Elden Ring Nightreign – Teszt

Az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerét, a From Software open world klasszikusát, szinte senkinek sem kell bemutatni. Az Elden Ring több tízmilliós példányban kelt el – a stúdió összegyűjtött mindent amit tanult/eddig létrehozott a műfajról, majd kikevert az összetevőkből egy megfontolt, expanzív, összetett műalkotást, mely nem csak a soulsborne játékok formuláját tökéletesítette, de az open world sémába is merőben új életet lehelt. A fő játékot egy DLC követte, mely hasonló minőséggel és sikerrel büszkélkedhet – utána azonban Miyazaki megesküdött, hogy nem lesz több Elden Ring-tartalom, továbblépnek. Pár hónappal később azonban ránk dobták a Nightreign előzetesét, ami valami teljesen mással kecsegtetett – Elden Ring, de ezúttal multiplayer módban, teljesen szabadjára engedve.

A rajongótábor nehezen tudta eldönteni, mire vélje az új produktumot. Voltak, akik izgatottak lettek hamar, míg a többiek óvatosan figyelték a program érkezését. El kell ismerni, magam is az utóbbi táborba tartoztam. Nem tudtam ugyanis elképzelni, hogy hogyan lehet effektíven és konzisztensen lesűríteni az eredeti játék formuláját egy háromfős csapatokból álló, PvE mechanikára felhúzott, negyven perces roguelike vázra. Voltak kétségeim, de a kíváncsiságom megmaradt.

A Nightreign szinte semmiféle felkészülési lehetőséget nem ad, rögtön belecsap a lecsóba. Egy rövidke kis bevezető és tutorial után azon nyomban a Roundtable Holdnál találjuk magunkat, ahol ki kell választanunk, melyik karakterrel szeretnénk nyomulni az előre meghatározott hősök közül. Igen, ezúttal nincs custom karakter, ami valamilyen szinten üdítő lehet, de biztos sokaknak okoz majd csalódást. Overwatchhoz hasonlóan minden karakternek vannak passzív és menetközben felhasználható skilljei, így ezúttal is nagyon fontos lesz a csapatösszetétel, mint minden coop multiplayer játék esetében.

A hősök kapnak egy kis háttérsztorit is, valamint van, amelyiket egy külön kis single player játék során oldhatjuk fel, de ne számítsunk olyan kiterjedt és átgondolt lore-ra, mint amit az alapjátékban tapasztalhattunk. Inkább csak olyan mellékes konfekcióként van itt, pont úgy, mint az alapfelállás, mely szerint az eredeti sztorival párhuzamosan a Lands Between egy eddig nem ismert térképén kell expedíciók során megpróbálni elűzni az ott kellemetlenkedő Nightlordokat. Minden ilyen expedíció kb 40 percig, vagyis 3 játékbeli napig tart. Ezalatt a három nap alatt azt kell besűríteni azt, amivel az alapjátékban 80-100 órán keresztül volt időnk foglalkozni – megtalálni a megfelelő felhasználható itemeket, fegyvereket, elég ellenséget legyilkolni a szintlépéshez és persze legyőzni a minden éjszaka érkező minibossokat. A sebességhez az is hozzátartozik, hogy a From Software csapata kihajította a fall damaget, tehát ezzel nem kell foglalkoznunk, valamint sokkal gyorsabban tudunk akár vertikálisan is mozogni a pályán.

