Avatar: Tűz és Hamu / Avatar: Fire and Ash > Bemutató ideje: december 18.
James Cameron és az Avatar-filmek kapcsolata híres a maximalizmusról és a folyamatos finomhangolásról. Bár az Avatar: Tűz és hamu forgatókönyvével már rég kész volt, a rendező az utolsó pillanatig képes volt változtatni a történeten, ha a drámai hatás úgy kívánta. Egy korai verzió megtekintése után Cameron érezte, hogy valami hiányzik a filmből, és nem félt félretolni az eredeti terveit egy jobb megoldás érdekében. Ez a fajta rugalmasság teszi lehetővé, hogy Pandora világa minden alkalommal valami váratlanabbat és mélyebbet nyújtson a nézőknek. Most kiderült, hogy a stáb egyik legfontosabb tagja adta meg azt a szikrát, ami végül egy epikus mellékszállá nőtte ki magát a végleges változatban. Az alkotói folyamat ezen titkai rávilágítanak arra, miért is annyira különleges a Cameron-féle munkamódszer.
Zoe Saldaña és a karakterek mélysége
A film egyik legfontosabb szála Jake Sully (Sam Worthington) belső vívódása körül forog, aki mélyen vonakodik attól, hogy ismét ő legyen a Toruk Makto. Ez a döntés nem csupán technikai kérdés vagy látványelem: a történet szerint a Torukkal való összekapcsolódás, a tsaheylu, felszínre hozza a harcos legsötétebb, leggyilkosabb énjét. Ez olyasvalami, amit Jake csak a legvégső esetben, utolsó mentsvárként szeretne használni. Ez a drámai súly azonban eredetileg nem is szerepelt a forgatókönyvben. Cameron egy exkluzív interjúban elárulta, hogy az egész ötlet egy Zoe Saldañával folytatott beszélgetésből indult ki. „Ez egy Zoéval való beszélgetés során merült fel, amikor azt mondta: »Szerintem Neytirinek több önállóságra van szüksége, minden döntést Jake hoz meg«” – idézte fel a rendező.
Cameron azonnal felismerte, hogy a színésznőnek igaza van, és úgy alakította át a forgatókönyvet, hogy Neytiri ne csak passzív szemlélője, hanem tudatos támogatója legyen férje sorsfordító lépésének. A rendező szerint így a film egyfajta keretes szerkezetet kapott az első résszel. „Úgy döntöttem, játsszuk el úgy, hogy ő is magáénak érzi és támogatja azt, amit Jake tesz. Ő sürgeti, hogy cselekedjen a nép érdekében, és most látjuk, ahogy várja a visszatérését. Szemben az első filmmel, ahol még le volt nyűgözve és meg volt döbbenve attól, amit a férfi véghezvitt” – magyarázta a filmes szakember. Ez a változtatás nemcsak Neytiri karakterét tette erősebbé, hanem Jake döntésének is nagyobb érzelmi súlyt adott a fináléban.
A technológia, ami szabadságot ad a rendezőnek
Egy átlagos szuperprodukció esetében egy ilyen horderejű változtatás és az utólagos forgatások (reshoots) csillagászati összegekbe és logisztikai rémálomba kerülnének. Az Avatar esetében azonban a „performance capture” technológia jelentősen megkönnyíti a folyamatot. Mivel nincs szükség bonyolult díszletek vagy jelmezek újbóli felépítésére, a színészek gyakorlatilag bármikor visszatérhetnek a stúdió csupasz falai közzé néhány plusz jelenet erejéig. Cameron szerint a stáb tagjai örömmel jönnek újra össze: „Imádnak visszatérni. Ez olyan nekik, mint egy bázis, egy kreatív család, ahová boldogan jönnek, bármit is csináltak éppen előtte, legyen az tévésorozat vagy más film. Csak összehívjuk a bandát, elmegyünk egy rövid turnéra, és végül új jelenetekkel távozom.”
A rendező számára ez a folyamat nem egyszerűen hibajavítás, hanem a szerkesztés és a finomítás természetes része. „A dolog szépsége az, hogy egyszerűen összeállhatunk és megcsinálhatjuk. Mindenki úgy volt vele: »Igen, Jake-nek meg kell szereznie a Torukot! Csináljuk!«” – mesélte lelkesen. Bár a negyedik és ötödik rész munkálatai már részben elkezdődtek, Cameron szerint a történet még ott is képlékeny. Úgy véli, a modern filmkészítésnek éppen ilyennek kellene lennie: legyen egy biztos alap, de maradjon benne elég rugalmasság a spontán, kreatív ötletek számára. Az Avatar: Tűz és hamu már látható a mozikban, és a nézők maguk is láthatják, hogyan emelte új szintre a történetet egyetlen jól irányzott színészi észrevétel.
