Guillermo del Toro már látta az Avatar 3-at – és szerinte mindenkit meg fog lepni

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Guillermo del Toro nemcsak kollégája, hanem jó barátja is James Cameronnak, így nem meglepő, hogy már láthatta az Avatar 3-at. A legendás rendező szerint az Avatar: Tűz és hamu új szintre emeli Pandora világát, és sok nézőt váratlanul fog érni, merre viszi tovább a történetet Cameron.

„Kevés amerikai alkotott ilyen teljes mitológiát”

A francia Konbini Videónak adott interjúban del Toro nem fukarkodott a dicséretekkel: „Láttam mindhárom Avatart. Ezek abszolút mesterművek. Tudom, merre tart a történet, és biztos vagyok benne, hogy sokakat meg fog lepni” – mondta. Del Toro szerint Cameron azon kevesek közé tartozik, akik saját mitológiát teremtettek: „Van George Lucas a Star Warsszal, Frank Baum az Óz univerzummal, és most Jim, aki az Avatarral épít új világot. El fog vinni minket olyan helyekre, amiket még nem láttunk.”

Kövess minket Facebookon is!

Visszatérés Pandorára – és egy új, sötétebb törzs

Az Avatar: Tűz és hamu ismét Pandorára viszi vissza a nézőket, ahol Jake Sully (Sam Worthington) és Neytiri (Zoe Saldaña) családjukkal a Metkayina klánnál élnek, az előző rész eseményei után. A békés élet azonban véget ér, amikor megjelenik a Hamu Népének harcias törzse, és Sully szembekerül új ellenfelével, Varanggal, aki szövetségre lép régi ellenségével, Quaritch-csel. A filmben visszatér Sigourney Weaver és Stephen Lang is, mellettük olyan nevek tűnnek fel, mint Oona Chaplin, Cliff Curtis és Joel David Moore. Cameron eközben már a negyedik és ötödik részen is dolgozik, amelyek 2029-ben és 2031-ben érkeznek majd.

Del Toro és Cameron: két világépítő óriás

Érdekes módon del Toro saját filmje, a Frankenstein is épp idén mutatkozik be, amely Mary Shelley klasszikusát új szemszögből meséli el. Oscar Isaac játssza Victor Frankenstein szerepét, míg a teremtményt Jacob Elordi alakítja. A rendező elmondása szerint a történet ezúttal nem a tudományról, hanem az öröklött traumákról, szégyenről és identitásról szól – vagyis sokkal inkább személyes film, mint tudományos rémtörténet.