JÁTÉKTESZT: Catherine: Full Body

Szerelmi háromszög immár Nintendo Switch-en is.

Ismeritek azt a mendemondát, mely szerint ha álmotokban meghaltok akkor többet nem ébredtek fel? Elég ijesztő és egyben elgondolkodtató kérdéskör ez, tekintve, hogy szerény személyem nem tud felidézni olyan álmot melyben ez a sajnálatos esemény bekövetkezett volna. Mert ugye abban a pillanatban amikor ez megtörténne, általában felébredünk. Van ennek tudományos magyarázata, mely szerint olyan dolog nem történhet meg velünk az álmainkban amit nem éltünk át a valóságban. Tekintve, hogy az álmokat az agyunk az emlékeinkből építi fel. Na de elég is tudományos maszlagból térjünk rá a teszt alanyára.

A Catherine eredetileg 2011-ben jelent meg PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra az USA-ban és Japánban. Majd az azt követő évben érkezett meg a PAL territóriumba, Európába. A játékot a Persona sorozatot is elkövető Atlus fejlesztette, 2008-ban a Persona 4 munkálatainak végén fogtak neki. Olyan prominens nevek működtek közre, mint a producer és rendező Katsura Hashino, a karakter dizájner Shigenori Soejima, vagy a zeneszerző Shoji Meguro. Így aki hasonlóságot vél felfedezni bármilyen stílusban a Shin Megami Tensei széria és a Catherine között, az nem jár tévúton. Mert ugye a projekt kreatív atyjai ugyanazok az úriemberek mindkét esetben. Ne értsetek félre, nincs semmilyen direkt tolvajlás, nem emelik át az ötleteket pofátlanul. A készítőknek nincs is ilyen lépésekre szüksége, egyedi stílusuk, remek ötleteik és felnőtt témaválasztásuk itt is csodásan megállják a helyüket.

A cuccot a közönség és a kritikusok is pozitívan fogadták. Az eladások felülmúlták az Atlus elvárásait, 2017-ig közel egymillió példányban fogyott a Catherine. Ennek örömére gyorsan össze is állt az első feladat az Atluson belül létrejött Studio Zero számára a Full Body képében. Mely az eredeti játékot egy új szerelmi szállal egészítette ki. Az új szereplő mellett átültették az egész anyagot az éppen készülő Persona 5 grafikai motorjára. Emellett megtolták az egészet az eredetin felül kb. 20 anime átvezetővel. De bekerült egy könnyebb nehézségi fokozat és az egyéb módokban új választható karakterek. Az ezúttal már Catherine: Full Body néven futó játék 2019-ben jelent meg PC-re és PlayStation 4-re. Majd ezt követően múlt kedden, azaz 2020. július 7-én végre Nintendo Switch-re is ellátogatott.

A történet szerint főhősünk Vincent Brooks – akit nem mellesleg a zseniális Troy Baker szólaltat meg angol nyelven – egy meg nem nevezett észak-amerikai városban tengeti mindennapjait. Vincent minden nap vívódik a hosszú távú kapcsolatának következő szintre való fejlesztésén. Barátnője Katherine már igazán elköteleződne irányába, a srác azonban nem biztos benne, hogy készen áll megtenni egy ekkora lépést. A főszereplő vívódásának tanúi lehetünk minden nap a barátai társaságában, törzshelyükön. Egy este a híradóban bejelentik, hogy egy ismerősük meghalt álmában. A pincérnő gyorsan fel is vet egy pletykát mely szerint a helyi, hűtlen férfiakat egy boszorkány átkozza el és ez okozza vesztüket.

