JÁTÉKTESZT: Frostpunk: Console Edition

A Frostpunk PlayStation 4-es és Xbox One-os portjával, most egy kevésbé elterjedt zsáner képviselője érkezett meg konzolokra.

A lengyel 11 Bit Studios elképesztően újszerű módon tud posztapokaliptikus világokat alkotni, ráadásul azokat még lehengerlő játékmenettel is felvértezi. A This War of Mine-al 2014-ben már lenyűgözték a világot, ahogy egy háborús környezetet és az abban élő civilek életét bízták a játékosokra, ami Sarajevo ostromát tárgyalta. 2018 tavaszára pedig a városépítő stratégiai műfajt rázták fel alaposan a Frostpunkkal, ami egy világméretű jégkorszak beköszöntekor az életben maradásért küzdő emberiség sorsát bízta a játékosokra.

[penci_related_posts dis_pview=”no” dis_pdate=”no” title=”Ez is érdekelhet…” background=”” border=”” thumbright=”yes” number=”4″ style=”list” align=”none” withids=”” displayby=”cat” orderby=”date”]

A Frostpunk mikor a múlt évben megjelent már akkor képes volt lenyűgözni a játékmenetével, órákra, sőt napokra odaszögezett a kijelző elé az a fantasztikusan morózus és depresszív hangulat, amivel a pusztulás elleni sokszor reménytelen küzdelmet kísérte. A halál és a teljes megsemmisülés lépten-nyomon ott lihegett a nyakunkban, és a sokadik elbukást követően is nagyfokú lelkesedéssel estem neki újra, hogy kicsiny településünk lakóit néhány nappal tovább meg tudjam védeni a dermesztő hidegtől. A kazán állandó táplálása a valós idejű stratégiai elemek mellett számos vallási, diplomáciai és morális kérdés, esetleg törvény meghozását megkövetelte, egy a túlélésért küzdő társadalom vezetőjeként rengeteg feladattal meg kellett küzdenünk. Elvégre az 1800-as évek végén beköszöntött pusztító klímakatasztrófa nem csak játék és mese.

Egy olyan játékban, ahol a legfontosabb feladatunk egy kazán állandó táplálása, gondolnánk, hogy nem a szén a legfontosabb nyersanyag? A szén magától nem jön elő a bányákból, így mindenekelőtt az embereink, túlélőink pesztrálásán áll vagy bukik minden. Oda kell figyelnünk élelmezésükre, szórakoztatásukra, és természetesen a legfontosabb, hogy milyen hőmérséklet mellett élnek és dolgoznak. A hidegben megbetegszenek, ezzel napokra kiesve a munkából, rosszabb esetben pedig a súlyos fagyások eredményeként amputálásokkal menthetjük meg az életüket. Végig azon kell dolgoznunk, hogy elégedetlenségüket lent, míg hitüket fent tartsuk, de ez szinte lehetetlen feladat.

Az állandó fagyos mínuszok mellett szembe kell néznünk a legváratlanabb kihívásokkal is, mint mikor apróka társadalmunk kettéválik, nem hisznek a katlanban való túlélésünkben, a vezetői képességeinkben és inkább a Londonba való visszatérésben látják az életben maradás esélyeit. Ilyenkor belső harcok leveréséhez jöhet jól a hit és a körülményeik javítása, mint a minőségibb étel, a magasabb hőmérséklet vagy a kevesebb munka. Meg kell győznünk a kételkedőket, hogy jó úton járunk. Ehhez olykor komoly törvényeket is meg kell hoznunk, sokszor egy végső kétségbeesés hatására bevezetett túlóra vagy gyermekmunka törvény mentheti meg az életünket, melyek számos negatív hatást is kifejtenek társadalmunkra.

A Frostpunk világában egyébként a fő eseményeknek helyet biztosító katlanon túl is van élet, így a felderítők rengeteg nyersanyaggal és túlélővel gyarapíthatják városkánkat, akik a megnövelt igények kielégítésével újabb nyomás alá helyezhetik a játékost. Az állandóan egy helyszínen folyó cselekmény egy idő után képes kicsit megfakulni, unalomba fulladni, de ezt a fejlesztők folyamatosan korrigálták újabb tartalmak beépítésével, így végül egy kifejezetten bőséges lehetőségekkel felvértezett alkotássá duzzadt a Frostpunk.

