcsa választás egy önálló filmre, főleg Pókember nélkül. Igazából egyetlenegy igazán emlékezetes története van a képregények lapjan, a Kraven utolsó vadászata, mely szintén elképzelhetetlen Pókember nélkül, mi több, nem a karakter hátteréről, hanem éppen a hattyúdaláról szól (míg jópár évvel később fel nem támasztották). Így hát, ahogyan arra számítani lehetett, a karakter filmbeli ábrázolása során elég sok kompromisszumot kellett kötni, hogy működőképes történetet lehessen építeni köré. Ennek következtében a külsőségek kivételével nem sok emlékeztet a képregényeik lapjain látható Kraven karakterre, egy amolyan antihős szerű figurát csináltak belőle, aki elég mocskos eszközökkel él és nem fél emberek vérét ontani, végérvényesen viszont mégis rosszarcok ellen harcol.
Ami valamelyest mégis megmenti a koncepciót, hogy Aaron Taylor-Johnson a meglehetősen fapados forgatókönyv ellenére is meglehetősen jó alakítást hoz, látszik rajta, hogy nagyon élvezi a szerepet, és néhány elég jó poénos beszólás is kapcsolódik hozzá. Így annak ellenére, hogy a filmben látott Kraven karakternek nem sok köze van az eredetihez, alapvetően szórakoztató figurát kapunk a címszereplő képében.
Az a karakter, aki egyébként a képregényes Kraven személyiségével rendelkezik, ebben a filmben Russel Crowe Nikolai Kravinoffjához kapcsolódik, aki egyébként szintén korrekt alakítást hoz. Ő az a figura, aki gyakorlatilag úgy viselkedik, mint Kraven a képregényekben és különböző, például videójátékos adaptációkban.
Fontos szereplő még a filmben „pozitív” oldalról a Fred Herchiger által alakított Dmitri Smeryakov, Kraven féltestvére, avagy a Kaméleon. Mint karakter őt magát elég nehéz értékelni, mert inkább amolyan eszközként szolgál a cselekmény részére, így ő nem nevezhető kifejezetten érdekesnek, és tényleges Kaméleonként valójában csak egy jelenet erejéig láthatjuk.
A pozitívumok itt igazából ki is merülnek. A film antagonistája, az Alessandro Nivola által játszott Aleksei Sytsevich, avagy Rinó rendkívül kínos, mind szövegeit, mind alakítását tekintve. Érezhető, hogy a szándék egyfajta kiszámíthatatlan, ijesztő figura megalkotása volt, a legtöbb esetben viszont inkább rettenetes szekunder szégyenérzete támad tőle az embernek, semmint, hogy megrémülne. Ezen kívül átalakulásának megjelenése is rendkívül olcsó hatást kelt, ami a CGI-t illeti. Ez utóbbi összességében az egész filmre elmondható. A CGI nagyon leugrik a képernyőről, az akciójelenetek egy része kapcsán pedig egyértelműen más Marvel-filmekből inspirálódtak, egy helikoptert érintő jelenetben már-már pofátlan módon.
Ezen túl nagyon nagy problémája a filmnek, hogy indokolatlanul hosszú, ami a tempó tekintetében nagyon sok problémát okoz. Különösen a harmadik felvonásban meglehetősen sok az üresjárat. Egy bő húsz perccel könnyedén lehetett volna rövidebb a film, és valószínűleg sokkal élvezhetőbbé is vált volna ezáltal.
VERDIKT
Nehéz ennél többet mondani a Kraven, a vadászról. Egy meglehetősen fapados és kiszámítható, sablonos képregényfilm, aminek ugyan az alapanyaghoz nem sok köze van, de a maga nevében nézhető és néhány kifejezetten szórakoztató pillanat is megbújik benne. Ugyanakkor az antagonista rémgyenge, a játékidő hosszúsága miatt pedig a tempó is szenved néhány helyen. A teljes mértékben komolyanvehetetlen Madame Web, és az aktívan borzalmas Venom 3 után viszont sokkal rosszabbra számítottunk. Ugyan az első Venom színvonalát sem üti meg, a Morbiusnál talán egy fokkal jobban sikerült, így, ha tényleg ez lesz az utolsó Sony univerzumos film, sokkal rosszabb is lehetett volna a búcsú.
Szólj hozzá!