A bajt tetézve Vincent ezen az estén kicsit mélyebbre néz a pohárban és egy éjszakás kalandba bonyolódik a bárban futólag megismert Catherine-nel. Megismerkedésüktől kezdve pedig egy visszatérő rémálom kezdi gyötörni. Álmában alsónadrágban kell egy torony tetejére felmásznia, melynek folyamatosan zuhannak le a legalsó elemei. Érdekességként megjegyzem, hogy a Full Body-ba külön írt Rin nevezetű szereplővel is megismerkedünk már a játék elején. A karaktert egy este a bárba igyekezve, véletlen mentjük meg valakitől aki a sötét utcán követi. Védelmünkbe is vesszük az ártatatlan galambocskát és gyorsan ki is derül, hogy amnéziától szenved. Amíg nem térnek vissza az emlékei Vincent segít elszállásolni és a bárban is ledumál neki egy pianista állást.

Ugye ha nem mondanám, hogy az Atluson belül a Personával foglakozó munkatársak kezelnék a projektet, akkor is lehetne asszociálni a feljebb leírt őrült felütésből? Az az érdekes az egészben, hogy a történet és a narratíva olyan szinten működik a játékban, mint csak kevés más helyen. Mindezt megfejeli a zseniális angol szinkron. Egy percig sem érzi az ember a késztetést, hogy ne próbálja meg újra az éppen elrontott próbálkozását.

A játék során a napokat alaphelyzetben a bárban töltjük, a munka utáni óráktól kezdve egészen a hazavánszorgásig. Itt általában egy beszélgetés közepébe csöppenünk a három barátunkkal és afféle free roammal folytathatjuk a játékot. Célunk minél többet megtudni a sztori során történő eseményekről és a részt vevő mellék- és főbb szereplőkről. Egészen valószerű az élmény, tekintve, hogy ihatunk, beszélgethetünk, ami során persze megmozgatjuk az idő kerekét is. De itt lesz lehetőségünk interakcióba lépni a három leányzóval is telefonunk segítségével. Ötletes apróság például ami rendkívül sokat dob a beleélésen, hogy ha Vincent olyan fotót kap, melyet nem tart publikusnak, a telefont azonnal zsebe mélyére süllyeszti. Ezután csak a toalett magányában hajlandó újra elővenni, hogy megcsodálhassuk a csábító képet, melyet valamelyik leányzó küldött.

A kocsmai intermezzo után általában az ágyban fetrengve kapjuk vissza a képet, amit általában a már említett rémálom követ. Bevezetés gyanánt bárányokkal találjuk magunkat egy purgatóriumbeli templomnak tűnő helyen. Itt tudunk a nehezen összekuporgatott pénzünkből különböző segítő tárgyakat vásárolni vagy a többi báránnyal technikákat cserélni. Miután a rakéta hajtotta gyóntatószék a pályára visz minket, a tárgyakat szorult helyzetünkben tudjuk is alkalmazni.

A játék cselekvő része pedig itt érkezik el igazán. Egy tornyon kell folyamatosan minél feljebb haladnunk, hogy a tetején egy ajtón át menekülhessünk a következő szintre, ne adj isten az aznapi megváltásba. De hogy ez ne legyen ilyen egyszerű, van apró betűs rész is. Egészen pontosan ezek a tornyok kockákból állnak, melyekből egy sor folyamatosan leesik a semmibe és ha ez nem lenne elég felfelé is csak egy kockányi egységet tudunk lépni egyszerre. Természetesen a kockák nem olyan alakzatban vannak alapból sorban, hogy nekünk csak másznunk kelljen. A helyes útvonalat az elemek rendezésével tudjuk feltárni, de nem elég a helyes megfejtés kisilabizálása, az idővel is versenyt futunk, az előbb már említett folyamatosan enyészetté váló legalsó sor miatt.

Megmondom őszintén a játékba normál fokozaton vágtam bele és így is vittem végig, de megértem miért került beemelésre egy könnyebb fokozat is. A kockák áthelyezése és így az ideális út megtalálása nem annyira egyszerű mint ahogy kinéz. Annyit azért mindenképpen tartsatok szem előtt nehéz helyzetekben, hogy újrapróbálás esetén a gép az általa választott útvonalon felmegy odáig ahol elhaláloztunk vagy újrakezdést kértünk. Higgyétek el ennek a használata rengeteg idegeskedéstől fog megkímélni benneteket! Valamint nem árt gyorsan az eszetekbe vésni, hogy melyik felvehető/megvásárolható dolog mire is való, mert vannak szituációk amikor átkozni fogjátok a percet amikor nem a megfelelő tárgy lesz éppen a birtokotokban.

