Még élénken él az elménkben a tavasszal megjelent Persona 5 Royal emléke, melynek kapcsán néhány szóban meg is emlékeztünk a Japánban Shin Megami Tensei-ként ismert szériáról és annak epizódjairól. Ennek a sorozatnak az egyik leginkább közkedvelt, kult státuszba előlépett darabja a negyedik epizód. Eredetileg Shin Megami Tensei: Persona 4 címmel megjelent eposz a Sony második PlayStation gépezetére érkezett 2008. július 10-én Japánban. Majd az ezt követő télen az USA-ban, hogy következő év tavaszára, Európában is kézbe vehessék a kiéhezett játékosok. Az Atlus természetesen nem hibázott a legújabb epizóddal, sokan a széria legjobb darabjaként tartják számon a negyedik részt. A játék 12 év távlatából is 90-es kritikusi értékeléssel rendelkezik és 7,6-os userscore-on áll a Metacritic-en. Sikerét mi sem mutatja jobban, hogy érkezett több spin-off is verekedős és zenés-táncos ritmusjáték formájában.
A koronát viszont a PS Vita változat megjelenésével kapta meg 2012. júniusában. A Vita változat kapott egy Golden jelzőt a címében, mellyel már biztosak lehettünk benne, hogy nem csak egy egyszerű újrakiadásról van szó. A Golden változat az eredetinek egy jobb, kibővített kiadása volt. Nem csak minőségében, de tartalomban is jócskán hozzányúltak az amúgy is igen erős és terjedelmes anyaghoz. Kaptunk két új karaktert és általuk új sztori tartalmat, új kazamatát, új negatív befejezést, új nehézségi fokozatokat, új zenéket és többek között egy galéria menüt.
A játék az azóta elkaszált PS TV-n is futott, így ez volt a játék definitív változata, ha valaki utólag akarta pótolni ezt a klasszikust. Június 13-án azonban a Sega és az Atlus úgy döntöttek beverik az utolsó koporsószöget a PlayStation Vita koporsójába és kiadták a játékot PC-re is. A döntés amúgy érthető, a JRPG-k egyre nagyobb teret nyernek a PC játékosok között is. Egy szerényebb árcédulával előhúzni az ilyen kötelező darabokat igazi win-win szituáció.
Vessük is bele magunkat a játék történetébe, ami ugye mindig is erős volt a szériában. A sztori 1 évvel a Persona 3 cselekményének befejezése után kezdődik, helyszínünk pedig egy fiktív japán kisváros Inaba. Ide érkezik meg a főszereplőnk Yu Narukami, aki egy évig fog a kisvárosban lakó rokonainál vendégeskedni, amíg szülei külföldön dolgoznak. Átmeneti gyámunk és nagybátyánk Ryotaro Dojima és kislánya Nanako lesznek az ideiglenes családunk. Kis közjáték után a középiskolai beilleszkedés is megtörténik.
A kellemes vidéki hangulat azonban erősen felhőssé válik, amikor az egyik iskolatársuk a helyi televízió bemondónőjét holtan találja egy antennán. Majd nem sokkal később az érintett kis pajtás is hasonló állapotban kerül elő egy telefonpóznán. Mindeközben főhősünk és új barátai egy tv képernyőjén keresztül egy misztikus dimenzióba kerülnek. Itt a Teddie nevezetű szerzet beavatja őket a világok közötti utazás rejtelmeibe. A srácok hamar ráébrednek az alteregóik, a Personák képességeire. Ezáltal világossá válik számukra a háttérben folyó sötét erők ügyködése is. Újonnan szerzett képességeik révén befolyásolni tudják a sötétben megbúvó árny lények szándékait. Számos, a való világban érzelmeik által befolyásolt, potenciális áldozatot megmentve ezzel.
A játékmenet a klasszikus, körökre osztott JRPG-k világát ismerőknek nem lesz újdonság. Alapjáraton az iskolában és a városban kolbászolunk és itt a sorozatra jellemzően történnek az interakciók. A játék és talán az egész sorozat bája ezekből a kapcsolatokból fakad. Részesei lehetünk egy igazán jól felépített és megkomponált animének és higgyétek el, aki vevő a témára azt a cucc keresztben lenyeli és egy jó darabig vissza sem köpi. A történet során barátokat szerezhetünk, akiknek befolyására másként alakul a cselekmény, mégis szerves részét képezik a játék történetének. Az elmesélt sztori során Inaba városát töviről-hegyire bejárhatjuk. Beszélgethetünk az NPC-kel és olyan dolgokkal üthetjük el az időt mint horgászás, kertészkedés. De akár kávézhatunk vagy mozizhatunk is a barátainkkal, a temérdek mellékküldetés mellett. Szerencsénkre a játék PC portját itt semmilyen változás nem érte, mindenben megegyezik a Vita változattal.
