A mandalóri és Grogu – Kritika

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Majdnem 7 évet kellett várni, hogy a 2019-es Star Wars: Skywalker kora után újra beülhessünk egy Star Wars-filmre, de a legnagyobb kérdés, megérte-e ennyit várni egy olyan filmre, ami egy sorozatból nőtte ki magát. Nos, a válasz valahol középen van. Azt nyugodtan kijelenthetjük: a legutóbbi próbálkozással sokan kiábrándultak a franchise-ból, magyarul az elvárások nem voltak magasak az új filmmel. Az utózmánytrilógia után a Disney nem mert újat húzni, helyette inkább egy jól bejáratott pároshoz fordult, s a Disney+ kedvenc sorozatának főhőseit ültette át a filmvászonra. Fenntartásokkal kezeltük, hogy A Mandalóri három évada után majd látunk egy negyedik évadot moziteremben, de meglepően jól kezelték a helyzetet. Talán várakozásokon felül teljesített az alkotócsapat.

A mandalóri és Grogu nem akar politikai dráma lenni, nem próbálja újraírni a saga történelmét, és nem akar minden jelenetével mitológiát építeni. Jon Favreau filmje sokkal inkább emlékeztet a régi kalandfilmekre: fog két szerethető főhőst, bedobja őket egy veszélyes küldetésbe, majd hagyja, hogy a néző egyszerűen sodródjon az árral és jól érezze magát, miközben keresztül kasul bejárjuk a galaxist.

Kövess minket Facebookon is!

Egyfelől fel lehet róni hibaként, hogy a Disney biztonsági játékot űzött, nem mert újat mutatni, másfelől a sok félrement és csalódást keltő próbálkozás után végre kaptunk egy olyan filmet, ami a régi időket idézi. Talán ez az egyik legfontosabb ok arra, hogy a sok modernkori Star Wars-produkciók között üdítő Mandó és Grogu kalandját követni. Mondanunk se kell, hogy kapcsolódik a franchise világához, és akadnak benne visszautalások korábbi sorozatokra vagy karakterekre, ugyanakkor tanulva az MCU hibáiból, amikor a sorozatok és mozifilmek kéz a kézben jártak az elmúlt időben, és a végén már a rajongók sem bírták követni a sok mellékszálat, itt meglepően kevés ismeretre van szükség, hogy összeálljon a sztori. Nem kell újranézni A Mandalóri három évadát vagy emlékezni arra, milyen szerepet kapott Din Djarin Boba Fett könyvében vagy ki ő valójában. A film nagyon gyorsan és tisztán felvázolja, kik ezek a karakterek, és miért fontos a kapcsolatuk.

A történet ezúttal a Star Wars VI. rész – A Jedi visszatér eseményei után játszódik. Egyik főhősünk, vagyis a Mandalóri továbbra is fejvadászként dolgozik az Új Köztársaságnak, miközben Grogu teljesen felhagyott a jediléttel, helyette inkább mandalóri tanítást választotta és barátja oldalán harcolnak a Birodalom és a bűnözök ellen. A film elején a központi téma még az egykori Birodalom maradványainak felkutatása és megsemmisítése, a bevezető után hamar személyesebb irányba fordul a cselekmény, különösen akkor, amikor a hutt család felbéreli a fejvadászt, hogy megtalálja az eltűnt rokonukat, Rottát. A csavar az, hogy Rotta nem szorul megmentésre. Sőt, kifejezetten élvezi új életét világhírű gladiátorként. A karakter egyszerre abszurd és szórakoztató látvány, hiszen a korábbi huttokkal ellentétben itt egy izomkolosszus szörnyet kapunk, aki simán elindulhatna egy galaktikus testépítő versenyen is. A film humora többnyire ebből a fajta könnyed, kissé őrült energiából táplálkozik.

