Hyrule Warriors: Age of Imprisonment – Teszt

A Hyrule Warriors legújabb részét a Nintendo még a legnagyobb jóindulattal is szólva erősen titokban tartotta, de legalábbis elhanyagolta. Az Age of Imprisonment kapott egy direkt bemutatót, meg egy-két trailert megjelenés előtt, de ennyi volt. Valamilyen szempontból érthető a cégóriás döntése – a musou játékok mai napig niche-nek számítanak, mindenképpen megosztó műfajról van szó. Hatalmas seregek ellen gyentelhetünk, hack and slash stílusban, egy-egy szupererős hőssel egy adott csatatéren, a játék témájához igazítva. A Dynasty Warriors talán a legismertebb darab a kategóriában, de a sok részével az sem tudott egyöntetű és stabil sikereket biztosítani a nyugati piacon (Ázsiában sokkal jobb a helyzet, ahol töretlen a népszerűsége).

A Zelda-sorozatból levezetett, leágaztatott széria, a Hyrule Warriors is hasonlóan felemás hírnévnek örvendett. Egyrészről voltak, akik nagyon szerették a játékok sztorijait és prezentációját, másrészről viszont sokkal kevesebbet nyújtanak azoknak, akik klasszikus Zelda-élményre vágynak. Magam is utóbbiak közé tartoztam, azonban mikor bepróbáltam a legújabb epizódot, őszintén meglepődtem. Az Age of Imprisonment ugyanis letaglózott megható történetével, szoros kötelékével az eredeti szériához, valamint kiváló, tükörsimára polírozott teljesítményével.

​A játék tulajdonképpen egy olyan sztorit mesél el, amit már valamilyen szinten ismertünk korábbról. A Tears of the Kingdom nyitányában ugyanis Zelda visszateleportálódik az időben, Hyrule birodalmának kezdeteihez, ahol részt vesz a játék címében is megjelölt háborúban, így készítve fel Linket a jövőben arra, hogyan győzze le a sztori főellenségét, Ganondorfot. Hogy azonban mi történt ott vele, azt csak aprócska, rövid visszaemlékezésekből tudhattuk meg, és azt is csak nagyjából. Nos, jelen játék ezt hivatott helyrerakni: gyönyörűen renderelt bevezetőkön és átvezető szekciókon keresztül ismerjük meg részleteiben, hogy mi is történt kedvenc főhősünkkel. A történet azon túl, hogy kiegészíti a nagy, modern klasszikust, önmagában is kiváló és magával ragadó. Míg a korábbi részek sokszor nyúltak olyan elhibázott sztorimechanizmusokhoz, mint például az alternatív idővonal, itt erről szó sincs. Az Age of Imprisonment előtérbe helyezi a történet valódi hősét, Zeldát, és hagyja őt kibontakozni, legyen szó akár egy nagyszabású történet vezetéséről, vagy éppen játékmenetbeli irányításról.

Nem csak arról van szó ugyanis, hogy Zeldát mint passzív karaktert követhetjük: a harcok szempontjából is az övé most a főszerep. A musou stíluson a fejlesztők nem változtattak túlzottan sokat. Itt is hatalmas seregek ellen kell küzdenünk, a pályák végén egy-egy nagyobb főellenséggel megfűszerezve, a harcok között pedig a megszerzett holmiból fejleszthetjük a fegyvereinket és karaktereinket. A nagy sztoriküldetéseket egy térképről választhatjuk ki, de apróbb, szinte pár kattintással elrendezhető küldetésekkel is támogathatjuk az előrehaladásunkat, valamint a sztoriküldetésekben való esélyeinket. Zelda a választható karakterek közül kiemelt szerepet kap – bámulatos élmény végigcsatározni vele a hatalmas seregeket, miközben a többi karakterrel karöltve látványos, bár kevés inputot igénylő, majdnem QTE-re hajazó trükkökkel boríthatjuk lángba a tévéképernyőnket. Igen, Zelda mellett még más karaktereket is irányíthatunk, többek között a már korábban megismert King Raurut, feleségét, Queen Soniát, és egyéb, a Hyrule korai történelmének szempontjából fontos karaktert. Minden egyes szereplőnek külön képességei és erősségei vannak, és bár sztori szempontjából ezek nem annyira érdekesek, mint például Zelda, mégis szükség lesz arra, hogy váltogassuk, vagy legalább segítségül hívjuk őket egy-egy szorult helyzetben.

A játék persze egy idő után néha unalmassá is válhat, főleg ha nem nagy kedvencünk az efféle hentelés. Valamint minden kihívás és érdekesség ellenére a nehézséget ezúttal nem sikerült jól belőni. Mintha inkább a kisebb korosztályt célozták volna meg, viszont nekik meg a mechanizmusok sokszor talán túlzottan bonyolultnak bizonyulnak majd. Az is igaz, hogy úgy összességében azért annyira sok mindent nem kell tennünk majd, csak kattintani, ütögetni és néha lövöldözni ahhoz, hogy előrehaladjunk a történetben. Van némi bonyolultsága annak, hogyan keverjük, csűrjük, csavarjuk a csatákat, de mindez szinte teljesen mindegy, hiszen egy és ugyanazzal a taktikával is egyszerűen vehető minden kihívás. Mindez viszont nem nagyon fog bennünket zavarni, hiszen a játék olyan gyönyörűen és tükörsimán fut, hogy azt öröm nézni. A game maga kizárólag Switch 2-n kapható, és ez meg is látszik a végeredményen. A fejlesztők kihasználták az új konzol teljes erejét, és minden vizuális csinnadrattát felvonultatnak a legújabb részhez – ami különösen szemet gyönyörködtetőre sikerült, hiszen a motor, a művészeti design és úgy minden maradt ugyanaz grafikai szempontból a Tears of the Kingdomhoz képest.​

VERDIKT

Nehéz megmondani, hogy ajánlható-e a játék. Ha szeretted a Tears of the Kingdomot, akkor érdemes vele tenni egy próbát, már csak a hamar végigtolható sztori miatt is. Ha Zelda-fan vagy, akkor ez is kihagyhatatlan lesz számodra. Ha teljesen idegen a széria, akkor sem mondhatom azt, hogy nem érdemes belenézned, mert lehet, hogy ez lesz majd az, ami beszippant Hyrule világába, a bejárat pedig igazán könnyen vehető lesz majd. Igazi gyöngyszemmel érkezett most a japán cég.