Így kell folytatást készíteni egy nagyszerű játékhoz.
Valamikor réges-régen, még az árkád játékok felfutásának kezdetén a fejlesztők kitalálták, hogy a játéktermi automatákba bizony akkor fogunk sok lóvét szórni, ha a játék elég nehéz és kellő kihívást állít elénk. Így bizony az erre a célra fordítható összes pénzünk az adott automatában landolhatott. Természetesen ezen játékok átiratai általában ilyen nehézségi fokkal is kerültek be a nappalijainkba a 8 bites érában.
Ám ezek a nehézségi fokozatok azért sokat lazultak. Az automata mentés korában azt mondom, hogy mi játékosok is sokat lazultunk, kitartásunk elenyészett és elpuhultunk. Sokan csak rekreációs céllal játszunk és a komolyabb kihívást támasztó, bonyolult learning curve-el rendelkező címeket gyorsan le is pattintjuk. Néhány éve, az eggyel korábbi generációban azonban megszületett az őrült nehézségéről ismert Dark Souls széria. Ezzel újra életre hívva a rég elfeledett, kegyetlen nehézségi szinttel megáldott játékokat és ezek kultuszát. Azóta hál istennek – vagy inkább sajnos, ki, hogy éli meg – érkeznek a hasonló kategóriájú soulsborne vagy soulslike cuccok az elszánt és kitartó gamerek legnagyobb örömére.
Természetesen ebből a mókából a Koei Tecmo sem maradhatott ki. Ők azért elég régóta tolják az arcunkba a nehezebbnél nehezebb játékokat, mint pl. a Ninja Gaiden széria. Pár éve a Nioh első részével dobták be magukat soulslike játékok trónjáért. A játékot meglátva valami felötlött bennem és ez a valami a Tenchu még az eredeti PlayStation-ről. A második rész tesztelése alatt is csak erre tudtam gondolni. A démonokat és egyéb fura lényeket leszámítva azt a kellemes ninjás, japán élményt kaptam mint anno ettől a game-től gyerekkoromban, még a nehézség szint is hasonlóan kegyetlen.
A Nioh 2 története körülbelül az 1500-as évek végén játszódik a feudális Japánban. A kálvária egy démonasszony és egy démonvadász tragikus szerelmével indul. Gondolhatnánk, szerelmük gyümölcse kapcsán elérkezhetne a béke, de ahogy ez lenni szokott a hasonló történetekben, tragikus vég következik a szerelmeseknek. A nő elbujdokol közös gyermekükkel, igyekezve ezzel megvédeni a szeretett férfit, de sajnos a vég így sem kerülheti el. Az éj sötétjében lesújtó gyilkosoktól azonban gyermekét meg tudja menteni. Búcsúajándékként, az anya egy aranymarkolatú tört nyom gyermeke kezébe, melybe a Hide szó van vésve. Néhány évvel ezután vesszük fel a fonalat.
Az első és legfontosabb különbség az előző részhez képest, hogy nem William a főhősünk. Ez az epizód ugyanis a korábbi rész előzményeként szolgál a korábbi cselekményhez. A Nioh 2-ben nem is egy konkrét személyt irányíthatunk a feudális Japánból, hanem mi álmodhatjuk meg főhősünket vagy éppen főhősnőnket. A kezdet a karaktergenerálással indul, ugyanis harcosunkat nekünk kell megalkotnunk egy randomizált alakból. A karakterkreáló menü kellően részletes, a szemünk állásától a hangunkig tényleg minden létező dolgot megváltoztathatunk és kedvünkre formálhatunk.
Amint itt készen vagyunk egy részletes tutorial következik. Ez az előző résznek is az erőssége volt, a játék itt mindent megtanít, ami szükséges a túlélésünkhöz. Tényleg vegyétek komolyan amit el lehet lesni. Ugyanis az itt elsajátítható tudás nélkül sajnos nagyon kevés babér fog teremni nekünk a játék során. Konkrétan nulla, ugyanis az első néhány ellenfél úgy lekaszabol, hogy a játékot azonnal letörlitek, a lemezt eladjátok és még azt is letagadjátok, hogy valaha tettetek egy próbát vele. Ennél a tutorial résznél kipróbálhatjuk a 7 alapfegyver fajtát, melyből kettő közelharcit azonnal magunkévá is tehetünk. Emellett választhatunk egy lélekdémont is aki elkísér és óv majd minket kalandunk során.
Ejtsünk néhány szót a grafikáról, a játék első indításánál, ahogy ez az első részben is történt egy kérdés fogad bennünket. Itt válaszaként megadhatjuk, hogy milyen képi élményt részesítünk előnyben. A választható opciók az akció mód, melyben 60 fps lesz a cél gyengébb felbontás mellett. Ez Pro esetén 1080p-t , míg sima PS4-en 720p-s felbontást eredményez. A másik választható lehetőség a mozi mód. Ez fix 30 fps-t és magasabb felbontást, egészen pontosan Pro esetén 1800p-t, sima PS4 esetén 1080p-t jelentenek.
Mindenki eldöntheti, hogy mit preferál jobban, a szebb textúrákat és a nagyobb felbontást vagy a lehető legfolyékonyabb képfrissítést a legtöbb képkockával másodpercenként. Igazából a játékra nincs hatással, hogy mi a favorit. Ám talán a gyors és pörgős akcióhoz jobb a gyorsabb képfrissítés. Bátran kísérletezzétek ki, ugyanis ez játék közben is bármikor módosítható a menüből.
