JÁTÉKTESZT: West of Dead

Állítsd be, hogy a cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben

Az Upstream Arcade játéka már a tavalyi év vége óta elérhető Steamen béta verzióban, és az eddig látottak alapján egy egészen széles közönség várta a megjelenést. A promóciós anyagok egy cel-shaded, Ron Perlman főszereplésével készülő western kalandot ígértek, és mindenki érezte, hogy ez a kombináció nehezen sülhet el rosszul. A népszerűség eredményezte, hogy végül nem csak PC-re és Xbox-ra érkezett meg, hanem végül a jelenleg elérhető összes nagy platformra várható. Tesztünkből kiderül, érdemes volt-e várni erre az egyedi felállásra.

A történet William Mason köré összpontosul, aki a vadnyugaton törvényen kívüli mesterlövész hírében állt, azonban hirtelen a pokolban találja magát. Fogalma sincs, hogyan halt meg, de egyetlen célja, hogy ezt kiderítse. Márpedig emlékeihez az alvilág szörnyein keresztül vezet az út.

Kövess minket Facebookon is!

A játék a klasszikus roguelike vonal egyik friss képviselője. Minden próbálkozás elején üres kézzel indulunk, és az útközben gyűjtött fegyverek, eszközök és pénz mind csak halálunkig tartanak. Egyedül a pályák közötti átvezető szobában található sámánnál vásárolt fejlesztéseket vihetjük át a következő próbálkozásba. Ezekre igazán érdemes félretenni, mivel óriási előnyt jelenthetnek a későbbiekben.

A játékmenet felettébb akciódús, de nem sokáig fogunk élni, ha egyszemélyes hadseregként rontunk a pokol lényeire. A fedezékek használata, a lőszer beosztása, a gránátokkal való taktikázás elengedhetetlen a sikerhez. A harcot nagyban nehezíti, hogy csak a fényben is látható ellenfeleket van lehetőségünk megsebezni, így a sötétben bujkáló rémségeket előbb fel kell fednünk a pályákon elszórt lámpák segítségével. A sötétség végig a legnagyobb ellenségünk lesz, a játék java részében a főhős lángoló feje jelenti majd az egyetlen fényforrást.

Az ellenfelek egész hada felsorakozik, élőhalottaktól a tüskékkel benőtt kutyákig terjed a skála. Minél előrébb haladunk a történettel, sebzésük, életerejük és intelligenciájuk is egyre nőni fog. Érdemes a területek egészét bejárnunk fejlesztések, új fegyverek és életerőflaskák után kutatva, ezek nélkül hamar esélyünket vesztjük a csatában.

Ron Perlman zseniális alakítása nagyban hozzájárul a pazar hangulathoz. Főhősünk Clint Eastwoodot idéző lazasága, komor jelleme, megfáradt hangja és profi mozdulatai az alvilág legvagányabb figuráját eredményezik. A képregényes stílusú grafika, a sötét arénák, illetve a fényjáték egészében, valamint a vadnyugati tematikába illő helyszínek hibátlan western hangulatvilágot teremtenek. A zenéket szeretném külön kiemelni. A harcok alatti dallamok, a veszély elmúlását jelző gong, a revolverek kattogása, minden apró hangeffekt hibátlan. A mellékszereplők szinkronjának hiánya kissé fájó, de Mason kommentjei kárpótolnak ezért. Alkalmazkodva a játékmenethez, a főhős megjegyzéseket tesz a stílusunkra. „Nincs értelme rohanni” megjegyzés hangzik el, ha taktikusan lopakodunk, ha pedig hosszabb ideig nem találkozunk ellenféllel, hangos gondolkodásba kezd.