A Catherine: Full Body vizuálisan lenyűgöző, igazán mesterien mutat a Nintendo konzolján is. Minden esetben hibátlan a képi megjelenítés, legyen szó az engine által generált jelenetekről vagy konkrét játékmenetről, hogy az anime átvezetőkről ne is beszéljünk. Egyszerűen zseniális az egész képi megvalósítás, teszi mindezt úgy, hogy a képfrissítés nemhogy nem ingadozik de egyszer sem érzékeltem visszaesést. Pedig néha azért tud zsúfolttá válni a képernyő. Az Atlus a portolásban is hozta a kötelezőt és a PlayStation 4-en és PC-n kapott látványvilágot a lehetőségeknek és a konzol szerényebb adottságainak tükrében is maximálisan profin ültette át.

A játék audió fronton is hozza azt amit elvárhatunk, a szinte tökéletes minőséget. A hangeffektek élethűek és minden a megfelelő időben és módon szólal meg. A zenék pedig hozzák a megszokott laza, dzsezzes vonalat a bárban. A toronymászás közepette beiktatott zenék pedig tökéletesen követik a vérnyomásunk ritmusát, és ahogy haladunk egyre feljebb úgy fokozza a hangulatunkat is. Hatalmas poén az alkalmanként a zenébe szőtt klasszikus dallamok, alátámasztva sikerünket vagy bukásunkat. Igazán szép munka az a harmónia amit a játék aláfestéseként biztosítanak a hallójáratainknak.

A kampányban többféle alternatív befejezés is elérhető, annak függvényében, hogy a cselekmény során bizonyos szituációkban hogyan feleltünk, kit hogyan kezeltünk. A három szerelmi szál és a magányos végkifejletből is elérhető egy pozitív és egy negatív változat, melyek igen szórakoztatóak. A kampány mellett egyjátékos módban lehetőségünk van még 4 speciális tornyot is megmászni, melyek kellő kihívást biztosítva órákkal tolják ki az amúgy sem rövid játékidőt. Több játékos módban pedig tudunk lokálisan vagy online játszani, ezt sajnos azonban nem sikerült kipróbálnom a teszt során, ugyanis ha én akartam máshoz csatlakozni, akkor szinte azonnal értesített ennek sikertelenségéről, de nem volt megbocsájtóbb az általam hosztolt próbálkozások során sem.

VÉGSZÓ

Összességében a Catherine: Full Body egy zseniálisan megírt anime, melyet néha egy nem éppen könnyű puzzle szekvencia szakít meg. Ha esetleg valakinek kimaradtak volna a korábban kiadott változatok, az mindenképpen pótolja be. A játék egy igen üde színfoltja a palettának. Lényegében bárkinek szívesen ajánlom, a sztori és az őrült fordulatok, az arcleszakítós hangulat tényleg nagyon egyedivé és szerethetővé teszi az egészet. A kampány mód önmagában biztosít 15-20 óra játékidőt. Plusz az egyedi tornyok felderítése is ad néhány órát, mely úgy gondolom önmagában megérné az árát. Ezen felül van még lokális és online multi, bár ezen a részen nem találtam játékost ezek jócskán kitolhatják a szavatosságot, hogy az alternatív befejezések feloldását ne is említsem. Egy szónak is száz a vége, mindenképpen tegyetek vele egy próbát, mert ha rabul ejt, a végéig garantáltan nem ereszt!

Total
0
Shares
Previous Article

A LEGO és a Nintendo közötti kollaboráció további károkat okozna a pénztárcánknak

Next Article

Megvannak a Marvel's Avengers bétájának időpontjai

Related Posts
Wide Screen YouTube