Március 1-jén érkezik a nagysikerű A mandalóri című sorozat új évada a Disney+ felületére. Habár a sorozat eddig is elmagyarázott egy két dolgot arról, kik is azok a mandalóriak, azon nézők számára, akik kevésbé jártasak a Star Wars világában, előfordulhatnak homályos foltok a téma kapcsán. Ez okból kifolyólag elhoztuk nektek a Mandalore bolygó és népének teljes eddig történetét.
Mielőtt a lényegre térnénk érdemes ugyanakkor néhány fogalmi kérdést tisztázni. Miután 2012-ben a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, 2014-ben bejelentették, hogy rebootolják a Star Wars franchiset. Az addig Expanded Universe, avagy Bővített Univerzum néven ismert történetek összességét (melybe az ezelőtt megjelent könyvek, képregények és videójátékok tartoztak) lezárták és egy alternatív idősíkba helyezték, melyet úgy neveznek: Legendák. Ezen felül létrehoztak egy új idősíkot, a Kánont, melynek alapját az akkori hat számozott Star Wars-film (tehát az eredeti- és az előzménytrilógia), illetve a 2008-ban indult A klónok háborúja animációs sorozat és a hozzá tartozó mozifilm alkották.
A mandalóriak történelmének számos pontja, különösen annak a filmeket jócskán megelőző korszakokba tartozó elemei mára a Legendák részét képezi. Viszont mivel a Kánonban jelenleg még nagyon kevés információval rendelkezünk a nép eredetét és korai történetét illetően, így a kezdeti időszak bemutatásához a Legendákat vesszük alapul ebben az írásban. Mikor viszont elérjük azt a pontot, ahol a bolygó története már a Kánon szerint is követhető, áttérünk az eszerinti elmesélésre, hiszen ezek azok az események, amelyek elsődlegesen meghatározzák A Mandalóri cselekményét is.
Kik azok a mandalóriak?
A mandalóriak egy harcos, hódító múlttal rendelkező nép, ami klánokba szerveződik, míg vezetőjüket csak Mandalore-nak nevezik, melyhez általában egy jelzőt társítanak. Jellemző rájuk a családközpontúság, mely alatt nem csak a vér szerinti, hanem az adoptált családot is érthetjük. Azokat, akik valamilyen külső kultúrából – jellemzően gyerekként kerültek be a mandalóriak közösségébe – foundlingnak, avagy magyar fordításban lelencnek szokás nevezni (például Din Djarin, Grogu, vagy Jango Fett).
A Legendák szerint a Mandalore első lakói a taungok voltak. Ezek a kétlábon járó, megnyúlt arcszerkezettel rendelkező idegenek eredetileg a Coruscant őslakosai voltak, ám mikor a Köztársaság megvetette a lábát a bolygón és megtette azt saját központjának, a taungokat elkergették innen. A lények ezután telepedtek le a Mandalore-on, majd számos környező csillagrendszert meghódítottak. A meghódított világok lakóinak két lehetőségük volt: vagy beállnak a mandalóriak közé, vagy szolgálni fogják őket. A legtöbben az első opciót választották, így hamarosan megszűnt a taungok kizárólagossága a mandalóriak sorában, hiszen számos különböző fajba tartozó lény is csatlakozott közéjük, míg ők maguk idővel kifejezetten háttérbe szorultak. A mandalóri 3. évadának teljesértékű előzetesében látható egy jelenet, melyben Grogu az Erő segítségével hátra lök egy furcsa, majomszerű lényt. Személyes véleményem szerint meglehet, hogy egy taungról van szó, és az új szezonban a nép távolabbi történetébe is betekintést nyerünk majd, de ez csak egy elmélet.
Hadjárataik során a mandalóriak számos alkalommal összetűzésbe keveredtek a jedikkel, így haditechnikájuk jelentős részét kifejezetten úgy fejlesztették ki, hogy fel tudják venni a harcot az Erő használóival. Erre a legjobb példa a különleges, mandalóri fémből, a beskarból készült páncélzat, mely még egy fénykardnak is képes ellenállni.
A Kánonban és a Legendákban is számos különböző mandalóri klán van, melyek némelyike a rájuk vonatkozó szabályokat is különféleképpen értelmezi. Erre jó példa az úgynevezett Őrség Gyermekei nevű csoportosulás, melybe A mandalóri főszereplője, Din Djarin is tartozik. Ők a Mandalore legősibb útját követik, így egyebek között tilos számukra mások előtt levenni sisakjukat.