A konzolverziókban kapunk a fő történeten kívül még három újabb kihívást (The Arks, The Refugess, The Fall of Winterhome), azaz Scenariokat, melyek egy-egy kész feladat vagy reménytelennek tűnő szituáció elé állítják a játékosokat. Ezek a feladatok kifejezetten ötletesek és rendszerint időhöz kötött, könnyűnek semmiképpen sem nevezhető szituációkat rejtenek, újabb helyszíneken. A végtelen módot választva (Endless Mode) két eltérő verzióban eshetünk neki a játéknak. A Kitartást (Endurance) előnyben részesítők kevesebb nyersanyaggal, nagyobb fagyokkal küzdhetnek, míg a Békésebb (Serenity) megoldások rajongói enyhébb körülmények között építkezhetnek. Négy teljesen új és különböző méretekkel megáldott térképet (Crags, Canyon, Flats, Crater) is kapunk az Endless módhoz. Ami viszont hiányzik, az a Season Pass első tartalma a Rifts. Ez egy kifejezetten különleges Endless módos térképpel, újfajta gameplay mechanikával dobja fel a játékot, sőt új építőelemként integrálva lett a hídépítés lehetősége is. Ezért már biztosan külön kell majd fizetniük a konzolosoknak is.

Ezúttal konzolokra ez a kibővített, legteljesebb kiadás érkezett meg, így a PlayStation 4 és Xbox One játékosok tényleg hetekig viaskodhatnak a pusztító hideggel. A tartalom tehát rendben van, viszont a PC-ről történő stratégiai játék konzolokra történő adaptálása felvet néhány kérdést, de szinte minden téren remek munkát végeztek a fejlesztők. Az audiovizualitásból az audio részt maradéktalanul átemelték, a gyönyörű és letargikus, drámai tételek még mindig tökéletesen illeszkednek ebbe a halálos világképbe, azonban a vizualitás elképesztő módon csorbát szenvedett.

A csodás PC-s grafikából kikoptak a finom és tűéles részletek, embereink csak mosott pacák, a legtöbb apró tereptárgy a felismerhetetlenségig lett egyszerűsítve, komolyabb látványfokozó effektekről pedig ne is álmodjunk. Látva ezeket a modernnek semennyire sem nevezhető grafikát, bizony megkérdőjeleztem a Photo Mode értelmét. Ebből ki szeretne ronda felvételeket készíteni? Hát PlayStation 4-en láthattunk már sokkal durvább vizuális mámort. A mosott, életlen, látványosan ronda grafikának azonban előnye is van, ugyanis így a képfrissítéssel kapcsolatos elvárások beton stabilan hozzák a kötelezőt, szóval az optimalizálás mellé is elhelyezhetünk egy pipát. Már csak egyetlen kérdés maradt, mégpedig, hogy hogyan oldották meg az egeres, billentyűzetes irányítás kontrollerre történő átírását.

Ezt a feladatot is sikerült a lehető leginkább felhasználóbarátabban és áramvonalasan megoldani. Az alap HUD-on nem sok változás tapasztalható, azonban a kisebb menük megbolygatása, előhívása során azonnal szembetűnőek a változások. Az interfész nagyon jól használható, letisztult és egyértelmű, az ilyen esetekben legtöbbször működőképes megoldást, a körszerűen elhelyezkedő paneleket és módválasztó tárcsákat alkalmazták. Az építkezések során kisebb korlátozást vezettek be, immár nem manőverezhetünk szabadon a kamerával és választhatjuk meg a betekintési szögeket, fixen felülről tudjuk lerakni az épületeinket. Minden funkció kapott a kontrolleren szinte külön kezelőszervet, az idő manipulálása kapcsán a D-pad gombjaival nyílik lehetőségünk.

VÉGSZÓ

Hiányzó Season Pass tartalom ide vagy oda, a végeredmény felemásra sikeredett a konzolverziók esetében, ugyanis tartalmilag bőséges, stratégiaként zseniális, hangulatában fantasztikus a Frostpunk, mindössze a grafikai átültetés során torzult meg alaposabban, amin a rendesen megkomponált kontrolleres vezérlés igyekszik javítani. Az 11 Bit Studios alkotása hiánypótló műfajt és egy meglehetősen egyedi koncepciót

Kövesd a Wide Screen hivatalos Facebook-oldalát