Daredevil: Újjászületés 2. évad – Kritika

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

A Daredvil: Újjászületés (Daredevil: Born Again) első évada utána a cél egyértemű volt: nem szabad felülni a nosztalgiahullámra. Charlie Cox és Vincent D’Onofrio visszatérése önmagában csábító lett volna, hogy a rajongók fokozott figyelemmel kövessék a visszatérést, de a széria első évada már jelezte, hogy komolyabb témákkal és jóval sötétebb hangvétellel szeretne dolgozni, mint amivel a Netflix operált az MCU előtti időkben. Erre a változásra ráerősít a második évad, és sok szempontból erősebb, feszesebb és érzelmileg is súlyosabb lett elődjénél.

A történet közvetlenül az első évad eseményei után veszi fel a fonalat. Matt Murdock továbbra is Foggy Nelson halálának terhét cipeli, miközben New York egyre veszélyesebb hellyé válik Wilson Fisk irányítása alatt. Fisk polgármesterként már nemcsak az alvilág árnyékából manipulálja az eseményeket, hanem a politikára is rátette kezét, és az Anti-Vigilante Task Force létrehozásával gyakorlatilag hadat üzen minden önbíráskodónak. Matt és Karen Page bujkálni kényszerülnek Daredevil öntörvényes bíráskodása miatt, miközben egy új rejtély nyomába erednek, miközben egyre veszélyesebb terepre merészkednek. A város utcáin közben elszabadul a pokol: Fisk különítménye hivatalosan a rend helyreállítására jött létre, a valóságban viszont inkább félelmet és brutalitást terjeszt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Célpont (Bullseye) is újra felbukkan, és ezúttal minden eddiginél elszántabb.

Kövess minket Facebookon is!

A második évad legyőzte legnagyobb ellenfelét, mégpedig hogy az első évadhoz képest sokkal nagyobb a tét. Nemcsak Matt vagy Karen élete forog kockán a Marvel Televison és a Disney+ visszatérő sorozatában, hanem sorsdöntő változások előtt áll a város is. A sorozat végig olyan érzést kelt a nézőben, hogy New York város lassan teljesen behódol Fisk uralmának, s egy egyre kevesebben maradnak azok, akik még hajlandóak szembeszállni a zsarnoksággal. Azt hiszem, ezzel az érzéssel sokan találkoztak már, hogy mekkora félelemmel kell számolni annak, aki szembeszegül a „rendszernek”.

Charlie Cox és Matt Murdock szerepe még mindig tökéletes választásnak bizonyul. Az évek során teljesen eggyé váltak a karakterekkel. Ügyvédként ugyanúgy hiteles, mint amikor Daredevilként végigveri magát a város alvilágán. A karakter belső konfliktusa most különösen nagy hangsúlyt kapott. Az új részekben Matt egyszerre próbál ember maradni, miközben folyamatosan azt érzi, hogy New Yorknak szüksége van Daredevilre. És joggal gondolja ezt, mert a másik oldalon ott áll Vincent D’Onofrio, mint Wilson Fisk. A gengszter ismét félelmetes a képernyőn. Az első évadban is nyomasztó volt jelenléte, a második szezonban viszont még veszélyesebbnek tűnik. Fisk már nem pusztán egy bűnszervezet vezérét testesíti meg, hanem egy olyan embert, aki pontosan tudja, hol és hogyan használja ki a rendszert saját céljaira. A legijesztőbb benne talán az, hogy sokszor úgy érződik, következmények nélkül bármit megtehet a Nagy Almában.

A szezon egyik legkellemesebb meglepetése Wilson Bethel Célpontja. Benjamin Poindexter karaktere ezúttal sokkal hangsúlyosabb szerepet kap, és Bethel láthatóan lubickol a lehetőségben. Célpont továbbra is kiszámíthatatlan és veszélyes, ezúttal azonban a karakter motivációi tisztábbak.

A visszatérők mellett Jessica Jones felbukkanása is nagy pluszt ad az évadnak. Krysten Ritter ugyanazzal a nyers energiával tér vissza, mint amivel annak idején megismertük. Jessica tökéletes ellenpéldája Mattnek: impulzívabb, agresszívebb, és kevésbé finomkodik.

Akció terén a sorozat továbbra is hozza azt, amit a rajongók várnak tőle. A folyosós harcjelenetek természetesen most sem maradnak el, de az évad több nagyobb összecsapást is tartogat. Fisk egyik brutális jelenete például kifejezetten nyomasztó, Karen pedig szintén lehetőséget kap arra, hogy megmutassa keményebb oldalát. A koreográfia végig szédületes, emlékezetes, és szerencsére a fényképezésért felelős csapat sem esett abba a hibába, hogy megvágják az akciójeleneteket vagy spóroljanak a bevilágítással.

Ami viszont igazán kiemeli ezt az évadot a legtöbb Marvel-produkció közül, az a valós társadalmi problémákra való reflektálás. Fisk rendszere és az Anti-Vigilante Task Force működése sokszor kísértetiesen ismerős lehet a valós társadalmi problémákra. A sorozat nyilvánvaló párhuzamokat von különböző hatalmi visszaélésekkel és azzal, hogyan használják egyes szervezetek a félelmet az emberek kontrollálására és megfélemlítésére. Több jelenet alatt olyan érzésünk támadt, mintha híradót néznénk. Azzal, hogy a Daredevil: Újjászületés második évada felismerte ezt, több holmi szuperhős-sorozattól. Sokkal inkább egy történet arról, milyen nehéz kitartani a helyes út mellett akkor is, amikor úgy tűnik, a világ fokozatosan omlik össze körülöttünk. A sorozat végig azt hangsúlyozza, hogy a hőssé válás nem kizárólag különleges képességeken múlik. Sokkal inkább azon, hogy valaki hajlandó-e kiállni másokért akkor is, amikor ennek ára van.

VERDIKT

A második évad sötétebb, személyesebb és jóval intenzívebb lett, miközben megőrizte azt a földhözragadt hangulatot, ami mindig is különlegessé tette a Daredevilt. Charlie Cox és Vincent D’Onofrio továbbra is fantasztikus ellenfelet alkotnak, akciójelenetekben a legerősebb Marvel-sorozat, a karakterdrámák működnek, de ami tényleg naggyá teszi ezt a sorozatot: az az aktuális témák feldolgozása. Az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb Marvel-sorozatát láttuk az elmúlt évekből.