Háborúk a Köztársaság ellen
A Legendák szerint a Yavini-csata, tehát az Egy új remény eseményei előtt körülbelül 4 ezer évvel az éppen rejtőzködésben élő Sith Birodalom uralkodója, egy bizonyos Darth Vitiate felkereste a mandalóriak aktuális vezetőjét, aki a Mandalore, a Végső nevet viselte, és az Erő segítségével rávette, indítson háborút a Köztársaság ellen. Vitiate császárnak ezzel az volt a célja, hogy egy feltehetőleg elhúzódó háborúban meggyengítse a jedik által szolgált Köztársaságot, így tökéletes lehetőséget biztosítson saját támadására és a galaxis feletti uralom megszerzésére.
A Jedi Tanács ugyanakkor úgy döntött, nem lenne bölcs dolog beleavatkozni a háború menetébe, mert a Köztársaság ekkoriban rendelkezett saját hadsereggel, ez nem az ő dolguk volt. Néhányan közülük viszont a hatalmas veszteségeket látva úgy gondolták, segíteniük kell a köztársasági csapatoknak. Ezen jedik végül a Tanács akaratának ellenszegülve csatlakoztak a háborúhoz, élükre pedig a később Revan néven ismert mester állt.
Revan és szövetségesei a Malachor bolygónál vívták végső összecsapásukat a mandalóriakkal, ahol a férfi saját kezűleg végzett Mandalore, a Végsővel; egy pusztító szuperfegyver, a Tömegárnyék Generátor segítségével pedig minden bolygón tartózkodó csapatot megsemmisítettek, ideértve a köztársaságiakat is.
A mandalóriak ezáltal vereséget szenvedtek, a klánok pedig szétszóródtak és rejtőzködésre kényszerültek. Élükre végül Mandalore, a Megőrző állt, aki megkezdte a közösség újraszervezését.
Ez az a pont, ahol érdemes áttérni a kánon történelemre, mert az ezutáni események már az új idővonalon is többé-kevésbé ismertek és meglehetősen elkülönülnek a Legendáktól.
A Yavini-csata előtt valamivel több mint ezer évvel – a konfliktusokkal tarkított múltjuktól eltekintve – a jedik maguk közé fogadtak egy Erőre fogékony mandalórit, Tarre Vizslát. Vizsla egy különleges fénykardot épített magának, melynek pengéje szablya alakú és fekete színű volt. Ezt a fegyvert úgy nevezték: a Sötétkard (ezt a fegyvert már többször láttunk az élőszereplős Star Wars-sorozatban is).
Tarre halála után a jedik a Sötétkardot elzárták a coruscanti Jedi Templomban. A Régi Köztársaság korának utolsó nagy csatájában a mandalóriak a Vizsla klán vezetésével – jó eséllyel ismét szövetségre lépve a sithekkel – elrabolták a fegyvert, ami ezután a mandalóri egység szimbólumává vált. A bolygó és közösségének vezetésére az volt méltó, aki harcban elnyerte azt annak előző tulajdonosától, ám generációkon át a Vizsla klán tulajdonában maradt.
A mandalóri polgárháború és következményei
A következő évezred alatt vívott számos háború révén a Mandalore felszíne csúnyán megtépázódott, ökoszisztémája a pusztulás szélére sodródott. Ennek következtében egyre többen érezték úgy, hogy ideje lenne hátra hagyni a régi berendezkedést és új alapokra helyezni a társadalmat. Ezt a csoportosulást úgy nevezték, Új Mandalóriak, élükre pedig a Kryze klán legidősebb lánya, Satine Kryze állt, aki származása szerint a mandalóri szektorba tartozó Kalevala bolygó grófnője volt.
Ugyanakkor rengetegen voltak, akik meg akarták őrizni a nép hagyományait, harcias kultúráját (többek között a grófnő húga, Bo-Katan), a két csoport között pedig polgárháború robbant ki. Ahogy az erőszakos háború egyre fokozódott, az Új Mandalóriak külső támogatásra találtak a Köztársaság részéről. A köztársasági vezetés felismerte az ifjú Kryze aktivizmusának és helyi vezetői szerepének fontosságát a béke kivívásában, és úgy döntött, hogy beavatkozik a háborúba. Így a Jedi Tanács elküldte Qui-Gon Jinn mestert és tanítványát, Obi-Wan Kenobit, hogy megvédjék a grófnőt az ellenségeitől. A küldetés alatt gyengéd érzelmek is kialakultak a két ifjú között, ám ez végül nem válhatott komolyabb kapcsolattá hivatásaik miatt.
