It: Welcome to Derry – Kritika

Stephen King Az című regénye mindig is az egyik legösszetettebb és legnehezebben adaptálható mű volt. Több mint 1100 oldalnyi gyermekkori félelem, társadalmi allegória és misztikum keveredik benne. A korábbi filmváltozatok – különösen az Andy Muschietti rendezte két részes mozifilm – bár látványosak és hatásosak voltak, sokan érezték úgy, hogy elveszett belőlük az a sajátos, fullasztó világépítés, ami miatt a regény annyira különleges. Különösen igaz ez a megállapítás a második részre, mert míg az első, a gyerekekre fókuszáló felvonás még hozta a könyvek ijesztő varázsát, addig a folytatásra inkább az összecsapottság volt jellemző. Az It: Welcome to Derry most épp ezt próbálja helyrehozni. Az HBO sorozata visszatér a gyökerekhez, és végre nemcsak a bohóc rémálmairól szól, hanem arról a városról is, amely szülte őt.

Minden félelem gyökeréhez térünk vissza ebben az előzménysorozatban. A történet jóval a Vesztesek Klubja színre lépése előtt játszódik, 1962-ben, amikor Derry városát a hidegháborús félelem, a polgárjogi küzdelmek és a vietnámi háború árnyéka határozza meg. Az alkotók Mike Hanlon kutatásaira építették a sztorit – azokra az intermezzókra, amelyek Stephen King regényében a város sötét múltját tárják fel. Innen bontakozik ki egy eredeti történet, amely a társadalmi feszültségek és a félelem pszichológiáján keresztül mesél Pennywise születéséről és Derry átkáról. Andy Muschietti ezúttal producerként tér vissza, a sorozatot Jason Fuchs és Brad Caleb Kane vezetik showrunnerekként. Az első öt epizód elképesztő pontossággal idézi meg King világát: a kegyetlenség, az ártatlanság elvesztése és a gyermeki rémület itt nem puszta eszköz, hanem a történet lelke. Az HBO-s formátum lehetőséget ad arra, hogy minden rész időt szenteljen a város történetének, a karaktereknek és annak a mindent átható gonosznak, ami Derry-t évtizedek óta fertőzi.

A Welcome to Derry egyik legnagyobb erénye, hogy visszahozza a valódi fenyegetést. A filmek sokszor visszafogottak voltak, hogy megőrizzék a közönségbarát határt – a sorozat viszont nem fél mélyebbre ásni. Az erőszak nem öncélú, de sokkal nyersebb és fájdalmasabb, a hallucinációk és víziók pedig szinte elviselhetetlen feszültséget keltenek. Bill Skarsgård visszatérése Pennywise szerepébe szinte hipnotikus: bohóca egyszerre ijesztő és tragikus, és most először érezzük igazán, hogy nemcsak egy szörnyeteg, hanem a város lappangó gyűlöletének megtestesülése.

A sorozat nem csupán a gyerekek rémálmait mutatja meg, hanem azt is, hogyan él tovább Pennywise a felnőttekben – a rasszizmusban, az elfojtott erőszakban és az önáltatásban. Ezúttal Derry fekete és indián közösségei is központi szerepet kapnak a történetmesélésben, akik korábban legfeljebb háttérben léteztek King világában. Bár nem minden mozzanat hibátlan, az alkotók láthatóan törekedtek arra, hogy kijavítsák az eredeti történet egykori hiányosságait.

A színészgárda roppantul erős. Taylour Paige és Jovan Adepo Mike Hanlon őseiként vezetik a történetet, Kimberly Norris Guerrero pedig kiemelkedőt nyújt Rose szerepében, akinek különleges kapcsolata van Pennywise eredetével. Chris Chalk Dick Hallorann szerepében (Ragyogás) új rétegeket ad a King-univerzumhoz, a sorozat pedig tele van finom utalásokkal – Shawshank börtönbusz, a teknősisten Maturin említése –, amelyek sosem érződnek öncélúnak.

Az It: Welcome to Derry egyértelműen mélyebb, mint bármely korábbi adaptáció. Ez a sorozat nemcsak a félelmet, hanem annak forrását is vizsgálja. A gonosz itt nem természetfeletti eredetű – hanem társadalmi, kollektív és öröklött. Az alkotók ugyanakkor a mély központi témák mellett igyekeznek megőrizni Pennywise misztikumát, miközben kibontják Derry történetét, és ezzel az egész Az-világot új szintre emelik. Lényegében mindent megkapunk, amit előzetesen elvártunk ettől a sorozattól, mert akik a bohóc miatt szerették és várták sorozatot, mosolyogva állnak fel a képernyő elől, akik cserébe társadalmi kritikát vártak, ők is elégedettek lesznek.

VERDIKT

A franchise legújabb felvonása nem csupán egy előzmény, hanem helyreigazítás. Az HBO sorozata visszaadja Stephen King művének elveszett hangulatát: a kisvárosi Amerika rothadó felszínét, ahol a borzalom nem a csatornákban, hanem az emberek szívében lakozik. Bill Skarsgård továbbra is felejthetetlen Pennywise, de a sorozat ereje abban rejlik, hogy nem csupán róla szól – hanem mindannyiunkról, akik engedjük, hogy a félelem irányítson. Amennyiben a további évadok is ilyen színvonalon folytatják, az It: Welcome to Derry lehet az a King-adaptáció, amire a rajongók évtizedek óta vártak: sötét, elegáns és kísértetiesen ismerős. A rettegés nem újraindul – sosem ért véget.