Supergirl (2026) • (12) • amerikai kaland-sci-fi, 110 perc – Bemutató ideje: június 25.
Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen
A Star Wars-univerzum jövője a 2019-es Star Wars: Skywalker kora óta kissé bizonytalanná vált, a Lucasfilm pedig láthatóan nehezen találja a helyes irányt a folytatástrilógia után. A Disney korábban elkaszálta az Adam Driver és Steven Soderbergh fémjelezte The Hunt for Ben Solo tervét, így a figyelem végül Daisy Ridley karakterére, Reyre irányult. Az ő nevével fémjelzett „Új Jedi Rend” mozi azonban régóta egy helyben toporog, és most a projekt egy korábbi verzióján dolgozó Damon Lindelof beszélt a részletekről. A forgatókönyvíró, akitől még 2023 elején váltak meg, végre nyíltan mesélt arról a szkriptről, amelyet a távozása előtt rakott össze. Az általa megálmodott történet egészen merész módon nyúlt volna hozzá az Erő sötét és világos oldalához, ami alapjaiban formálta volna át a messzi-messzi galaxist.
Belső reformáció és a kánon nehézségei a háttérben
Lindelof a The Ringer-Verse podcast műsorában fejtette ki, hogy az elképzelése szerint az Erő egyfajta belső átalakuláson ment volna keresztül. A forgatókönyv lényegében egy protestáns reformációhoz hasonlított volna a Star Wars világán belül, egy olyan meta-történetként, amely magának a rajongótábornak a belső vitáit tükrözte volna vissza a vászonra.
Kövess minket Facebookon is!
„Létezik a nosztalgia Erője, és létezik a változtatás Erője, és ez a kettő éles harcban áll egymással” – magyarázta a szakember. Ez egy tudatos reflexió lett volna a legutóbbi trilógia fogadtatására, ahol a rajongók egy része mereven ellenállt annak, hogy a történet középpontjába az új arcok, vagyis Rey, Finn és Poe kerüljenek. Bár a Lucasfilmnek kezdetben tetszett a koncepció, az író elismerte, hogy a papírra vetés folyamata borzasztóan lassan haladt, és rendkívül kemény munka volt.
„Az írás nagyon nehéz volt” – nyilatkozta Lindelof. „Eltalálni a megfelelő tónust, elhelyezni a kánonon belül, kitalálni a kapcsolatát a IX. résszel, eldönteni, hogy egy új trilógiát indít-e el, szóval mindezeket a dolgokat… Ez olyan, mint az a régi hasonlat az olajszállító hajóval: elfordítod a kormányt, és öt percbe telik, mire a hajó ténylegesen kanyarodni kezd.”
A nosztalgia csapdája és a jövő kérdései
A forgatókönyvíró ezzel rámutatott a Star Wars magvában rejlő legnagyobb ellentmondásra. A franchise-nak égető szüksége lenne a továbblépésre, ám a Star Wars: Az ébredő Erő óta túlhasznált nosztalgia-kártya katasztrofális hatással van a teljes univerzumra. A legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a bázis egy része egyszerűen nem engedi a fejlődést; ezt láthattuk Az akolitus körüli túlzó felhörgésnél is, de ez a jelenség valójában mindig is jelen volt, hiszen 1999-ben az előzményfilmek is pontosan így osztották meg a nézőket. A saga generációkon ível át, de mindegyik generáció görcsösen ragaszkodik a múlthoz, ami egy igazi, Anakin Skywalkeres probléma.
Lindelof koncepciója izgalmas vitát indíthatott volna el arról, hogyan viszonyulunk a múlthoz és a jövőhöz. Erre a párbeszédre most, A mandalóri és Grogu kapcsán is nagy szükség lenne, hiszen a korai vélemények szerint a Lucasfilm egy túlságosan biztonsági, a kritikusoknál abszolút hatástalan megközelítést választott. Lindelof ötlete sem volt hibátlan – a történetet évtizedekkel a IX. epizód utánra lőtte volna be, ahol az idős Reyt Helen Mirren alakította volna, teljesen háttérbe szorítva Daisy Ridley-t –, az alapfelvetés létfontosságú lett volna. Jelenleg ugyanis a nosztalgia túladagolása hatalmas károkat okoz a messzi-messzi galaxisnak.