A polgárháborúban a Mandalore már eleve megtépázott felszíne kopár pusztasággá vált, a korábbi főváros, Keldabe megsemmisült, az élet ezután pedig már csak hermetikusan lezárt búrák alatti városokban, egyebek között az új fővárosban, Sundariban volt lehetséges. A konfliktus az Új Mandalóriak győzelmével zárult, a bolygó pedig afféle alkotmányos monarchiává alakult élén Satine-nal. A Mandalore függetlenségét számos Köztársasággal kötött egyezmény garantálta, a régi utat pedig felváltotta egy békeszerető, pacifista megközelítés.
Ugyanakkor a hagyományokat visszahozni kívánók sem tűntek el teljesen, Pre Vizsla, a Mandalore Concordia nevű holdjának kormányzója titokban újjászervezte erőiket. Így alakult ki a Halálőrség csoportosulása, akik a következő két évtizedben azt tervezgették, hogy puccsal hogyan dönthetik meg Satine kormányzatát, s ezzel átvéve a hatalmat bolygó felett.
Az Árnyék Kollektíva és a Mandalore bukása
A Halálőrségnek tervét végül a visszatérő Maullal szövetségre lépve lett lehetősége megvalósítani. Az egykori sith az őt megcsonkító Kenobin akart bosszút állni a férfi szerelme, Satine által, ezért volt szüksége a Mandalore feletti uralomra. Tervébe a Halálőrségen felül beavatott két bűnszervezetet, a Pyke Szindikátust és a Fekete Napot is, az így létrejött szövetséget pedig Árnyék Kollektívának nevezték. A terv roppant egyszerű volt: a pykeok és a Fekete Nap megtámadták Sundarit, Pre Vizsla és szervezete pedig a felmentősereg szerepében tetszeleghetett, így a nép is bizalmukba fogadta őket.
Ám a hatalomátvétel után Maul és Vizsla egymás ellen fordultak. A zabrak párbajban elnyerte a Halálőrség vezetőjétől a Sötétkardot, mely generációk óta családjának birtokában volt. Ez egy törést hozott a szervezeten belül. A Halálőrség egy része elfogadta Mault, mint a bolygó törvényes uralkodója, míg a másik fele, Bo-Katan vezetésével, nem volt hajlandó behódolni egy kívülállónak.
Mivel az eredeti elképzelés csúfos kudarccal zárult, Bo-Katan Obi-Wanhoz fordult, akiről tudta, hogy szoros kapocs fűzi nővéréhez, így bizonyára segíteni fog, hogy visszaszerezze az irányítást a bolygó felett. Maulnak viszont pontosan ez volt a terve, és mikor Kenobi megérkezett, a szeme láttára ölte meg a grófnőt, hogy ezzel fájdalmat okozzon a mesternek.
Világossá vált, hogy Bo-Katan nem lesz képes egyedül félreállítani Mault és a követőit, így büszkeségét félretéve a Köztársasághoz fordult segítségért. A klónhadsereg és Ahsoka Tano közreműködésével végül sikerült elfogni Mault és eltávolítani őt pozíciójából, ám a felszabadító köztársasági erők hamarosan megszállókká váltak, mikor a kormányzat átalakult Galaktikus Birodalommá.
Lázadás a Birodalom ellen és az Ezer Könny Éjszakája
A Mandalore ostroma után a Köztársaság Mault a Coruscantra szállíttatta, ám időközben kiadták a 66-os parancsot, mely a zabrakra is vonatkozott, lévén afféle rivális volt Palpatine számára. Habár szorult helyzetbe került, sikerült meglógnia, a Sötétkard pedig továbbra is Maul birtokában maradt, így a mandalóriak tényleges, jogos vezető nélkül maradtak.
A Birodalom eleinte nem tartotta közvetlen fennhatósága alatt a bolygót, helyette megbízott egy csoportnyi rugalmas gerinccel bíró mandót, hogy afféle helytartók legyenek. Ők voltak az úgynevezett szuperkommandósok, élükön pedig Gar Saxon állt, aki annak idején egyike volt azoknak, akik elsők között hódoltak be Maulnak.
