Kétlem, hogy bárkinek be kellene mutatni Spongyabob Kockanadrágot. A Nickelodeon karakteréről talán nem túlzás kijelenteni, hogy a populáris kultúra egyik legnagyobb ikonja, így nem meglepő, hogy a rajzfilm mellett rengeteg egyéb médiumban is tiszteletét tette. Egész estés filmek, millió rajongói tárgy és számtalan videojáték köthető a brandhez, azonban mai napig a 2003-as Battle for Bikini Bottom című játék maradt a rajongók legkedvesebb emléke.
Az akkoriban óriási szenzációnak számító, eredeti licenszekkel ellátott játék ötvözte a Nintendo klasszikussá vált címeinek elemeit és a sorozat minden szeretett részletét, amiből végül egy hibátlan hangulatú produktum lett. Újrakevert kiadására éveken át várt a közönség, a remasterek korában talán nem is jogtalanul. Végül 17 évvel a megjelenést követően, stílusosan Rehydrated címmel megérkezett a korszerűsített verzió, ami mindenben képes volt felnőni elődjéhez.
A játék története egy kibővített Spongyabob epizódként is jellemezhető, a szokásos konfliktust élhetjük át virtuálisan is. Plankton, a sorozatbeli ősellenség ismét megkísérli ellopni a tengerfenék legmenőbb éttermének, a Rozsdás Rákollónak leginkább féltett kincsét. A híres herkentyűburger receptjére fáj természetesen a foga, ám ezúttal elfajulnak a dolgok, és egy robothadsereg bevetésétől sem riad el. A tervek azon balul sülnek el, és Bikinifenék területét elözönlik az öntudatra kelt robotok, így szabályos háborús zóna alakul ki a tengeri kis paradicsomban. A főhőst irányítva a fenyegetés elhárítása lesz a feladatunk, miközben területről területre bejárjuk a sorozat ikonikus helyszíneit.
A játékmenet alapja a gyűjtögetés, előrehaladásunk mértéke attól függ, mennyit szedtünk már össze a rendelkezésre álló tárgyakból. Bikinifenék különböző területeit adott számú arany spatula megszerzésével oldhatjuk fel, a kisebb helyszíneket pedig korallra hasonlító színes apróságok beváltásával. Lényegében a játékmenet egésze ezek körül forog, egy-egy zónát akkor tekinthetünk teljesítettnek, ha mindent felkutattunk, nem elég legyűrnünk az ellenséges seregeket. Emellett Patrik zoknijait és Spongyabob alsónadrágjait is megtalálhatjuk szétszórva a térképen, ezekkel életerőnket fejleszthetjük, aminek később nagy hasznát vesszük majd.
A gameplay nagy részben klasszikus platformer elemekre épít, azonban ezek sajnálatos módon megragadtak a két generációval korábbi szinten. Kissé kopottas, körülményes a manőverezés és a térelemek használata, ami gyakran olyan hibákhoz vezet, amiket egy kortárs rendszerben gond nélkül elkerülhetnénk. Hozzá kell tenni, hogy a platformer részek az elődben sem működtek hibátlanul, de az idő csak rontott a helyzeten, kár, hogy ezt nem sikerült polírozni.
A játékmenet igazi erőssége azonban a különleges tevékenységekben, minijátékokban és bossharc szegmensekben rejlik. A főellenfelek rendkívül kreatívan vannak megalkotva, és mindegyikük külön taktikát igényel, ami nagyban eltér az eredeti sémától. A különböző extra jelenetek, mint a hullámvasutas üldözés, a versenyautózás és a medúzavadászat felelnek a változatosságért, így a nagyjából 8-10 óra hosszú kampány során egy pillanatig sem fogunk unatkozni.
Rendkívül jót tett a játéknak a felturbózott grafika, az új textúrák ugyanis egyszerre teszik sokkal rajzfilmesebbé és korszerűbbé a látványvilágot. Az erős színeknek és a sorozatból megszokott, élőszereplős elemeknek hála a rajzfilmek hangulatát egy az egyben képes visszaadni a játék, nem is beszélve a hangzásvilágról. A jellegzetes szinkronhangok mellett a nyugodt, lobbiszerű zenék, az epizódok elején elhangzó „Igenis, kapitány!” és a nagyszerű hangeffektek, mint a medúzafogás vagy a buborékok hangja, mind-mind felelősek a csodálatos audiovizuális összképért.
Az eredeti címet is az tette igazán naggyá, hogy milyen figyelmesen kitért a Spongyabob Kockanadrág minden kis részletére. A Rehydrated verzió semmilyen tartalombeli vágást nem szenvedett el, így újra találkozhatunk azokkal a legendás karakterekkel, akiknek a jelenléte a legnagyobb rajongók és az újoncok arcára is mosolyt csalnak. Jelen vannak Bikinifenék szuperhősei, Erőberő és Kobaka, feltűnik a Medúzakirály, a Bolygó Hollandi, de még a főszereplők gonosz robotalakja is. Emellett az összes híres helyszínt bejárhatjuk, Spongyabob ananász alakú házától kezdve a Rozsdás Rákollóig. Az elődhöz hasonlóan Csillag Patrik és Szandi Csovi, Spongyabob legjobb barátai is irányítható karakterek, néhány szakasz teljesítésére csak az ő vezérlésükkel van lehetőségünk.
A Rehydrated kiadásra tipikusan ráaggasztható a manapság elterjedt fanservice kifejezés, de a létező legjobb értelemben. A fejlesztők kifejezetten figyeltek arra, hogy minden helyet kapjon a játékban, ami majd’ két évtizeddel ezelőtt még nem lehetett rajongás tárgya, azonban mára szerves része a kultusznak. Megtalálhatjuk a leginkább elhíresült mémeket, mint a „Jóképű Tunyacsáp”, vagy az „Ősember Spongyabob”, de ezek csak a legapróbb utalások a sok közül. Rendkívüli mértékben hajtottak fejet a sorozat köré szerveződő rajongótábor előtt, amire a régi és az újdonsült közönség is egész biztosan vevő lesz.
Tartalmát tekintve a remaster szinte megegyezik a korábbi kiadással, mindössze egy hordamód típusú multiplayer szegmenssel bővült a csomag. A többjátékos mód jópofa, de elég szegényes tartalommal bír, maximum kipróbálni érdemes, nehezen tudom elképzelni, hogy bárkit hosszútávra lekössön.
VERDIKT
Sajnos azáltal, hogy a gameplay nem esett át változáson, a Battle for Bikini Bottom – Rehydrated megőrizte az eredeti játék darabosságát, sőt, az eltelt évek alatt a műfaj sok változáson átesett, egyes elemek pedig ma már egyenesen elavultnak hatnak. Ezek fölött azonban könnyen szemet tudunk hunyni, ugyanis olyan mesteri érzékkel és végtelen odaadással sikerült átadni a klasszikus hangulatot, amelyre sokszor még egy teljesen átdolgozott remake se képes. Nincsenek szavak arra, milyen nosztalgiafaktora van az új kiadásnak, mindezt pedig úgy éri el, hogy közben az újonc közönséget is gond nélkül be tudja vonzani a lecsiszolt grafika és a mai kultúrához igazított kikacsintások tömege által. Ha technikai szempontból nem is hibátlan munka, legalább ennyi szeretet és odaadás kellene, hogy áthassa az összes remaster fejlesztését. Amennyiben picit is kedvelted az eredeti szoftvert, vagy megnevettetett akár egyszer is a rajzfilm, máris megéri az árát.
Szólj hozzá!