A Nioh 2 hangjai igazán rendben vannak, semmi kiemelkedő, de minden ott és akkor szólal meg amikor kell. A távolságokat és az ellenfelek mozgolódását is egész jól felmérhetjük már messziről, akár még azelőtt, hogy bevihetnének ellenünk egy csinos kis pofont. Ami különösen tetszetős az a fém felületek egymásnak csapódó hangja, ezeknél igazán érezni fogjuk a fegyverek és pajzsok súlyát.
Végre el is jutottunk oda, ahol a játék a legerősebb és ez nem más mint a játékmenet. Ez az, ami igazán naggyá teszi a folytatást ugyanis annyira jól van felépítve, kitalálva és a tutorial-ok alapján megtanítva nekünk, mint egyetlen más soulslike játékban sem. Azoknak akik játszottak az első résszel nem lesz újdonság, hogy van 2 közelharci és 2 távolsági fegyverünk. Ezeket tudjuk elég komoly skillfákon fejleszteni annak függvényében, hogy mennyit is használtuk őket. Közelharci fegyvereinket 3 állásban tudjuk tartani a mélytől, védekezésből egészen magasra, agresszívabb és nagyobb sebzést okozó támadások végrehajtásához.
A harcrendszer során van ugye a nagyon könnyen fogyó életerő csíkunk mellet egy még gyorsabban kimerülő erőnlét csík is. Ahogy az már megszokott a hasonszőrű játékoknál, ha ez elfogy, nekünk reszeltek mert sem támadni, sem védekezni nem tudunk. Két-három találat után pedig bármelyik mezei őr végez velünk könyörtelen módon. Tehát ügyesen kell sakkoznunk és megfelelő időben ellépni és hátrálni, hogy visszanyerhessünk némi staminát, ezzel adva esélyt annak, hogy nem kapunk agyérgörcsöt már az első 5 percben.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy az árnyékvilág megtisztításával, tehát ha egy kombó után megnyomjuk az R1 gombot, visszanyerhetjük az éppen felhasznált mozgási energiánkat. Persze minél később, szinte az utolsó pillanatban tesszük rá az ujjunkat, annál eredményesebb lesz. Ez a technika nélkülözhetetlen a játék abszolválásához, a lehető leghamarabb álljon rá a kezetek ezen gomb püfölésére a megfelelő időben. Ennek hála tudtok majd beadni olyan kombókat aminek segítségével el tudjátok kerülni, hogy az ellenfelek felocsúdjanak és simán bedarálhatjátok őket.
Még egy fontos újítás a tesztalanyunkban, hogy hősünk ezúttal csak félig ember, félig viszont yokai. Ennek vannak bizonyos előnyei is számunkra, mint a démoni forma felöltése, mellyel igazán kicombosodunk. Az átmeneti formánkban bizony külön életerőcsíkunk van, így ezzel is növelhetjük túlélési esélyeinket. Persze ha ebben a formában fogy el HP-nk vissza alakulunk emberi mivoltunkba. A másik újítás a burst counter. Ellenfeleink néha piros ködbe burkolózva normál módon védhetetlen támadást zúdítanak ránk. Na ekkor kell segítségül hívnunk a burst counter-t, mely egyfajta ellentámadás, melyben a démoni formánk megtöri az ellenfél kombóját és már adhatunk is neki a fegyverünk éléből.
3 fős coop-ra is van lehetőség, ez elérhető random emberekkel vagy általunk meghívottakkal is. A biztos segítséggel talán van esélyünk sikereket is elérni. Sőt az egyjátékos módban, bizonyos helyeken ochoko csészékért cserébe behívhatunk olyan gépi segédeket, melyek valódi játékosok profiljának lenyomatai. Ha másra nem is, arra mindenképpen jók, hogy amíg a pályán vannak fáradhatatlanul, kegyelmet nem ismerve osztják az ellent. Így a figyelmük megoszlik mi pedig az árnyakból learathatjuk a babérokat a kegyelemdöfés kiosztásával.
A Nioh 2 befejezéséhez kb 50-60 órára lesz szükségetek ügyesség és kitartás függvényében. Az első piszok kemény és nehéz végigjátszás után elérhetővé válik a New Game+. Ha eddig nem lett volna elég nehéz az élet ebben a körben, a nehézség a Dream of the Strong fokozatra vált, mi nem is akarjuk megtudni ez fokozat milyen kihívást takarhat.
VERDIKT
Összeségében a Nioh 2 méltó folytatása lett elődjének, minden elemében jobb és mélyebb lett mint az eredeti játék. Valahogy így képzeljük el a második részeket, a folytatásokat. A készítők szerencsére meghallották a rajongókat és olyan részleteit változtatták meg, melyektől az egész csak több és jobb lett. Személy szerint azonban továbbra is hiányolom ezekből a játékokból a casual módot. Egy opciót, mellyel a kevésbé kitartók vagy kevesebb ráfordítható idővel rendelkező és esetleg ügyetlenebb játékosok is megismerhetnék a játék remek történetét. A játékot viszont nyugodt szívvel csak annak merjük ajánlani aki tudja mibe vágja fejszéjét vagy kardját. Ez a játék bizony komoly kihívást jelent még gyakorlott játékosoknak is. Ha nem vagy elég kitartó, gyorsan kedved szegheti és úgy süllyeszted el a lemezt a gyűjteményed mélyére, mintha sosem láttad volna. Aki viszont kihívásra vágyik vagy csak rabja a soulslike cuccoknak, bizony megtalálta a zsáner legújabb gyöngyszemét.
[penci_review id=”47637″]
Szólj hozzá!