Halo: Campaign Evolved – Teszt

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Manapság nem túl barátságos, vagy éppen kedves dolog Halo-fannak lenni. A közösen megegyezett bölcsesség ugyanis azt mondja, hogy a Bungie utolsó kiruccanása óta a sorozatban nemigen készült igazán emlékezetes játék. Az akkoriban újonnan formált 343 stúdió próbálkozott, de sajnos hibát hibára halmozott. A Halo 4 megtörtént, majd a hype mindenféle következmény nélkül elhalt. A Halo 5: Guardians a félrevezető kampány és a szinte teljes elrugaszkodottság miatt a sorozat leggyűlöltebb része lett. A 2021-es Halo Infinite valamelyest kiköszörülte a csorbát: bár a kampánya egészen érdekes lett, még ha fan service-be is fulladt a végére, a multiplayer körülötti menedzsment teljes elbaltázása, valamint a grafika körüli felhördülés az új XBOX konzolok megjelenésekor ezt az epizódot is lassan, de biztosan magával húzta. És ezzel együtt a sorozatot is.

Hová mehetett ezek után a széria?

Mit tud olyasmit felmutatni a 343, ami visszahozza azt az ütős, melankolikus őrületet, amit az eredeti széria, és annak bombasztikus előzménye, a Halo: Reach tudott hozni? A válasz mi sem egyszerűbb és trendibb: írjuk át a stúdió nevét Halo Studiosra, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondoljuk a dolgot; remake-eljük a legelső részt, abban reménykedve, hogy ez bejön majd a rajongóknak, hiszen biztos választás. Bármilyen is legyen a végeredmény, az tuti, hogy a stúdió az eddigi legjobb Halo játékát hozta össze.

Kövess minket Facebookon is!

Kezdjük a pozitívumokkal. A Halo: CE (ezúttal a Combat Evolved helyett játékosan Campaign Evolved) minden szinten “továbbfejlődött”, és mivel az eredeti játék maga kiváló volt, arra nagyon nehezen lehetett volna felhúzni valami olyasmit, ami sikertelen, vagy éppen totális bukás. A történet érintetlenül lett hagyva, viszont ki lett bővítve – kapunk egy rakás új átvezetőt, és a már meglévők is gyönyörűen ki lettek csiszolva – olyan szintre, mint mondjuk a Blur átvezetői anno a Halo 2: Anniversary verziójához. A történet így már sokkal jobban beleillik a nagyobb, átívelő sztoriba, és olyan lucasi módon bele van szépen kötözve a lore-ba is itt-ott. Akik szeretik az ilyen univerzumos mókát, azok most mindenképpen örülhetnek, hiszen a játék nagyon kellemesen passzol az átfogó képbe. Sokkal finomabb és gördülékenyebb az egész, nem mellesleg pedig az archaikus bilincseket ledobva jóval könnyebben emészthető és érthető is az, amit a képernyőn láthatunk.

És a látvány… az elsőrangú. Tudom, hogy nagyon sokszor panaszkodunk többek között mi is az Unreal Engine 5 hátrányaira, de ezúttal szinte egy szavunk sem lehet. Míg anno a Halo CE: Anniversary verziójában az alkotók igyekeztek minél több részletet belevinni a környezet dizájnjába, valamint kihasználni az akkoriban modernnek számító technológiát, addig a Campaign Evolved esetében arra használták a fejlesztők az engine-t, hogy igyekezzenek visszatérni az eredeti játék hangulatához és művészeti irányához. Nem minden pálya lesz majd ugyanolyan, mint anno, sőt – a hírhedt Library teljes mértékben át lett dolgozva, hogy emészthetőbb és ne olyan kínosan fárasztó legyen, mint az első verzióban. A Halo Studios átgondolta, kibővítette, és úgymond interpretálta az eredeti fejezeteket és látványt, hogy minél közelebb hozzák azt az eredeti vízióhoz. Ami sok esetben azt jelentette, hogy nemcsak szolgaian lemásolták a környezetet, de ráépítettek és közelebb is hozták ahhoz, ami az alkotók és művészek eredeti víziója volt. Ez, párosítva az UE5 leglátványosabb funkcióival és az érintetlen soundtrackkel valami egészen elképesztő végeredményt hoz. A Pillar of Autumn hajójának folyosóin játszadozó fények, az első lépések a Halón visszahozzák azokat a féltve őrzött emlékeket 25 évvel ezelőttről, melyek pontosan így éltek bennünk, egy új, arany sztenderdet alkotva azoknak, akik még csak most lépnek be először ebbe a világba.

Márpedig nagyon sokan lesznek, hiszen a Halo először jelenik meg a Sony konzoljára (ahol nem mellesleg PS5 Prón fut a legjobban). És ahhoz, hogy megnyerjék az új rajongókat, sok olyan quality of life extrát kellett behozniuk, amit nem feltétlenül szeretnek majd a fundamentalista Halo-rajongók (és itt már valamelyest el is kanyarodunk a negatívumokhoz is). Ilyen például az, hogy ezúttal már (opcionálisan) sprintelhetünk is Master Chieffel, vagy éppen ellopkodhatunk járműveket is, ami szintén nem volt jelen az eredeti alkotásban. Mindemellett kapunk három bónuszküldetést is, amik önmagában egészen jóra sikerültek mind történet, mind atmoszféra, mind gameplay szempontjából – viszont sokkal inkább tükrözik a 343 féle hozzáállást és hangulatot. Túlgondolt design, kicsit marvelesített dialógusok és sztori. Viszont ha ezen képesek vagyunk túltenni magunkat valamelyest, akkor egy egészen érdekes kis kuriózumot kapunk az előzmény küldetések formájában. A hab a tortán pedig a third person mód, visszakacsintva az eredeti gondolathoz, melyben így hozták volna tető alá az eredeti game-et.

A 343 féle ballépések egyébként máshol is felütik a fejüket. A dizájnok, bár sokkal közelebb állnak az eredeti alkotáshoz, még mindig nem teljesen vannak egy szinten azzal, és kicsit magukon viselik a túlbonyolított, túlzottan metálos kinézetet, ami leginkább a Halo 4-5-re volt jellemző. A játékba való bejelentkezés rendkívül bonyolult, főleg akkor, ha coopban akarunk játszani, és természetesen itt is felüti a fejét az a fránya monetizáció, többek között egy jóval drágább, 5 napos early access verzióban is.

VERDIKT

Mindezek azonban a szemünkben nem csorbították a végeredményt – azt nem mondom, hogy a legnagyobb Halo-rajongók nem fognak panaszkodni, sőt, már meg is teszik azt szinte minden platformon. De a Halo Campaign Evolved több, mint jó beugró új rajongóknak, vagy azoknak, akik szeretnék egy új köntösben látni kedvencüket. Főleg a fő kampányban érezhetjük azt a tipikus, eredeti Bungie érzést. Ezzel, és a Black Flaggel egy kiváló remake orientált nyarunk van, ami remélhetőleg folytatódik: szurkolunk azzal, hogy a Halo Studios következőre a többi részt is újracsinálja. Bármilyen irányba is indulnak el, egyelőre ez tetszik.