Éjjeli ügynök 3. évad – Kritika

Az eddigi évadok után nehéz volt komolyan venni ezt a sorozatot mint kiemelkedő politikai thrillert. Az első évad korrekt volt, de semmi extra, a második már valamivel jobban működött, mégis inkább ismétlésnek tűnt. Ennek ellenére hatalmas siker lett, ami elsőre meglepő. Az Éjjeli ügynök harmadik évadára viszont ráéreztek valamire a készítők, ami eddig hiányzott: karakterközpontúbb lesz, és végre hagyja, hogy a főhős ne csak egy akciófigura legyen. Peter Sutherland (Gabriel Basso) helyzete továbbra sem irigylésre méltó. Az élete darabokban, a kapcsolatai sorra kudarcba fulladnak, és még mindig minden sarkon valaki meg akarja ölni. Ez most sem változik, viszont a sorozat végre elkezdi ezt komolyan venni. Peter kiégett, frusztrált, és egyre inkább belefárad ebbe az egészbe. Ez a fásultság viszont meglepően jót tesz a történetnek. A karakter most először tűnik igazán emberinek, nem csak egy „küldetésre kész” ügynöknek.

A sztori ott veszi fel a fonalat, ahol az előző évad véget ért: Peter kettős ügynökként dolgozik, miközben próbálja csapdába csalni Jacob Monroe-t. Az eltelt idő alatt viszont Monroe eltűnt, Peter pedig csak végzi a feladatait, mintha ezzel próbálná elterelni a figyelmét a saját problémáiról. Különösen Rose hiánya érződik erősen, akitől el kellett szakadnia. A sorozat okosan használja ezt a hiányt, mert kényszerből nem hozzák vissza a karaktert, inkább épít arra, hogy Peter mennyire egyedül maradt. Az új küldetés elsőre egyszerűnek tűnik: egy pénzügyi elemző elfogása Isztambulban. Természetesen gyorsan kiderül, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. A háttérben globális összeesküvés húzódik, politikai manipulációval és terrorizmussal fűszerezve. Ez a rész már ismerős terep a sorozatnak, viszont most jobban van felépítve. A történet feszesebb, kevesebb az üresjárat.

Az új karakterek sokat dobnak az összképen. Isabel De Leon (Genesis Rodriguez) újságíróként nem egyszerű „pótlék” Rose helyére, hanem teljesen más dinamikát hoz. Kapcsolata Peterrel nem romantikus klisékre épül, inkább két erős akaratú ember együttműködése. Ez frissebbé teszi a sorozatot. Emellett Chelsea (Fola Evans-Akingbola) szála a Fehér Házban szintén jól működik, főleg mert a politikai történet végül szépen összefonódik a fő cselekménnyel.

A legérdekesebb mellékszál viszont egyértelműen „Az Apa” és „A Fiú” története. Első ránézésre egy furcsa, már-már idilli apa-fiú kapcsolatot látunk, ahol a gyerek otthon tanul és az apjával járja a világot. Aztán fokozatosan derül ki, hogy az apa valójában egy bérgyilkos. Ez a kettősség ad egy nyugtalanító hangulatot az egésznek, és sokkal emlékezetesebb, mint a sorozat legtöbb korábbi mellékszála.

Gabriel Basso továbbra is a sorozat legnagyobb erőssége. Nem próbálják belőle mindenre képes szuperhőst csinálni, és ez kifejezetten jót tesz a karakternek. Peter folyamatosan sérül, hibázik, és érzelmileg is megviselt. Emiatt sokkal könnyebb vele azonosulni. Az akciójelenetek működnek, néha kicsit túlzóak, de a fizikai következmények miatt mégis marad bennük súly.

A harmadik évad egyik legnagyobb előnye, hogy felismeri: a főhős önmagában már nem elég. Ezért köré rak egy sor érdekes mellékszereplőt, akik rövid idő alatt is karakteressé válnak. Michaela Watkins például egy cinikus bankárként kifejezetten emlékezetes, még kevés játékidővel is. Ami igazán fontos változás, az a szerkezetben van. A második évad szinte lemásolta az elsőt, itt viszont végre mernek eltérni a megszokott formulától. Peter Monroe befolyása alá kerül, ami új feszültséget ad a történetnek. Ez a „paktum az ördöggel” típusú felállás kicsit kiszámíthatatlanabbá teszi a cselekményt.

VERDIKT

Összességében a harmadik évad nem tökéletes, de határozott előrelépés. Jobban fókuszál a karakterekre, feszesebb a történet, és több az emlékezetes mellékszál. Az is látszik, hogy a sorozat még nem akar véget érni, ami hosszabb távon kockázatos lehet. Egyelőre viszont még működik. Az Éjjeli ügynök most kezd igazán ráérezni arra, hogyan maradjon érdekes. Ha ezt az irányt tartja, akkor még jó pár évadot ki tud hozni ebből az alapból.