x
Kritikák

Éjjeli Vérfarkas kritika

A Marvel Studios egy halloweeni különkiadással készült. Egy horrorral.

Éjjeli Vérfarkas kritika
  • Publishedoktóber 16, 2022

Most érkeztünk el egy olyan pillanathoz, amikor a Marvel már nem elégszik meg azzal, hogy csak moziba, vagy a televízió képernyőjére küldjenek jobbnál jobb (vagy éppen rosszabbnál rosszabb, ki hogyan áll hozzá a tartalomhoz, amit manapság gyártanak) anyagokat, hanem tovább nyújtóznak, és egy újabb területet hódítanának meg – ezúttal a televíziós “special”, vagyis különleges epizód fogalmát igyekeznek átírni, többnyire sikeresen. Hiába volt ugyanis ez az első kiruccanása a Marvelnek erre a területre, sikeresen vették az akadályokat, és megajándékoztak minket egy rövidke, sokszor problémás, mégis szórakoztató kis mókával.

A történet, mivel meglehetősen rövidke filmecskéről van szó, nem túlzottan tartalmas, de itt nem is ez a lényeg. Vezetőjük halála után egy csapatnyi “vadász” összeverődik, hogy egy titokzatos játékban vegyenek részt, ahol a nyeremény egy rejtélyes ereklye. Ebbe a csapatba tartozik Gael Garcia Bernal Jack Russel nevű vérfarkasa, aki végigvezet minket a cselekményen, melyről talán éppen elég ennyit elárulnunk.

Éjjeli Vérfarkas

A film legfőbb célja egy amolyan stílusgyakorlat, műfajbeli szórakozás/szórakoztatás, és Marvel-univerzum további kiterjesztése, mindazonáltal pedig valamilyen szinten való beszűkítése és leegyszerűsítése. Egyrészről működik, nagyon is, hiszen üdítő látni, hogy a Marvel Studios csapatában valami újjal próbálkoznak. Michael Giacchino zeneszerző első rendezésében meglepően rátermettnek bizonyult a feladatra, és egy szórakoztató, okos kis apróságot tett le az asztalra. A Éjjeli Vérfarkas igyekszik megteremteni a XX. Század első felében dívó, Universal és RKO stúdiókra jellemző horrorfilmek hangulatát – de itt most nem csak a történetről, a hangulatról, vagy a szellemiségről van szó, hanem konkrétan mindenről. A kiruccanás 100%-ban úgy néz ki, mintha 70 évvel korábbról menekült volna napjainkba. Minden egyes képkocka, fénybeállítás, hanghatás, és még az itt-ott beillesztett filmszakadások és “régiesítések” is a helyén vannak. A film tehát stílus szempontjából nagyon a helyén van, és kiválóan működik.

Éjjeli Vérfarkas

Ahogy a hossza sugallja azonban, 52 perc nem túlzottan elég arra, hogy bárminemű fontos történetet meséljenek el. Így ez a rövidke kis játékidő nem nagyon elég másra, mint stílusbeli szórakozásra. Ezáltal maga a gyakorlat sem megy túlzottan mélyre, hanem megmarad ezen a sekély, éppen csak feltérképező szinten. A stílus ott van, de a készítők nem kezdenek vele semmit, pusztán azért van ott, hogy ott legyen, saját maga erényéért, semmi másért. Nem használják ezt bármilyen kommentárra, nem jár kéz a kézben a tartalommal, nincs arra használva, hogy bármit is hozzátegyen a filmhez, vagy éppen a teljes Marvel univerzumhoz.

Egy újabb kis szegletét ismertük meg ennek a már-már végtelennek tűnő univerzumnak. Azonban ez a szeglet is, mint az összes többi, csak egy szórakoztató, mégis élvezhető része az egésznek. De hiába van egy újabb kis világunk, ha ez a világ is ugyanennyire mainstream, mint az összes többi. Ráadásul a film hossza, akármennyire is üdítő, kicsit zavarba ejtő, ugyanis ezzel a történettel és gyakorlattal sokkal többet is lehetett volna kezdeni, mint amit itt kezdtek vele.

VERDIKT

Talán negatívnak hangozhatott a cikk, de az élmény korántsem az. Nincs akkora élessége a Disney+ Éjjeli Vérfarkas című kis halloweeni különkiadásának, mint amilyen lehetne, viszont ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem harap – jó móka, élvezhető kis kaland, mely Halloween környékén igazán jókor jött. Így a Marvel Studios palettája egy újabb, izgalmas darabbal bővült. Örülünk, még ha örülhettünk volna jobban is.

Written By
Orosz Ferenc

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.