Katakombákon, temetőkön, bányákon és kriptákon keresztül vezet majd utunk, az összesen 9–féle helyszín a western filmek fénykorában is megállná a helyét. A remek dizájn és a különböző díszletek ellenére azonban mégis kissé keserű szájízzel lehet csak beszélni a pályákról. A roguelike szabályok szerint a zónák elméletben véletlenszerűen generáltak, a gyakorlatban azonban eléggé monotonnak tűnnek. Egy-egy terület újrakezdésekor az az érzésem támadt, mintha jártam volna már ezen a helyen, mindössze két fedezék helye cserélődött meg. A változatosság hiánya a fegyverek és fejlesztések számában is megnyilvánul. Lényegében három fegyvertípus váltakozik, és nincs lényegi különbség a másképp elnevezett darabok között. A fejlesztések nem tartogatnak semmilyen izgalmas bónuszt, a klasszikus életerő/sebzés növelése érhető csak el velük. A sámánnál vásárolt extráknál kapunk egyedül bőséges katalógust, bár az ott található eszközök is csak már meglévő repertoárunkat teszik veszélyesebbé.

A West of Dead legnagyobb hibája abban rejlik, hogy nem találja az ideális arányt a történetmesélés és a kihívásokkal teletűzdelt játékmenet között. Egy érdekes, profi színészi munkával összerakott történetet próbáltak egy rendkívül megpróbáltató, néhol már unfair mértékben nehéz gameplay mögé bujtatni, ez pedig el fogja venni a kevésbé kitartó játékosok kedvét attól, hogy felgöngyölítsék a főhős múltját.

A fejezetekre osztott sztori elég szigorú, ugyanis ha menet közben elhalálozunk, nem az aktuális aréna, hanem a teljes fejezet újrakezdésére kényszerülünk. Ezzel önmagában nem is lenne nagy baj, betudhatnánk műfaji sajátosságként is. Azonban a szóban forgó fejezetek hosszúak és túlzott ütemben nehezednek, lényegében minden egyenletesség nélkül. A helyzeten az sem segít, hogy minden új kör elején lefutja a kötelező köröket a játék: elmagyarázza, melyik gombbal mozgunk, lövünk vagy dobunk gránátot, ami elég frusztráló tud lenni a sokadik kísérlet alkalmával.

A játék hossza nehezen meghatározható, mivel játékosonként eltérő, hány próbálkozásból sikerül teljesíteni egy adott szakaszt. Szerencsére bőven akadnak teendők, ha épp nem a történettel szeretnénk haladni. Körözött személyek vadászata, elveszett lelkek begyűjtése és az elrejtett rúnák utáni kutatás is a melléktevékenységek közé tartozik. Viszont ha ezekkel és a fő szállal végeztünk, nem igazán akad dolgunk. Más játékmód nem áll rendelkezésünkre, egyetlen lehetőségként a történet újrajátszása marad. A menüben már a megjelenéskor elérhető a kiegészítő vásárlásának ikonja, de a DLC-nek kifejezetten nagyot kell szólnia, hogy hónapokkal később is maradásra bírja a játékosokat.

VERDIKT

Le kell szögeznünk, hogy a West of Dead hibái ellenére egy remek játék, de sajnos nem mindenkihez szól. Csodálatos hangulata, igényes szinkronja és zenéi, nagyszerű, képregényes grafikája sokakat beszippanthatna, de a nehézsége és a történetvezetés körüli furcsa döntések legalább ennyi embert ijesztenek majd el. Ha casual játékosként egy izgalmas akciójátékra vágynál, talán érdemes más címek után nézni, ugyanis könnyen fárasztóvá válhat a jutalmak nélküli játékmenet. Csak akkor érdemes belevágni, ha hajlandó vagy türelmesen viselni az ismétlést, tolerálni a néha unfair nehézséget, viszont ha ezekre vállalkozol, egy igazán különleges játékélményben lesz részed.

A West of Dead már kapható PC és Xbox One platformokon, valamint a Game Pass szolgáltatás katalógusában is elérhető. Kicsit később, augusztus 5-én pedig a PlayStation 4 és Nintendo Switch játékosok is csatlakozhatnak a mókához.