Manapság furcsának tűnne, ha a DC Comics legyőzné a Marvel hőseit a kasszáknál, de bármennyire különösen hangzik, volt egy időszak, amikor a DC Comics volt a szuperhősfilmek vitathatatlan bajnoka. Volt egy film, amire sokan alapként tekintenek, hogy mitől lesz jó egy képregényfilm, és így van ezzel Kevin Feige is.
Richard Donner rendező győzelmi sorozatot indított el az 1978-as Superman című filmmel, amelyre úgy tekintünk ma, mint a modern szuperhősös kasszasikerek alapjára. Ezt követően Tim Burton megszilárdította a DC vezető helyét az 1989-es Batman című filmjével. A film két szempontból is fontos volt: rengeteg pénzt hozott a kasszáknál, és marketing szempontból is mérföldkőnek számított a mai blockbuster népszerűsítésében.
Miközben egymást követték a jobbnál jobb DC adaptációk a filmvásznon, addig a Marvel bukdácsolt. Filmográfia nem volt széles, de annál érdekesebb felhozatallal: az 1986-os Howard, a kacsa, az 1989-es A Bűntető és az 1990-es Amerika kapitány. Amikor a DC és a Warner Bros. 1995-ben bemutatta a Mindörökké Batman című filmet, amely 336 millió dollárt hozott világszerte (ami akkoriban lenyűgöző bevételt jelentett), úgy tűnt, hogy a DC Comics még sokáig uralni fogja a jegyeladásokat a szuperhőseivel.
A dolgok nem egészen így alakultak. A Marvel fokozatosan javított a filmes kínálatán, kezdve az 1998-as Penge filmmel, majd Bryan Singer X-Men-filmjeivel és Sam Raimi Pókember-trilógiájával. De amikor 2008-ban megérkezett a Vasember, és elindította a Marvel Moziverzumot, a DC Comics arra volt kárhoztatva, hogy visszaszoruljon a második helyre a Marvel mögé. Azóta kisebb melléfogások ellenére a Marvel Studios uralni tudta a jegyeladásokat, de még ők is a kezdetekig nyúlnak vissza. A stúdió vezetője, Kevin Feige is egy DC klasszikust tekint a szuperhősök kezdetének, amit mindig megnéz, mielőtt új filmbe vágnának.
A Slashfilm ragadott ki egy részletet a MCU: The Reign of Marvel Studios című könyvből, amelyben a szerzők, Joanna Robinson, Dave Gonzales és Gavin Edwards megjegyzik, hogy “a szuperhősök csúcsának korában a DC Films nem volt olyan sikeres, mint a Marvel Studios, de sajátos stílust teremtett”. Ez a stílus a szerzők szerint “brutális, önkomoly és nagyrészt örömtelen” volt – ezt a nézetet látszólag Richard Donner is osztotta. Amikor 2013-ban Zack Snyder elkészítette Az acélember című filmet, nem mindenki értett egyet a rendezővel, ahogy bemutatta a sokat merengő hőst, aki kitöri áldozatai nyakát és elpusztítja azt a várost, aminek a védelmére felesküdött. Ez éppen az ellenkezője volt Richard Donner karakterének, aki az erkölcs és a tiszta amerikai értékek ragyogó példaképét képviselte.
Kevin Feige szerint ez az ideális megközelítés minden szuperhősfilmes számára. A Marvel Studios vezetője Robinsonnak, Gonzalesnek és Edwardsnak elmondta, hogy szerinte Donner filmje “a tökéletes szuperhősfilmes eredettörténet őstípusa”, majd hozzátette még azt is, hogy “Megnézzük, mielőtt bármelyik filmünket elkészítjük”.
És valóban, ezeket a jegyeket megfigyelhetjük az MCU korai produkcióin; a Vasember, a Thor és még az első Bosszúállók is könnyedebb hangvételű volt. A legnagyobb tisztelettel bántak a hősökkel, ez az alapja annak, hogy egy jó filmet lássunk szeretett karaktereinkről.
Szólj hozzá!