Favreau jól érzi magát a rendezői székben, tisztában van azzal, hogy a Star Wars mindig is különböző műfajok és filmes hatások elegye volt; csakhogy néhány említsünk: van itt John Woo rendezőtől lövöldözés madárketrecekkel, autós üldözés sci-fi változatban, de még olyan pillanatokat is kiszúrhatunk, amelyek erősen emlékeztetnek a Thor: Ragnarök hangulatára. Nem zökkentenek ki és zavarónak sem neveznénk a felsorolt elemeket, viszont olyan érzésünk támadt alkalmanként, hogy túl közel kerültünk az eredeti műhöz. Hiányzott belőle az egyediség – ez a legjobb szó rá.

A legerősebb rész Din Djarin és Grogu kapcsolata. A mozifilm teljes érzelmi magja a két főszereplő kapcsolatára épül, és legszebb az egészben, hogy a sorozatok után tudták emelni a tétet. A filmvásznon még inkább kidomborodik az érzelmi szál. Egy apa-fiú történet két olyan karakterről, akik folyamatosan megmentik egymást. Mando vigyáz Grogura, és ugyanezt elmondhatjuk a másik oldalról, hogy Grogu pedig megmenti Mandót a legveszélyesebb helyzetekből is. Nincs szükség látványos űrcsatákra vagy felrobbanó AT-AT lépegetőkre, a figyelmünk a két karakter miatt is a vászonra szegedzőik.

Grogu továbbra is a franchise egyik legerősebb fegyvere. Egyszerűen imádnivaló ez a kis zöld majom. A sorozat után először éreztük azt, hogy fontos szereplője a történetnek, hosszabb jeleneteket kapott, jelenléte sorsdöntő helyzetekben. Tényleg azt éreztük, hogy fontos alappillére ennek a filmnek, s nem anyagi megfontolásból kapott több képernyőidőt. Külön kiemelnénk azt, hogy továbbra is bábjátékkal oldják meg a jeleneteit CGI helyett, s ez rengeteget hozzáad, hogy hitelesebb legyen a mozgása. Miközben a digitális lények közül több is műnek érződött, addig Grogu fizikailag is jelen van a jelenetekben, és ettől pedig sokkal élethűebbnek és szerethetőbbnek hat.

A mandalóri és Grogu ugyanakkor tudatosan kisebb léptékű történet marad a messzi-messzi galaxisban. Nincsenek galaxisokat megváltoztató fordulatok vagy filozofikus monológok a jó és rossz természetéről. Ez inkább egy klasszikus matinéfilm modern köntösben: bolygóról bolygóra ugráló kaland, furcsa szörnyekkel, látványos összecsapásokkal és egy nagyon egyszerű érzelmi központtal. És meglepő módon pont ettől lesz annyira más, mint az összes korábbi egész estés szórakozás. Az egyik legnagyobb erénye a filmnek, hogy nem önmaga paródiája. Nem próbál minden második jelenetben kikacsintani a közönségre – ahogy tette a IX. epizód -, és nem akarja folyamatosan bizonyítani, mennyire fontos része a franchise-nak. Ehelyett egyszerűen csak elmesél egy szórakoztató történetet két szerethető karakterrel.

A gonosztevők különösebben nem hagytak mély nyomokat emlékeinkben, kis túlzással emlékezni sem fogunk rájuk a teremből kijövet, de láthatóan a hangsúly nem is rájuk helyeződik. Itt a hősök számítanak. A Mandalóri és Grogu dinamikája, a közöttük lévő szeretet és lojalitás az, ami valóban érdekessé teszi az egészet.

VERDIKT

A mandalóri és Grogu nem a legmélyebb vagy legambiciózusabb Star Wars-film, amit valaha készítettek. Cserébe az egyik legszerethetőbb az elmúlt évtizedből. Egy lendületes, szívvel teli nyári blockbuster. Jon Favreau mozifilmje nem akarja megváltoztatni a galaxist, cserébe viszont szórakoztató és könnyed Star Wars-kaland. Abszolút a klasszikus Star Wars-hangulatot idézi meg.