Ez a struktúra ad egyfajta pörgős, dinamikus jelleget a játékmenetnek. Minden egyes run izgalmas, hiszen az idő telik, és sietnünk kell, ha túl akarunk élni – a pálya széléről ugyanis folyamatosan zárul az eső köre, és itt garantáltan nem akarunk majd megázni, hiszen az HP-, majd előbb-utóbb életvesztéssel jár. S bár a halál után újrapróbálkozhatunk, egy nehezen megszerzett szintet elvesz a játék büntetésként. Már ha persze nem sikerült a csapattársainknak újraéleszteni közben, mert erre is lehetőség van, ha eléggé ügyesek a csapattagjaink!
​Utóbbi viszont rámutat a játék első gyengeségére – ez egyértelműen olyan játékosoknak készült, akik több száz órát töltöttek az eredeti játékban, és még mindig imádják, ráadásul ismerik egymást. Mivel játékbeli kommunikációs lehetőség nincs, nehezen tudom elképzelni, hogyan tud három teljesen idegen boldogulni a térkép dinamikus, randomizált világában. Egyedül pedig teljes lehetetlenség próbálkozni a játékkal, hiszen jelenlegi formájában a solo mód erősen kiegyensúlyozatlan (bár utóbbi javítására tettek ígéretet a fejlesztők, ahogyan a duo mód későbbi érkezésére is).

Bár jó móka a pörgős játékmenet, azonban akik imádták az eredeti játék lassú, felfedezős jellegét, azok szintén csalódni fognak. Nekem bejött annyira a frissítés, hogy élvezzem az új tempót, de ezzel nem lesz mindenki így. Ráadásul a runok végék várakozó Nightlordok, főbossok szintén észveszejtően nehezek, és ahhoz, hogy halál után újrapróbálkozzunk velük, egy teljes 40 perces menetet kell újravinnünk, ami egy idő után ismétlődővé teszik a látottakat, és erősen növeli a frusztrációt, főleg akkor, ha idegenekkel játszik az ember.

A fentieken túl az általános progresszióval is vannak gondok – egyelőre csak a relic rendszerrel találkoztam, mely által minden menet után kapunk és külön is vásárolhatunk a főbázison afféle köveket, melyek különféle buffokat biztosítanak karaktereinknek. Egyelőre viszont ez túlzottan kevésnek bizonyult a valódi haladás érzéséhez. Hogy a játék igazán maradandó siker legyen, ahhoz érdemes lenne több és változatosabb fő-, és minibosst hozzáadni az alapfelhozatalhoz, valamint nem ártana még több biom és térkép is, melynek kihagyása szinte teljes rejtély számomra. Az eredeti játék annyira gazdag térképrendszerrel rendelkezik, szerintem a teljes rajongótábor boldogan fogadta volna az újrahasznosítást, hiszen a jelenlegi, Limgrave-re hasonlító térkép hamar elveszíti újdonságérzését, még a randomizálás mellett is. Ezen túl a a már említett progressziót is jelentőségteljesebbé kellene tenni, és pár játékmód sem ártana a végeredményhez.

Míg a fentieket valószínűleg javítja majd a csapat, hiszen a DLC már úton van, sajnos amit valószínűleg nem fognak pofozni az a teljesítmény. Ahogy megszokhattuk a csapattól, a játék siralmasan fut PlayStation-ön, képtelen tartani mind a quality, mind a performance mód frame számait. Szomorú, hogy a From még mindig egy ilyen elavult motorral futtatja a valóban lenyűgöző és magával ragadó művészeti stílussal létrehozott játékait.

A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította. A játékból elérhető dobozos kiadás is.

VERDIKT

Mert az Elden Ring Nightreign tényleg az: egy szép, szomorkás, mégis friss és izgalmas csavar az eredeti, már bevált formulán. Hogy a rajongótábor mennyire fog megoszlani, az kétesélyes – az viszont szinte teljesen biztos, hogy nem lesz egyöntetű a szeretet, még akkor sem, ha a játék nagy szerencsénkre hatalmas siker. Engem mindenképpen beszippantott a darab, és örülök, hogy újra az Elden Ring világában találtam magam, ezúttal egy kis csavarral. A gameplay loop valóban magával ragadó, és harcore rajongóknak elég izgalmas újdonságot nyújt majd a coop játékmenet mellett is, hogy több száz órára belemélyedjenek a programba. Úgy vélem, hogy az alapok rendelkezésre állnak egy igazán kiváló játékhoz, már csak annyi kell, hogy a fejlesztők hallgassanak a közösségre, és folyamatosan bővítsék majd a végeredményt. Ha így lesz, akkor ez a game még nagyon sokáig velünk marad.