Kirby Air Riders – Teszt

A Mario Kart World volt az a cím, amitől azt vártuk volna, hogy forradalmasítja a versenyzés élményét a legújabb Nintendo konzolon. Elvégre minden adott volt ahhoz, hogy ez megtörténjen – a széria új epizódja a legsikeresebbet követte, ami manapság is rendkívül népszerű. Kis túlzással ki lehet jelenteni, hogy nincs olyan Switch 1, ahol ne ülne büszkén, több száz órával az 8 Deluxe, ami már a Wii U idejében kezdte el pályafutását. A Worldöt rengetegen megvásárolták a csillogó, vadiúj konzolhoz, ám ahogyan azt már korábban ecseteltük, maga a játék sokkal konzervatívabb és egyszerűbb volt, mint elődje, s bár rengeteg potenciál rejlik benne, egyelőre nem mondhatjuk azt, hogy felforgatta volna a piacot. Ide csöppent be a Kirby Air Riders. Szinte nem is tudtunk róla, hogy érkezni fog, kicsivel a konzol megjelenése után jelentették be, most meg itt van, beugortunk, kipróbáltuk, és egyszerűen képtelenek vagyunk letenni.

A játék rendezője, Masahiro Sakurai legutóbb a szintén mega-giga sikert, a Smash Bros Ultimate-t hozta tető alá, mely annyira átfogó és remek játék lett, hogy szinte képtelenség lesz majd azt felülmúlni: mi lehet magasabb szintű az Ultimate-től, joggal tehetjük fel a kérdést. Nos, Sakurai valamilyen szinten ezt most meg is válaszolta az Air Ridersszel, ugyanis a játék egy eszeveszettül izgalmas, hiperaktív, innovatív versenyzős játék, mely sokszor szinte teljesen követhetetlen, mégis egészen nyitott az új játékosokkal szemben, és persze hihetetlenül nehéz kiismerni és igazán mesterivé válni benne.

A Kirby Air Riders lényegében egy repülős, versenyzős game, melyben a Kirby-széria közkedvelt karaktereit irányíthatjuk. Négy mód áll rendelkezésünkre, s Sakurai bebiztosított mindenkit egy hosszadalmas, ám opcionális tutorial-résszel, hogy még véletlenül se maradjunk le semmiről se, amit a játék kínálni tud.

Az első, talán legfontosabb mód az Air Ride, melyben hat versenyző, standard módon rohangálhat a pályák körül, egymást mindenféle itemmel kiütve. Itt arra kell majd fókuszálnunk, hogy fizikai szempontból a lehető legjobb versenyző-jármű párosítást állítsuk össze, valamint hogy a pályákat kiismerve, és az azon megjelenő itemeket kihasználva olyan stratégiát alakítsunk ki, ami majd győzelemre visz. A másik mód az úgynevezett Top Ride, mely egy kisebb, izommetrikus mód, ahol fentről irányítva játszhatunk akár 7 barátunk ellen. Ezek kisebb kihívások, melyek inkább szolgálnak amolyan mellékes adalékként, mint főattrakcióként.

A city trial talán a valódi főfogás, ahol a játék úgy igazán megmutathatja a foga fehérjét. 16 játékos versenyezhet egy közösen kiválasztott arénában, ahol igyekszünk a lehető legjobb játékost és járművet összeállítani a véletlenszerűen megjelenő itemekkel és powerupokkal, mindezt maximum öt perc alatt. Amikor lejár az idő, bedobnak egy random challenge-be, ahol végül összemérhetjük erőnket, és a győztes az alapján fog kikerülni, hogy milyen járművet tudott összehozni az eszméletlen gyors és pörgős arénában.

Ez az a mód, ami igazán összefoglalja és megmutatja, miért ennyire különleges ez a játék. Sakurai ugyanis sikeresen emelte a klasszikus versenyszituációt át egy háromdimenziós térbe, ahol különféle power-upokkal és random evetekkel, valós időben építhetjük és hízlalhatjuk fel karakterünket, hogy teljesen felkészülve érkezzünk mad végül a nagy kihívásba. Bizonyos szempontból ez valamilyen szinten a Battle Royale egyik továbbfejlesztett verziója, és a japánok már bizonyították korábban is, hogy ha a módról van szó, akkor szívesen kísérletezgetnek és innoválnak: hasonlóképpen az Elden Ring Nightreign-hez, ami szintén az alapvető formula újragondolása. A City Trial viszont eszeveszett tempót diktál, és bár ez igaz az egész játékra, de ebben a módban testesül meg ez a szellemiség a leginkább. Rohamosan keressük, hogyan lehetnénk jobbak, hogyan találhatjuk meg a legjobb itemeket és hogyan törhetünk borsot ellenfeleink orra alá. Ha képesek vagyunk lépést tartani az őrült tempóval, akkor egy igazán vérpezsdítő, friss élményben lehet részünk, mely akár otthon, barátokkal, akár online ismeretlenekkel rengeteg szórakoztató órát biztosít majd. Sokkal többet, mint például amennyit a Mario Kart World tudott eddig adni.​

Ezen túl még rendelkezésünkre áll természetesen a Road Trip, ami amolyan egyjátékos kampányként is felfogható: csatákon, versenyeken és mindenféle minijátékokon keresztül fejleszthetjük a karakterünket és a járművét. A mód nem kínál túlzottan sok újdonságot, de akinek hiányzik az ilyesmi a hasonló gamekből, az itt megtalálhatja ezt is.​

VERDIKT

Ha elkezdünk mélyebbre ásni, akkor nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a játék rendkívüli mélységgel rendelkezik. Számtalan, összetett funkció és mód térképezhető fel arra, hogy hogyan lehessünk gyorsabbak, agyafúrtabbak, és hogyan keserítsük meg ellenfeleik próbálkozásait, miközben ők is csak igyekeznek túlélni a fejvesztett rohamban. Számtalan permutációval alkothatjuk meg a tökéletes játékost: legyen szó akár arról, hogy hogyan keverjük a karakterünket a járművével, hogyan tehetjük egyedivé az utóbbit, vagy éppen milyen stratégiával hasznosítjuk az itemeket, az ellenfelek képességeinek másolását, és a többi, és a többi. A Kirby Air Riders elsőre talán egyszerűnek tűnik, de minél több időt tölt vele az ember, annál jobban egyértelművé válik annak összetettsége, mélysége, és ezzel együtt izgalmassága. Nem hittük volna, hogy pont egy Kirby játék lesz a kedvenc versenyzőnk ebben a Nintendo generációban, de az Air Riders jött, látott és győzött.