A harcrendszer sem változott, lényegében kazamatákat tisztogatunk, körökre osztott RPG harcrendszerrel. A véletlenszerűen kreált katakombákban ránk váró harcok során csapatunk tagjainak egymás után oszthatjuk ki az alkalmazandó képességet. Tudunk egyszerű támadást bevinni, védekezni, ellenfeleinket analizálni, tárgyakat vagy egyéb dedikált képességeket használni. Ezeken felül ugye az árnyékvilágban történt felismerés után elérhetővé válik a personáink használata. A harc során megismert és befogott personákat tudjuk bevetni az ellenfelek komolyabb lezúzására. Ezek az árnylények különböző elementális és egyéb speciális képességek segítségével lesznek partnereink a csatákban. Ezekből a lényekből 200 áll rendelkezésre a teljes játék során. Így egy jó darabig fog a játékosnak elfoglaltságot adni, mire mindet begyűjtjük. A bársony szobában, ahol a szálakat a háttérből irányító, rejtélyes Igor vár minket, továbbfejleszthetjük, de akár keresztezhetjük is personáinkat. Ennek során egyedi és új lényeket is kreálhatunk.
Igazából a hangokat sem érte komolyabb változás azt leszámítva, hogy ezúttal már az eredeti japán szinkronnal is nekikezdhetünk a kalandnak. Így aki igazán autentikus élményt szeretne, annak sincs oka panaszra. A zenék egyszerűen szuperek, de ezt is vehetjük a széria sajátosságának. A fülbe mászó jazz dallamok a bőrünk alá másznak. Az igazán slágergyanús és jól kidolgozott zenék előbb vagy utóbb belénk ivódnak. A játék abbahagyása után órákkal is azt fogjuk észrevenni, hogy az aktuális dallamot még mindig dúdoljuk.
Ejtettünk szót arról, hogy mik azok a részei a játéknak amik nem változtak, most ejtsünk néhányat azokról is, amik viszont igenis változáson estek át. Az első az a külcsín lesz, mert habár nem kapott új grafikai motort a Persona 4 Golden PC portja, ennek ellenére mégis machinálhatunk néhány grafikai beállítással ezzel kicsit feledtetve azt, hogy egy 12 éves játékot nyüstölünk agyba-főbe. A felbontás egészen 4K-ig húzható és még itt is bőven 60 képkocka per másodperc fölött marad a játék. Én azonban 1920×1080-as felbontás mellett sajtoltam ki belőle inkább 120 FPS körüli értéket, amit szinte mindig esés nélkül produkált is. Az intro videónál és néhány átvezetőnél azonban kicsit dadogni kezd az addigi folyamatosság, de ezt lehet mire olvassátok már javítják is, nem mondanám igazán zavarónak.
Az új belépőkre is gondoltak a készítők és a nehézség a játék bármely pontján átállítható, vagy éppen testre szabható. Értsétek ezt úgy, hogy a beállíthatjuk a csatákért kapott tapasztalati pontok mennyiségét, a kapott és adott sebzés mértékét, de még a pénz mennyiségét is. Hasonló könnyítés lehet, hogy ezúttal már a kazamatákat, de még az egyes csatákat is újrapróbálhatjuk elhalálozás esetén. A korábbi verziókban ilyen esetben ugye visszakerültünk a kezdő képernyőre és lehetett újratölteni a legutóbbi mentést.
VERDIKT
A Persona 4-ről alapból rendkívül nehéz lenne rosszat mondani, akár az eredeti PlayStation 2 változatot, akár a felturbózott PlayStation Vitás megjelenést vesszük alapul. Az eredeti játékot tökéletesítve érkezett meg a Golden kiadás anno Vitára és az annak szinte tökéletesre csiszolt változata immár PC-n elérhető. A játék kapkodva is legalább 70 órányi tartalmat kínál, maximalisták pedig simán összehozhatnak 130-140 órát is, mire mindennel végeznek. Úgy gondolom 20 euróért ez igazán fair ajánlat. Tekintve, hogy a játék egy párját ritkító klasszikus, mindenképpen ajánlom azoknak akiket vonz a műfaj és még nem tettek vele próbát. Azonban ha a korábbi megjelenésekkor szeretted, akkor is nézz rá, igazán nagy élmény a játék és ilyen letisztult és egyszerű változatban eddig nem tehettük meg. Természetesen azoknak a PC játékosoknak akik anime vagy JRPG vonalon nézelődnek kötelező darab.
Szólj hozzá!