A Vizsla-klán egyik mellékágából, a Wren családból származott egy Sabine nevű lány, aki akaratán kívül létrehozott egy olyan fegyvert, melyet végül saját népe ellen használhatott a Birodalom. Az ifjú amolyan „megmutatom mit tudok” jellegű kamaszlázadásként megalkotott egy eszközt, mely egy olyan energianyalábot bocsátott ki, amit különböző fémekhez való vonzódásra lehetett kalibrálni. Naivitásában nem gondolt arra, hogy a Birodalom ezt a beskar páncélt viselő mandók ellen is bevetheti, mikor pedig erre rájött, legjobb tudomása szerint megsemmisítette a prototípust és a tervrajzot.
Nem sokkal ezután Sabine beállt a Lázadók közé, hogy harcoljon az ellen a rezsim ellen, mely fiatalságából eredő tapasztalatlanságát arra használta, hogy saját népének pusztulását okozza. A Főnix-csoport tagjaként a Dathomiron összeakadt a rejtőzködő Maullal és visszaszerezte tőle a Sötétkardot. Miután megvívott Saxonnal ezáltal a törvények értelmében letaszította őt a bolygó éléről, a kardot Bo-Katannak ajándékozta, akinek hívására a klánok újra egyesültek, hogy felvegyék a harcot a Birodalommal szemben. A harc nehézkesen indult, ugyanis mint kiderült, a Birodalom Sabine tervrajzának egy másolata alapján újraalkotta a mandalóriak elleni tökéletes fegyvert. Miután viszont ezt is sikerült megsemmisíteni fényesek voltak a kilátások. Mindaddig, míg meg nem érkezett Giancarlo Esposito által játszott Gideon Moff.
Gideon Moff a Birodalmi Biztonsági Iroda egy magas rangú, könyörtelen tisztviselője volt. Ő kapta azt megbízást, hogy verje le a mandalóriak ellenállását és tegyen róla, hogy többé ne keljenek fel a padlóról. Az általa elrendelt szőnyegbombázásokban a bolygó felszíne gyakorlatilag üveggé változott, minden város megsemmisült és milliók pusztultak el. Gideon megszerezte a Sötétkardot is, megszégyenítve annak jelentőségét, a klánok pedig ismét szétszéledtek és rejtőzködésre kényszerültek. Ez az esemény később úgy híresült el: az Ezer Könny Éjszakája, melyet A mandalóri-sorozatban is többször említettek.
Hogyan tovább?
Habár a mandalóriak történelmük talán egyik legsúlyosabb vereségét szenvedték Bo-Katan vezetése alatt, ő maga ezután sem tétlenkedett. Egy kisebb létszámú csapatot gyűjtött maga köré, és megpróbálta felkutatni Gideon Moffot, hogy megölje és visszaszerezze tőle a Sötétkardot.
Küldetése révén keresztezte az útját a sorozat főszereplőjével, Din Djarinnal, aki egy más jellegű konfliktusba keveredett Gideonnal: a férfi egy tudományos kísérlethez meg akarta szerezni Grogut, a Djarin közvetlen védelme alatt álló lelencet. Mikor a Moff elrabolta a gyermeket, Din Bo-Katan segítségét kérte a mentőakcióhoz, aki így hőn áhított célpontját is megkaparinthatta volna. Ám Gideont végül Djarin győzte le párbajban, és a Sötétkard is az ő birtokába került.
Ezáltal érdekes személyes konfliktus alakult ki. Din nem tart igényt a kardra, nem óhajt a Mandalore vezetőjévé válni, Bo-Katan viszont a múltbeli események miatt nem akarja még egyszer harc nélkül elfogadni azt. Kettejük viszonyának alakulása az előzetesek alapján bizonyára egy központi eleme lesz a sorozat harmadik évadának, mialatt a furcsa páros megpróbálja összeboronálni a klánokat, hogy újra felvirágoztassák otthonukat. Djarint ezen felül személyes küldetése is visszahívja a Mandalore-ra: jóvá kell tennie azt, hogy a klánja által igaz útnak vélt törvényt megszegve levette sisakját mások előtt, mikor erre volt szükség Grogu kiszabadításához.
A jövő tehát számos érdekes konfliktust tartogat, akár belső, akár karakterek közötti ellentétről legyen szó. Annyi bizonyos, hogy A mandalóri 3. szezonja rengeteg érdekes témát boncolgathat, mely egyúttal a Star Wars-univerzum kétségkívül egyik legmenőbb népének történelmét is tovább írja majd.
Szólj hozzá!