Mindig nagy örömmel és lelkesedéssel fogadok minden olyan filmet, amiben Dwayne ’the Rock’ Johnson játszik. Függetlenül a filmek értékelésétől, minden Rock-os (nem Rocco-s) filmet szeretek megnézni, így tettem a Központi hírszerzéssel is.

Kezdjük az elején. Tipikus amerikai gimi, ahol épp megválasztják az iskola legnépszerűbb, legeredményesebb diákját Calvin Joyner-t (Kevin Hart), akibe, mint már az elején kiderül, igen sok empátia szorul. A pom-pom lányos, amerikai focis, csapatkapitányos idillbe azonban egy oda nem illő, áldozat karakter is bekerült Bob Stone (Dwayne Johnson) személyében. A duci, báránylelkű srácot az iskola szeme láttára szégyenítik meg. Szomorú volt látni, hogy csak egyetlen ember segített neki, Calvin, a többiek pedig önfeledt kacagásban törnek ki.

Snitt, a következő jelenet már 20 év múlva játszódik. Calvin-nek egykori gimis és bálkirálynő szerelme, Maggie (Danielle Nicolet) lett a felesége. Az egykori elvárásokkal ellentétben azonban Calvin-nek nincs csúcs szuper állása és úgy érzi, nem azt az életet éli, mint amiről egykoriban álmodozott. Még nagyobb a nyomás rajta, mivel pár nap múlva lesz a 20 éves évfolyamtalálkozólyuk. Hol máshol, mint az esemény Facebook oldalán el is utasítja a meghívást, ám hirtelen egy ismeretlen jelöli be ott. Na, ki is lehet ez a titokzatos személy? Hát persze, hogy a 20 éve nem látott Bob. Gyorsan le is beszélnek egy randit, majd jön a nagy meglepődés. Bob, a gúnynevekkel illetett túlsúlyos srác egy kigyúrt, 2 méteres C.I.A.-s hegyomlás lett. Bár egész végig azon agyaltam, hogy miért beszél és viselkedik ilyen idiótán, de úgy döntöttem, hogy ez csak egy álca, ha már úgyis titkos ügynök. De nem, őszintén szólva the Rock eddigi rideg, tekintélyt parancsoló, fanyarul vicces karaktereihez képest ez most más volt, furcsán más, de jó.

Na de, egy kis kocsmai bunyó után a két barát bele is keveredik a kalamajkába. A C.I.A. Bob-ot tartja vétkesnek egykori társa megölésében, illetve úgy gondolják, olyan információk vannak a kezében, amik ha rossz kezekbe kerül, védtelen lesz a the BIG U.S.A.. Dirr-durr, piff-puff jelenetek, Calvin végig két tűz között van, nem tudja kinek higgyen, barátjának vagy a titkosügynöknek. Az ügy megoldásában segítséget kellett kérniük egykori iskolatársuktól, kitől mástól, mint az egykor Bob-ot megszégyenítő Trevor-tól (Jason Bateman), aki ismét nem volt kíméletes az incidens sebeit még a lelkén hordozó Bob-bal. Eközben még nem maradhat ki a tipikus „nem működik a házasságunk, menjünk el párterápiára” jelenet. Még ez sem volt túlzó, oda nem illő. Különösen Calvin és Bob csókja volt a top.

Végül nagy lövöldözések után kiderül ki a rossz fiú, és még éppen van idő, hogy odaérjenek az évfolyamtalálkozóra. Persze a belépő nem éppen szerényre sikeredett, a C.I.A. helikopterével rakják le őket mindenki szeme láttára. Calvin, a Bob-bal keresztülment történtek után rájön, hogy az élete úgy tökéletes, ahogy van, megkapott mindent az élettől Maggie személyében, így az ő sztorijuk már happy end.

Az ilyenkor szokásos újbóli bálkirály (és királynő) választást Bob nyeri -egy kis baráti segítséggel-, akit, mint a film folyamán kiderült, 20 év alatt nem látta egyetlen ember sem pucéran, még a meghódított hölgyek sem, így miután elégtételt véve beveri a tapló Trevor képét, a színpadon levetkőzik anyaszült meztelenre. Wow, az a test, bár érdekes volt látni, hogy mindezek után lazán tolja a party-t egy szál semmiben. De persze Bob-ra is rátalál a szerelem, egykori kiszemeltje – a molett és igen csak kancsal Darla (Melissa McCarthy)- ugyanis szintén ott van a bálon, és mint kiderült oda van a férfiért. Elcsattan a csók és mindenki boldog.

Végszó

Összefoglalva egy nagyon jó kis filmre sikeredett, nem az a széteffektezett tömegfilm, ami a mostani filmekre jellemző. A sztorin lehetett volna még mit csiszolni, de egy randira vagy egy mozis csajos/pasis napra tökéletesen megfelel.