Jack Ryan: Szellemháború – Kritika

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

John Krasinski Jack Ryanje az elmúlt években kifejezetten jól szerepelt a Prime Video képernyőjén. A karakter ereje nem abban rejlett, hogy ő a legkeményebb fickó a szobában, hanem abban, hogy mindig egy lépéssel az ellenfelei előtt jár. Elemzett, mérlegelt, összerakta a kirakós darabjait, és csak végső esetben piszkította be kezét. Éppen ezért volt izgalmas gondolat, hogy a sorozat után egy egész estés filmmel tér vissza Tom Clancy karaktere. Bőven láttunk potenciált az ötletben, azonban a végeredmény felettébb felemásra sikerült. A Jack Ryan: Szellemháború (Jack Ryan: Ghost War) inkább egy hagyományos akciófilmre hasonlít, és mindez úgy csapódott le a karakter szemszögéből: hogy lefokozták.

A történet szerint Jack Ryan már maga mögött hagyta a CIA világát, és a pénzügyi szektorban helyezkedett el. A nyugodtabb élet azonban nem tart sokáig, amikor régi barátja és egykori kollégája, James Greer újra felkeresi egy különösen kényes ügy miatt. Egy dubaji küldetés során Jack egy összeesküvésbe keveredik, amely egészen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni titkos műveletekig nyúlik vissza. Kifejezetten erős szál, a film olyan témákat kezd boncolgatni, mint a terrorellenes háború árnyoldalai, a kínzásokkal operáló titkos programok vagy az, hogy meddig mehet el egy kormány a nemzetbiztonság nevében. James Greer múltja különösen érdekes réteget ad a történetnek, hiszen kiderül, hogy karrierje jelentős részét azzal töltötte, hogy eltussolja és lezárja ezeket a sötét ügyeket. A gond csak az, hogy nem bontják ki a felsorolt témákat, hanem egyikről ugrálnak a másikra, hogy minél előbb kihúzzák a listáról. Pedig Jack Ryan karaktere pont arra lenne alkalmas, hogy mélyebben beleássa magát ezekbe a morális dilemmákba. Ehelyett a forgatókönyv inkább egyik akciójelenettől rohan a másikig.

Kövess minket Facebookon is!

A fő antagonistát, Liam Crownt Max Beesley alakítja, aki egy korábbi MI6-ügynökből lett háttérhatalmi manipulátor. Crown gyakorlatilag mindenről mindent tud, mindig mindenkit megelőz, és már természetfeletti szuperképességekkel mindent előre lát. Soha nem vizsgáznak jól az ilyen típusú gonosztevők a filmekben, mivel nem emberként, hanem eszközként viselkednek a forgatókönyvben. Emiatt sokszor úgy tűnik, mintha a történet főszereplője nem Jack Ryan lenne, hanem csak egy figura, akit ide-oda ugráltatnának az események között. Furcsa ezt kimondani egy olyan karakterről, akinek eredetileg épp az volt a lényege, hogy ő irányítja és fejben kontrollálja az eseményeket. A sztori ráadásul fokozatosan ürüggyé válik, hogy újabb és újabb üldözések és lövöldözések váltsák egymást. London utcáin autós hajszák váltják egymást, Dubajban többször is tűzharc alakul ki ismétlődő helyszínen, miközben Jack és az MI6-os Emma Marlow próbálnak felkutatni egy szellemet.

Andrew Bernstein rendező nem végzett rossz munkát, csak ráment a biztonsági játékra. Profin összerakták az akciójeleneteket, ütősek és pörgősek a harcok és üldözések, és időnként kifejezetten látványosak is. A gond inkább az, hogy ezeket sokszor láttuk már más filmekben. Jack Ryan világa attól volt egyedi, hogy az intelligencia legalább olyan fontos szerepet játszott a történetben, mint a testi összecsapások. A sorozat után a filmben egy akcióhőst csináltak a címszereplőből, olyasvalakit látunk, aki ha kell, akkor fut, meghúzza a ravaszt, üldöz, vagy menekül és verekszik, miközben lényegesen kevesebb teret kap, hogy elemzőként tegye a dolgát. Ettől függetlenül John Krasinski továbbra is jó választás a szerepre: szerény, visszafogott és intelligens figurát játszik. A hibái ellenére Jack Ryan még mindig egy szerethető főszereplő. Wendell Pierce stabilan lehozza Greerket. Sienna Miller korrekt partnere Jacknek Emma Marlow szerepében. A szereplőgárda ígéretes, de a forgatókönyv már nem annyira, s a gyenge írással megfosztották a színészeket a lehetőségtől, hogy kihozzák a maximumot a mindent lezáró epizódból.

Ha eltekintünk az előző négy évad minőségétől, akkor önmagában nézve a Jack Ryan: Szellemháború egy nézhető akcióthriller. Van benne nemzetközi összeesküvés, politikai háttérjátszma, látványos üldözés és feszült akció, magyarul minden, amit szívesen fogyasztanak a nézők. Az viszont gond, hogy Jack Ryan karaktere ennél többet érdemelt volna. Tom Clancy hőse azért volt kiemelkedő, mert nem szuperkatona volt, hanem páratlan intelligenciájával emelkedett ellenfelei fölé. Nem akcióhős volt, aki elemzőnek állt, hanem elemző, aki szükség esetén cselekvővé vált. Az Amazon MGM Studios filmje mintha teljesen elveszítené ezt a vezérgondolatot, és végül csak egy tucat-thriller maradna.

VERDIKT

Nem lehet azt mondani, hogy 90 percet teljesen elpazarolnánk, mert a film alapvetően nézhető, de a sorozat után ez inkább visszalépés, mint előrelépés. A benne rejlő potenciál látványosan elvész, és bár időnként felvillan egy komolyabb politikai-thriller hangulat, ezt rendre felülírja a biztonsági játék és a sablonos történetvezetés. A Jack Ryan: Szellemháború így végül csak egy középszerű, könnyen felejthető darab, amely nem tud mit kezdeni azzal a főhőssel, akit korábban sokkal összetettebb karakterként ábrázoltak.